Második 1. napomat töltöttem ma a várandós gondozóban. Mert ugye, az első 1. napomat három héttel ezelőtt töltöttem itt Ritvával, róla mondtam, hogy nagyon hasonlít a zamárdi védőnőre, Vali nénire. Mától az ő szárnyai alatt működök két héten keresztül és a mai nap után azt kell, hogy mondjam, szeretni fogom ezt a két hetet, még ha néha hosszú napokat is kell ott töltenem.

Ismét kaptam egy terhes gondozást áttekintő programot, amit most már össze tudok hasonlítani a magyarországival. Sok a hasonlóság, de vannak eltérések is.

Náluk a központban egy kupacban vannak a „védőnők” és az orvosok is, egy programot használnak a számítógépen, teljesen átlátják egymás munkáját. Be tudnak írni egymáshoz időpontra, és látják, milyen vizsgálatokat és gondozást végzett a másik. Szóval egyszerű és könnyű, nem úgy mint otthon. Csak a mintákat kell elküldeni a laborba, de a labor is hozzá tud jutni a rendszerhez és oda viszi fel az eredményeket, nem kell szaladgálni utána, amint meg vannak, már megtekinthetőek is. Szóval merőben más, mint az itthoni szaladgálás ide-oda, papír beszerzés stb.

Napközben csak finn kismamáink voltak, de Ritva mindig fordított nekem egy-egy távozása után. Rendszeresen mértem vérnyomást és vizsgáltam vizeletet, persze tesztcsíkkal, (nem nagy szám), de legalább elmondhatjuk, hogy aktívabb voltam, mint az elmúlt másik 2 helyen. Ami nagy szám (nekem), hogy foghattam terhes pocit, kettőt is, és Ritva tanítgat, hogy hogyan tudom megállapítani a baba méhen belüli fekvését. Nem könnyű, nagyon nem könnyű. Egyelőre még nem nagyon tudom, mit is kell éreznem, de azt mondta elsőre nem is baj. Majd minden alkalommal megkérdezi a kismamát, hogy megtapogathatnám e én is a pociját és ha megengedi, akkor gyakorolhatok. Húúú, nagyon reménykedem benne, hogy lesz eredménye a sok poci nyomkodásomnak! Ez az elsődleges célom most!

Nem szabad elfeledkeznem a másik kedvenc pillanatomról, mikor a baba szívhangját hallgatjuk és az anyukák rendszerint könnybe lábadnak. Az olyan aranyos!

Fél 4ig voltam ma szolgálatban, holnap kicsit korábban kell mennem és talán kicsit tovább is kell majd maradnom, mert holnap sok tennivaló lesz.

Reggeltől délig valami nővédelmi egészség gondozás lesz. 7 páciens van bejegyezve, de nem tudom, mit fogunk velük csinálni. Talán méhnyakrák szűrés lesz és emlő vizsgálati oktatás. De nem vagyok benne biztos, majd holnap megtudjátok Ti is.

Ezen kívül ebéd után 2 családhoz is kimegyünk. A várandós gondozó „védőnő” is csak egyszer megy ki családhoz, mint a csecsemőgondozó, de ő főleg a gyerekágyas anya miatt. Mint megtudtam, itt szülés után 2 nappal már haza is küldik a kismamát a kórházból, ha minden fiziológiásan zajlott abban a 2 napban, amit a kórházban töltött. Hát nálunk a 3 nap rekord, de pl. a kaposvári kórházban 4 inkább 5 nap, császárosok meg akár 7 napig is bent lehetnek.

Szóval ilyen lesz a holnapi napom, meg persze ezen kívül jönnek a nagy pocakos kismamák is.

Fél 4-kor tehát felpattantam a Piros Pegazus 2-re és elmentem a Prizmába bevásárolni. Első utam a gumicsizmákhoz vezetett (Apa neked úgy írom: mezőgazdasági tornacipő). Már majdnem elment a kedvem a nézelődéstől, mikor az elején megláttam, micsoda kínálat van. Neon zöld, rikító sárga, ocsmány rózsaszín, bumfordi sötétkék, EMO-s és rockeres stílus. Hűha – mondom - ezt inkább kihagyom.

És akkor rátaláltam az igazira. Nem olyan hosszú szárú, fekete, és viszonylag könnyebb, mint a többi, és ha felveszem nadrághoz, első látásra meg sem lehet mondani, hogy ez gumi fél csizma.

Megvettem. Van kis csizmám! Mit nekem a következő eső… A boltból kilépve összetalálkoztam Ville-lel, tudjátok, akivel hoki meccsen voltam, meg kávézni/teázni, meg jókat tudok vele beszélgetni. Csak nevetett az új szerzeményemen, de azt mondta okosan vásároltam, mert ez jó és hasznos is.

Boldogan gurultam haza és mivel egyáltalán nem voltam fáradt és most figyeljetek: Hét ágra sütött a nap, sehol egy eső felhő, hát gondoltam ki is próbálom az új „topánkát”. Elbicajoztam fél 5kor ahhoz a tóhoz, amiről annyi fényképet közöltem. Sárgultak a fák, és így is csodaszép helynek minősítem. Sok sétáló és kocogó ember mellett én úgy gondoltam bicajjal járom körül. Imádtam megint. Itt lehet a legjobban lazulni! A part egyik részén, ahol sziklásabb, föl-le kell mászni, de persze biciklivel is járható, ott sétáltam. Na, ilyenkor jó a gumicsizma. Az elmúlt napok esőzése után szép kis sártengerben találtam magam néha. Mit nekem a sár!

Haza érve megkívántam a bundást, bár nem mintha a hétvégén nem csináltam volna eleget, most is gyártottam néhányat vacsorára. Úgyhogy most jóllakva ülök és írom a nap eseményeit Nektek!

Olyan szép álmom volt! Otthon voltam, vasárnap ebéd után (az ebéd biztos anya féle húsleves és rántott hús volt, de ezt nem álmodtam meg részletesen) ültünk a nappalinkban és kitaláltuk, hogy elmegyünk az erdőbe gombát szedni és visszük a kutyákat is, hogy kedvükre rohangászhassanak!

Az álom, álom marad, pedig úgy szeretem az őszi erdőt otthon és a közös családi sétálást is. Ha jól emlékszem eddig minden évben voltunk… Ebben az évben kihagyom az otthoni őszt. Van helyette finn ősz, és sok, nagyon sok, iszonyat sok eső… Lassan árvízre számítok, ha nem áll el…

Mai program szerint Poriba mentem a fiúkhoz a háromnegyed 10es busszal. Ezzel nem is volt gond, már 7-kor ébren voltam, és készültem a nagy utazásra… Természetesen esett, ezért alkalmam nyílt kipróbálni az új ernyőt!

Bezzeg a fiúk… 11-kor 3-ból kettő még édesdeden aludt… De nem sokáig! Fél 12-re összerendeződtünk és vártuk a finn csajszit,Laurát, aki a fiúkhoz volt rendelve, mert vele kell finnül tanulniuk és 40 óra kötelező közös programjuk van, amit azzal tölthetnek, amivel akarnak. Hát mi kitaláltuk, hogy bundás-party les. Bevásároltunk 15 tojást és 2 vagy 3 csomag kenyeret.

Ezek 4-en körbeülték az asztalt én meg voltam a gyártó. Apa! A Te recepted szerint működtem, és nagyon dicsérték. Azt mondták megtartanak. Még jó! Punnyadtunk kaja után egészen háromnegyed 6ig.

Na jó, azért röpködtek a poénok és hülyeségek, szóval az agyzsibbasztás mellett fel is töltődtem . Nem is tudom mi lenne, ha ez a 3 srác nem lenne itt a közelemben. Felüdülés velük magyarul beszélgetni egy-egy hét után.

Természetesen kikísértettem magam a buszmegállóhoz, nehogy már ne levegőzzenek a fiúkák az esőben, úgyhogy nem kellett egyedül ballagnom fél órát az esőben.

Immáron itthon vagyok és vacsira készítettem valami borzalmas sajtos tésztás akármit, de soha többet. Ó Anyu! Küldj egy kis pörköltet!

Krisztikém! Már biztos úton vagy, hogy világot láss! Ilyenek vagyunk mi Rokonok! Nem tudunk otthon maradni! Vigyázz magadra és érezd jól magad! Aztán feltétlenül számítok egy beszámoló levélre!

Napsütéses reggelre ébredtem, és még apuval is tudtam reggel kicsit beszélgetni, szóval jól indult a nap. Gondoltam kihasználom ezt a jó időt és sétálok egyet a városban.

Persze, mire leértem az udvarra elborult… Nem hiszem el, hogy mindig ez van… meg kéne már szoknom… Mindegy, volt nálam új esernyő, eső kabát és fejemre csaptam a fülmelegítős hajpántomat és irány a kacsás tó! Az elmúlt napok esőzése igen csak meglátszott a kis tavon, majdnem kilépett a medréből. Persze ez a kacsáknak nem sokat számított, ott totyorásztak körülöttem, gyaníthatták, miért vagyok itt. Szétosztottam a kenyérszeleteket és tovább ballagtam. Az óvárosban mindig nagyon szeretek sétálni és ott annyi jó üzlet van… Hát ballagtam szépen az utcácskákban és végül kilyukadtam a piacra. Főleg krumplit, almát, gombát és azt a piros bogyós gyümölcsöt árulták.  Jah, és ott voltak még a kampány sátrak, zöld lufikat osztogattak és virágot hajtogattak kígyó lufiból. Nem álltam sorba, nehogy ismét meg akarjanak győzni, kire szavazzak.

Sétálgattam tovább és egyszer csak a szemem közé vágódott egy sárga levél. Hát ilyen még sosem volt velem… Vicces volt és kicsit fájdalmas is, olyan erősen vágta nekem a szél. Felfedeztem egy csak nőknek kifejlesztett boltot, ami tele van kozmetikumokkal, cipőkkel, ruhákkal, fehér neműkkel. Vagy 20 percet elnézelődtem bent. Ide valószínűleg még visszajövök!

Miután jól elszórakoztattam magam, hazafelé vettem az irányt. Ebédre megint csináltam lecsót és jól lakattam magam. 

Gyanítom, le fog járni a mobil netem, mert kaptam valami üzenetet, csak finnül és nem értettem meg. Szóval most próbálok spórolni, minél kevesebbet netezni. Pedig tényleg csak a legszükségesebb oldalakat nyitom, meg és nem töltök/nézek semmit. Lehet, az oldalam szerkesztése terheli meg? Mindegy! Ha lemerül, majd feltöltöm a kártyát!

Sokat olvasom a Monte Cristo grófját, már a 413. oldalon járok, remélem, kitart, míg itt vagyok.

Délután sort kerítettem egy óra kondizásra is! Szeretek ott lenni! Szeretek mozogni!

Úgy terveztük Laurival, hogy ma bowlingozni megyünk, de ez elmaradt. Helyette paradicsomos tésztát főztem. Ó, erről csak Szardínia juthat eszembe…

Holnapra meghívtak a magyar srácok magukhoz Poriba, úgyhogy a napot ott töltöm. Zsibbaszthatják az agyamat kedvükre! Még jó, hogy csípem őket…

Tegnap este 9-kor bebújtam a kis ágyamba és bekapcsoltam a kis tévémet. Van 6 csatornám! Az egyiken táncos tehetség kutató műsor ment, végig izgultam az utolsó 5 percet, mert csak annyit láttam már belőle... Hát... nem volt nagy szám.

Reggel fél 10 körül ébredtem fel. Ez azt jelenti, hogy közel 12 órát aludtam. És nem is esett nehezemre. Azt hiszem, visszasírom én még ezeket az órákat.

Kinéztem az ablakon és szakadt az eső. De nem úgy mint tegnap. Jobban! Sőt, tekergette a fákat a szél. De muszáj volt elmennem a Prizmába eső ellenes cuccokért, mert ha megjön az özön víz, túl kell élni. Kis csökött ernyőm alá bújva elindultam, de állítom nektek, alúlról is esett az eső fölfelé, mert mire odaértem a cél épülethez, úgy néztem ki, mint aki bele esett a kacsás tóba. Nem baj, eljutottam ide. Olyan eső ellenes eszközöket kerestem, amiket itt hordanak. Találtam fekete esőkabátot, de majd hanyatt dobtam magam az árától. Nem baj, felpróbáltam. Nem tudom mekkora fejre méretezték ezt, de szerintem csúcs fejre... Szóval nagy volt, kisebb meg nem volt.  A szükség nagy úr jeligével a kosárba tettem, irány az ernyők (apu neked úgy mondom: gyalog fészerek) sora. Azt mondták az ernyők olcsók. Hát nem azok! 12 eurótól egészen fölfelé találtam minden félét. Na de azért a legalsó sorban megleltem a 4,5 eurósat. Ez kell nekem ilyen szélben. Ráadásul szép színe is volt: bordó. Nem messze megpillantottam az átlátszó eső köpenyegeket is. Volt egyszer használatos neylon zacskó anyagú is, ezt azért kihagytam, meg találtam felfújható strand labda anyagút is. Barátságosabb ára volt, mint a feketének, és ha eléggé vigyázok rá, kibírja az időt, míg itt vagyok. Ha nem. veszek még egyet, de annak már ki kell bírnia végig. És így még mindig jobban jártam anyagilag és súly ügyileg is a haza útra. Visszavittem a csúcs fejest a helyére.

Aztán vettem még kesztyűt, mert azt nem hoztam és sapka helyett polár fülmelegítős hajpántot. Sokkal jobb, mint a sapka, mert  ez nem nyomja le a hajamat. Kifizettem a pénzáros néninek, aki nem tudom, hogy a túlélő csomagomon nevetett, vagy csak egyszerűen jó kedve volt, de mindenesetre jó volt látni, hogy nem görbült lefele a szája.

Kiléptem a Prizmából és magamra aggattam az esőköpenyt, összepattintottam, ahol csak tudtam. Hazafelé tesztelhettem. Jó volt, azt hiszem ezzel életben lehet maradni az esőben. Olyan szélben ballagtam haza, hogy ha kinyitottam volna az ernyőt, akár Mary Poppins is lehettem volna... Állandóan hozzám csapódtak a sárga levelek, amiket  szembe fújt a szél. De haza jutottam. Következő nagy ötletem: a suliban kéne ebédelni olcsóért, meleget! De el kéne jutni a suliba. Oké! Le sem vetköztem, elmentem az iskolába ebédelni. Valami darált húsos rakott kruplis akármit ettem, nem volt rossz. Választottam hozzá salátát is, meg görög dinnyét is, bár először nem tudtam mi az a piros, mert össze volt kockázva. De vagány csaj lévén lapátoltam abból is. Elmondhatom: jól laktam.

Vissza küzdöttem magam a lakó otthonba. Azt gondoltam, végre bepakolhatok a mosógépbe egy adagot, de nem. Itt 2 napja csak mos valaki, elérhetetlen a gép. Jó, akkor neki álltam a jövő heti prezentációmnak. Már meg van az első 8 dia. De a továbbiakban szakértő kell, mert a net sem tudhat mindent.

Péntek lévén, biztos ma is van próba. Erről is lemaradok. Jah, meg fellépés is van ma az öregek otthonában. Ezt mindig szokták szeretni a nénik, bácsik, szóval biztos megint sikeretek van Táncosok!

A mozgásról nekem sem kell lemondanom. Elmentem megint a konditerembe. Tekertem néhány kilómétert, mintha csak táncra tekernénk Krisztikémmel. Azért a próba izgalmasabb!

Megjegyzések:

• Ha nem javul az idő, lassan gumi csizmát is kell vennem, vagy búvár felszerelést!
• A takarító néni mindig csúnyán néz rám. Lehet nem szeret? Vajon miért?
• Azt hiszem jön a bölcsesség fogam. Remélem tévedek!
• Végül is lecsaptam a mosó gépre "enyém vagy" felkiálltással!

Reggel volt ám: "Már ébred a hajnal, fel munkára dallal" - Janka, Te jutottál róla eszembe. Meg a jó kis zakopanei reggelek, mikor sétálni mentünk. Na jó, ma nem keltem olyan korán mint akkor, de azért mégis csak ez jutott eszembe. És bundást csináltam reggelire, olyan ráérős voltam.

10-re kellett csak bemennem, és akkor is rögtön az emeletre az előadóba, mert ismét felvilágosító óra következett a tinédzsereknek. Az első emberre, aki belépett a terembe, azt hittem, ő is egy diák, és most kicsit odősebbeknek tartunk előadást, mire kiderült, hogy ez a tanáruk volt. Frissen végezhetett az egyetemen, mert nagyon kis fiatalkának tűnt. Szőke, kék szemű tanár bácsi! Lányok! Őt mondjuk tudom ajánlani, az átlaghoz képest jobban nézett ki.

Beterelte a kölköket a terembe és csendet parancsolt! Hogy ezek milyen hangosan beszélnek... Mármint úgy általában.

Megnézettük velük is azt a felvilágosító filmet, mint amit a tegnapi csoporttal. Csak itt mikor az anatómiát részletezte, az egyik fiú lefordult a székről. Elájult. Nem bírta a témát. Pedig még csak a női szerveket vettük végig. Szegény, hirtelen mindenki megdöbbent, a gyerek meg csak volt a földön. 2-őt rándult, majd magához tért. Felsegítettük, a fotelekre fektettük, és én elszaladtam vízért. Mikor visszaértem, a legényke még mindig fal fehér volt. Hagytuk pihengetni, folytattuk a témát a többieknek. Kiosztottunk egy kis füzetet, amiben minden ezzel kapcsolatos tudni való benne van, de szegény julós srác azt mondta, ő nem mer ebbe bele nézni, mert vannak benne képek is... Nem lehet könnyű így élni...

A későbbiekben láttam néhány nőgyógyászati vizsgálatot, majd haza küldtek, mondván, hogy ma már nem lesz semmi izgi. Ez olyan fél 3 körül volt. Kiléptem az ajtón és nem akartam elhinni, hogy így szakad az eső. Így még otthon sem szokott zuhogni. Állítólag, ez az ősz igen csak esősre sikredett, nem szokott ennyit esni... Nem hiszem el...

Ki akartam nyitni az ernyőmet, hogy majd én haza bicajozok ernyővel a a fejem fölött, hát nem sikerült. Az ernyőm meg adta magát. Igaz figyelmeztettek, hogy itt egy hónap/ 1 ernyő, de gondoltam, az én kedvenc ernyőm jobban bírja majd. A fenét! Holnap mehetek ernyőt venni és valószínű esőkabátot is!

Deeee! Nem kell bemennem gyakorlatra! Valami konfenecia beszélgetés lesz az ott dolgozók között, természetesen finnül, hát nem fárasztanak ezzel.

Így lesz időm megcsinálni jövő hétre a következő előadásomat, ami most már tuti a jégkorongról fog szólni. A kezdő dia már meg van! És van szakember is az ügyben, akihez tudok fordulni, és ez a szakember nem más, mint az APUKÁM!!!! (Figyelj Apu, most dícsérlek kicsit!) Ugyanis, ha nem dolgozik, és nem horgászik, és nincs semmi fontos elintéznivalója, akkor jégkorongozik a tuti csapatával, (melynek én lelkes szurkolója vagyok: Hajrá Pirosak, Hajrá 4-es!!!), de ha épp nincs a jégen, akkor otthon nézi a hoki meccset a macskával az ölében! Ha a meccsről valamilyen oknál fogva lemarad, akkor irány a net, és megnézi az eredményeket. Néha tájékoztat is a jelenlegi állásokról, amihez bevallom, nem sokat értek, de ebből tudom, hogy ő tudja. Szóval, most már mindenki sejtheti a segítségem tájékozottságának mértékét a jégkorongban.Ebből tuti előadás lesz! Csak meg kell csinálnom!

Mire haza értem a gyakszi helyről, bőrig áztam, csurgott a hajamból, a ruhámból a víz, fantasztikus érzés volt... Gyorsan száraz ruhát vettem és bebújtam az ágymba átmelegedni. Ez egy órát vett igénybe az életemből, de jó volt. És ekkor jelzett a pocim, hogy éhes, mentem "ebédet" gyártani magamnak.

6-kor pedig irány a kondi terem, mert a mozgás mindig hiányzik. Csak a héten nem jutottam le eddig a konditerembe. De ma igen! És talán holnap is!

Lehet, hogy féltem a mai naptól? Kb. 3-4 órát aludtam az éjjel, sokat forgolódtam, nem nevezném pihentető alvásnak. Reggel azért csak felkeltem és a szokásos teendők után bementem 9-re a gyakszi helyre. Szeretek ide járni, mert itt mindig mosolyogva várna és kedves szavakkal és úgy mindenki szimpatikus (mind a 3 fő).

Egy páciens volt reggel, aki gyógyszert íratott, én mértem a vérnyomását és én hoztam neki a gyógyszert a raktár szekrényből. Itt egy kicsit elgondolkodtam, hogy vérnyomást mérni már olyan jól tudok digitális mérővel, hiszen nem nagy szám, de államvizsgán fonendoszkópos mérést kell produkálni. Azt vajon hol fogom begyakorolni? Ilyen gondolatok mellett jöttem rá arra, hogy páciens volt, nincs.

Kirsi mondta, hogy oké, fél 10, kávé szünet, gépezzek. 10-kor visszajött az irodába, rögtön felugrottam a géptől, folytassuk a napot, mire mondta, maradjak csak, mert most fel kell mennie a főnökhöz valamit megbeszélni és nem tudja mikor jön vissza. Jó, maradtam. Fél 12-kor ismét megjelenik, hogy ebéd szünet. Mondtam, é már ettem 11-kor, jó akkor csak gépezzek tovább. 12-kor felmentünk az emeletre, ahol egy prezentációs terembe mentünk. Ide vártunk egy iskolás osztályt, akiknek szexuális felvilágosító órát kell tartani. Meg is érkeztek, le is telepedtek, voltak vagy 13-14 évesek.

Egy finn felvilágosító videóval kezdődött a tanítás, majd fogamzásgátlási eszközök bemutatása történt, végül kiosztottam egy kis füzetecskét, amibe minden le van írva nekik. Roppant izgi lehetett, csak úgy ült az unalom az arcukon, mikor épp nem az anatómiai részt nézték...

1 órakor Kirsivel az irodájában beszélgettünk. Szóba került többek között az abortusz, hogy itt tablettával végzik. Erről mesélt nekem, meg a procedúrájáról. Meg a fogamzásgátlási tablettákról, hogy melyik típus kinek való...

"-re mentem az emeletre Anjahoz és vártam Pirkkot is. Hármasban töltöttüka következő órát. Na ez volt az egyik rettegett óra amitől féltem tegnap óta.

Ugyanis: meghagyták nekem előzőleg e-mailben, hogy gyakorlati képzési célokat írjak. Elméletileg ezt az itthoni iskolának kellett volna megadnia még indulás előtt, de akárkihez fordultam itthon, mindenki hárított, hogy ezt ő nem tudja, ő nem illetékes ebben, de azt nem tudja megmondani, ki tudja. Az otthoni tanárom szerint az itteni és az otthoni képzés nem felel meg egymásnak, ezért az otthoni képzési célokat nem ültethetem át ide. Oké. De akkor mit írjak be a papírra, amit le kellett adnom? Mondhatni, saját kútfőből írtam dolgokat, szerintem tök hülyeség, de leadtam vele a papírt. És most az kérdezték tőlem, hogy ez elég az otthoni képzéshez? Hát nem tudom, hogy elég lesz e, de ha haza megyek, ugyan úgy meg kell csinálnom az otthoni gyakorlatot is, mert az ittenit nem tudják elfogadni... Nem tudom, mennyire írtam le érthetően a bajomat, a lényeg, hogy mivel a két ország rendszere nem azonos, ezért nem kérhetik itt az otthon követelt dolgokat. De nem tudják itt mit kérjenek tőlem...

És ezt az egészet egy fejlődő angol nyelv tudással nehéz volt előadni, lehet nem is nagyon értették. Véleményeztek is: az eddigi idő alatt szerintük aktívabbnak kellett volna lennem. Kedves vagyok, aranyos és nagyon udvarias, de legyek aktívabb. Vajon ezt hol tudtam volna kibontakoztatni? Mikor angolul az anyuka mesél a gyerekéről, mikor finnül folyik a beszélgetés, mikor finnül viszik az adminisztrációt? Mikor nem tudom elmondani a finn kisgyereknek, hogy most megmérem a súlyodat vagy a magasságodat? Na jó, ezen a téren már nem is kell aktívkodnom, a gyerekrészleget elhagytam.

Most a fogamzásgátlási központban vagyok. Ott vajon hogy legyen aktív az ember? Itt csak finn páciensekkel találkozom. Jó a vérnyomásukat meg tudom mérni és tudok gyógyszert hozni a szekrényből. De tanácsot nem tudok adni, adminisztrációt nem tudok vinni. Szexuális felvilágosító órát nem tudok tartani finnül (még), méhnyakrák szűrésben nem tudok segíteni... Én mindent csak utólagosan tudok meg, mikor Kirsi lefordítja a történteket. de akkor meg már nem kell aktívkodni. Szóval van még 2 napom ezen a helyen, ki kell találnom, hogy legyek aktív!

15:15-kor ment a busz Poriba. Juhúú, menjünk finn dolgozatot írni! Nagyon nem voltam oda a dologtól, de azért kicsit féltem, hogy mi lesz velem... Összesen 2 napot tanultam rá, meg ami megragadt első héten az órákon. Hát kíváncsi leszek az eredményekre. Volt angol szóról finnre fordítás, finnről angolra és voltak angol kifejezések, amiket finnre kellett átírni. Nem mondok semmit, várom az eredményt. És közölték, hogy jövő héten ugyanígy menni kell Poriba és kíszíteni kell a finn kultúra egyik ágáról egy prezentáciőt és elő kell adni a többiek előtt. Azt hiszem, ez a halálom lesz.., Még otthon is utálok előadást tartani magyarul, nem hogy angolul a finn dologról... Gyanítom a finn jégkorong lesz a témám, de ezt még átgondolom és ha megfogalmazódik bennem valami alap ötlet, akkor megragadom. Egyenlőre még nem fogalmazódott meg bennem semmi. Fáradtnak érzem magam nagyon. Fél 8 is elmúlt, mire haza értem Poriból. Kész vagyon oda elmenni és vissza jönni... Ebbe megyek tönkre, ha nem a sok csokiba...

Holnap csak 10-re kell mennem, és megint felvilágosító órát tart(unk). Addig kipihenem magam és új erővel ugrok bele a hét hátra levő napjaiba...

• Holnap ha lesz időm, elmegyek kacsát etetni, mert már régen voltam.

Ma csak 9-re kellett bemennem, de mint kiderült, igen sok értelme nem volt a mai napnak. Nem volt bent az oktatóm, aki angolul magyaráz nekem mindent, így hozzá csaptak egy nyugdíjba készülő nővér végzettségű munkaerőhöz, Seija-hoz, hogy majd ő foglalkozik velem. Szegény, amit tudott elmondott angolul, de az nem sok volt. Az első páciensénél bent voltam. Végig halgattam az anamnézis felvételt finnül, majd megnézhettem az emlő vizsgálatot és a méhnyakrászűrést is. Aztán kávészünetet tartottunk. De miután én közöltem, hogy nem nagyon kávézom, azt mondták, hogy ne unatkozzak, menjek be Kirsi irodájába netezni. (ő a tanárom, aki ma nem volt bent) Be is mentem, ott is ragadtam fél 1ig. Megnéztem az x-faktor eddigi adásait :) Aztán haza küldtek. Hát ennyit a mai gyakorlatomról, nem tudtak velem mit kezdeni... De ha belegondolok, mit tudnak még újat mondani, amit első nap nem mondtak el? Ugyan azt csinálják végig. Mindegy, még 3 nap itt, nem szakadok meg.

Haza érve, úgy éreztem elalszok a kis fotelembe, amikor írtam azokat a bizonyos gyakorlati képzési célokat, amiket, holnap kell leadnom, ezért lefeküdtem az ágyra. Sikerült 5 óra körül felébrednem. Elvileg nem lehettem fáradt, mert 9 órát aludtam az éjjel... valószínű a fiatal szervezetem igényli az alvást :P

És kaptam egy e-mailt. Holnap fél 5re Poriban kell lennem, finn szódolgozatot kell írnom. Na hát ebben reménykedtem, hogy nem kell... nem jött be. Ezért 5 óra körül neki álltam tanulni. Állítólag nem lesz nehéz, de én ezt nem hiszem el, mert nem könnyű a finn nyelv.

Szóval, ha most kéne helyzetjelentést tennem, akkor azt mondanám, iszonyatosan izgulok amiatt, hogy holnap 2-kor beszélgetnem kell 2 tanárral a képzési célomról, amit nem igazán tudok mi, mert otthon nem voltak hajlandóak megmondani, mit is kéne itt tanulnom, én meg csak úgy beírtam valamit, plusz holnap a finn tudásomat is meg kell mutatnom, ami megint csak igen kevéske...

Nem várjuk a holnapot, nagyon túl lennék már rajta!!!

Megjegyzés:

• Hozzám is eljutott a Somogyi Hírlap cikke! Éljen a Balaton Táncegyüttes!

Kedves Lacikám! Nyugodtan végig olvashatod a mai bejegyzést, azért sem írtalak bele :P

Olyan szépet láttam reggel. Felhúztam a rolót az ablakon és rózsaszínű volt azég. Én tényleg megpróbáltam lefényképezni, de nem jött össze... A 20. alkalommal sem...

Igen csak gondolkodtam rajta, hogy hová menjek mai napra gyakorlatra, mert annyit tudtam, hogy a family planning nevezetű helyre kell mennem (családtervezés), de hogy ez hol van, azt nem mondta meg senki, hiába küldtem kismillió e-mailt. Szóval elmentem a terhesgondozóba Ritvához, és megkértem, mutassa meg a helyet, és az új tanáromat. Átkísért a nagy épület egyik szegletéből a másikba. Olyan kedvesen fogadtak ott... Mindenki mosolygott, meg örült nekem. Mindenki. Mind a 3 ember, akivel ott találkoztam.

A family planning lényege, hogy a nőgyógyógyászati vizsgálatokon és betegségek kezelésén kívül, minden mást elvégez, amit a nőgyógyászok szoktak és ami egy itteni "védőnő" kompetenciája megengedhet. Vagyis: Egészség nevelést oktatnak az iskolában a szexualitásról, fogamzásgátlásról, nemi betegségekről, hozzájuk kell fordulni, ha valaki fogamzásgátló eszközt szeretne, de még nem tudja milyet. Közösen eldöntik a legmegfelelőbbet. Tablettát 20 éves korig ingyen kapják a fiatalok, helyben. Ma én voltam az osztó ember. Ismerem a dugi helyet!. Továbbá, emlő vizsgálat kivitelezése és tanítása is itt folyik, valamint gyors tesztekkel vizeletből egyéb nemi betegségek, fertőzések vizsgálata is itt történik.

Minden pácienssel előbb anamnézis felvétel és beszélgetés folyik, majd megkapja az utasításokat, mit kell tennie. Orvos vélemény szükséges e, vagy elegendőek csak a helyi vizsgálatok, mint vérnyomás mérés, súly mérés, vérvétel.

A tablettát 6 hónapra kapják a fiatal lányok és fél évente vér és vérnyomás vizsgálat, valamint egyéb kérdések a használat során felmerülhető problémákról.

Ilyen izgi dolgokat hallgattam délelőtt, minden második félórában. Utána fél óra semmit tevés, azt mondták, addig netezzek. Én neteztem is! Tárgyaltam a fiúkkal facebook-on, (akik mellesleg órán ültek), hogy hogyan jussunk ki Szentpétervárra. Most nagyon szervezzük ezt az utat. Részleteket később közlök, most még kezdetleges szervezés alatt áll a dolog.

Fél 1kor haza küldtek, mondván, a követkeő 3 órában finnül fognak előadást tartani valakiknek,  és ugyan nem kívánják tőlem, hogy ezt végig is hallgassam. Micsoda remek gondolat! Haza is tekertem egyből. Nem nagy meglepetésemre, szakadt az eső. Arra az elhatározásra jutottam, hogy lehet gyalog kéne gyakorlatra járni, ernyővelo a fejem fölött, mint minden nap elázni, mert akkor lehet még a C-vitam (1 kg narancs) sem segít az immun háztartást egyensúlyban tartani. Hát ezt még átgondolom...

Itthon egy egész délutánt szenvedtem azzal, hogy hogyan határozzam meg a klinikai gyakorlatom célkitűzéseit. Még magyarul sem nagyon tudom, nem hogy angolul 4 oldalban... Szerdáig még oly sok idő van, azt hiszem megálmodom...  Az is foglalkoztat, hogy első héten kaptunk egy időpontot, amikor is nekünk szódolgozatot kell írnunk finn nyelvből, és ez az időpont okt. 3. szerda. SAJNOS nagyon elfoglalt vagyok, konzultációs gyűlésre kell mennem a tanáraimhoz szerdán 2-re, ezért SAJNOS nem tudok elmenni. Ezt még nem mondtam senkinek és még e.mailt sem kaptam, hogy mikor, hol kellene megjelennem. De nyugodtan foghatom arra, hogy én nem Poriban lakok, nem tudok csak úgy beugrálni a suliba holmi szódolgozatért FINNÜL!!!! Ha nagyon muszáj, hát elmegyek, de előtte még meg kéne nézni, mit is kérdezhetnek. Mert ha csak a következőkből állna a dolgozat: Jó reggel/napot/estét/éjszakát, Köszönöm, Igen, Nem, Elnézést, Magyarországról jöttem, Nem beszélek finnül, 1-10 számok... akkor vidáman írnám meg... gyanítom nem csak ennyiről szólhat! Majd talán holnap kiderül...Vagy holnapután...

Köszöntés mára:

• Papa-Mama!!! Boldog 51. házassági évfordulót! Puszi!

Megjegyzések mára:

• Védőnő lányok! Írjatok, milyen volt a gyakszi első napja!!!!
• Apa! Mondtam már mennyire szeretek tőled e-mailt kapni? Utána kb. egy órán keresztül csak vigyorgok a hülyeségeden. Lásd a reggeli helyzetjelentésed!

Fél 6ra volt beállítva az órám, hogy csörögjön reggel,de már fél 4kor fel tudtam volna kellni, annyira vártam, hogy végre menjünk a srácokkal várost nézni! Nem tudom, hányan gondoltak rám kedvesen, mikor fél 6-tól fél 7ig ki-be járkáltam a szobámból a reggeli teendők miatt. De fél 7kor leléptem, mert 45-kor indult a busz Raumából Turkuba. Szegény fiúkák már a buszon voltak, Poriból 6kor indult ez a busz és hát be kellett jutniuk a városközpontba reggel a busz állomásra, szóval ők igen csak korán kelltek.

Fél 8ig társalogtunk a buszon, utána, már nem a buszon, mert megérkeztünk Turkuba. Szerintük korai volt ez a buszozás, de hát muszáj volt úgy intézni, hogy reggel ne kelljen egyedül eljutnom Turkuba, hanem olyan busszal menjünk, ami Poriban is és Raumában is megáll Turkuba menet. Én találtam ilyen buszt: reggel 6kor! Szóval a fiúk nem díjazták, hogy mikor leszálltunk, üresek voltak az utcák és 11ig nem sok minden volt nyitva. Nem baj, én anyutól örökölt lelkesedéssel vetettem bele magam az utcákba és rögtön találtunk is egy ortodox templomot. Beirányítottam a fiúkat az udvarra, hogy legalább kívülről nézegessük meg, mire jött a (nem is tudom, hogy hívják itt a plébánost), szóval ő jött és meghallotta, hogy beszélgetünk. Mire megkérdezte, hogy magyarok vagyunk? Igen! Honnan tudta? Hát a nyelvünkből... Jah... Tényleg... Kinyitotta nekünk a templomot és beterelt minket, nézzünk körül. Nagyon kedves volt. Megkérdezte mit csinálunk Finnországban, mit tanulunk. Ő eredetileg észt, de 20 éve költözött ide. Ennyit tudtunk meg.

Irány tovább, keressünk olyan látványosságot, ahova be tudunk menni. Megnéztük a nagy székesegyházat, legalább is annak tűnt. Csináltam képeket is és egy kis videót a harangszóról, mert az nagyon tetszett, bár nem tudom milyen minősgég lett.

Végig ballagtunk a várost átívelő csatorna mellett, ahol sok-sok hajó állt. A túlparton láttunk egy malomnak néhány lapátját, hát gondoltuk, azt is megnézzük. A malom alján egy kis színház volt kialakítva egy nagy nézőtérre. Itt pihentünk kicsit és leültünk cseverészni. Aztán irány tovább, megnéztünk egy másik nagy templomot, de ott éppen mise volt, ezért csak éppen bekukucskáltunk. Újabb úticélként a várat jelöltük meg, ami a csatorna másik irányában volt. Végig ballagtunk a part mentén és továbbra is fényképezgettük a nagy hajókat. Egyszer csak (milyen kicsi a világ), kedvenc angol és ír osztálytársaimba botlottunk. Ők tegnap jöttek Turkuba és itt aludtak valami szállóban. Ők is korzósztak a városban.

Végre rátaláltunk a várra is, amit kivülről is körbe jártunk, belülről is, de föl nem mehettünk benne...kár...

A srácok egész nap azzal nyaggattak, hogy Hesburgerben ebédeljünk, én viszont megtiltottam ezt. (A hesburger az itteni MC Donalds konkurencia) Iszonyat drága és nem i s lakik jól vele az ember és most hogy egy tök egészséges országban élünk mégse együnk már ilyen egészségtelen szemetet. Szóval tiltakoztam, amennyire tudtam. Hatott. Jó hatással vagyok a fiúkra. Képesek voltak lejárni a lábukat, csakhogy valami mást együnk. Kebab lett végül az ebéd. Olcsóbb volt és laktatóbb. Én tudtam!!!

Pici pocik tele voltak, mindenki elégedett volt, mehettünk haza, mert az állandó sétálás már sok volt. Elfáradtunk.

Visszamentünk a buszpályaudvarra és 3 óra lévén pont indult egy busz Poriba és egy másik Raumába. Ezért elváltak útjaink és haza buszoztunk. Én haza értem, a fiúkról még nem tudok semmit.

Fontos közlendőim közé tartozik még: megláttam  a 4es számú macskát! Haza felé a buszról. Kint bogarászott az erdő szélén. Fehér volt, fekete foltokkal. Ennyit a személyleírásáról. Tegnap kifagattam Ville-t az itteni macska hiánytalanságról és azt mondta, hogy csodálkozik, hogy nem látok macskát, mikor annyi van. Hát nincs annyi. Eljönne hozzánk, ott lenne annyi, de itt....Azt is mondta, hogy például a nővérének is van 2 és az anyukájának és bent tartják.. De itt inkább a kutya jellemzőbb. Ezt én is észre vettem. Minden második ember ha nem síbottal, akkor kutyával sétál az utcán. De még egy keverék kutyát nem láttam. Ezek szerint, lehet, hogy erre különösen odafigyelnek??? Ezt még kiderítem.

Mai megjegyzések:

• Apu! Kivégeztem Monte Cristo grófjának első részét, jöhet a második. Még jó, hogy 3 van...
• Anya! Ne haragudj, hogy türelmetlennek mutatkozom néha, igyekszem nem az lenni, csak próbálom kihozni az itteni helyzetből a legjobbat!
• Nagyon hiányoztok Darcy kispofájával együtt!

Vidám reggelre ébredtem! Valamelyik lakótársnak nagyon szólt az órája úgy 6 óra körül. Szerintem mindenki felkellt rá, csak az illető nem, mert vagy 5 percig szólt a csörgés. De nem ám valami ideg nyugtató dallam...neeeem. Mindegy, jól ébredtem ezen kívül...

Reggeli lazulásként olvastam a Monte Cristo grófját, és Apa! Még mindig nagyon jó! Túl vagyunk a karneválon! Közben megkordult a pocim és bundás kenyeret kívánt. Magos kenyerem volt itthon, de bundásnak az is megfelelt. Hozzá főztem friss teát... Jól bereggeliztem.

10 órakor napsütéses idő volt, hát csak nem punnyadhatok a szobában gondolattal, zsebre vágtama térképet és a fényképezőt és elmentem bicajozni.

Nagyjábül tudtam merre indulok, világos, egy bicikli utat követtem, mely a tengerhez vezetetett.

Útközben a  következő járműves  emberekkel találkoztam. Biciklisek bukósisakkal, bukósisak nélkül; babakocsisok; járókeretszerű gurulós járművek, amiknek van 2 oldalt sítalp szerű valamilyük, amire rá lehet állni és lehet hajtani lábbal, de kifejezetten öregeknek; "síbottal" közlekedő gyors sétálók; és kutyát sétáltatók (tudom, a kutya nem jármű). Az egyik bokáig érő fekete kutyával közelebbi kapcsolatba kerültem, mert minden áron le akart szedni a bicikliről. Nem sikerült neki...

Olyan csodás helyeken kerekeztem. Erdős terület mindenhol, majd néhol kis tavak (horgász tavak), és sok-sok csónak. Egyszer csak kiértem a kikötőbe. Sok-sok-sok hajó mindenütt és a stégeken sok-sok-sok horgász. Szerintem a raumai családok férfi tagjai mind itt lehettek, annyian voltak. Körbe nézelődtem, fényképezgettem. Találtam egy kilátót a part mellett. Nem volt ott senki, hát én oda mentem. Nem tudtam felmenni, mert zárva volt, de körbe jártam és lementem a vízhez. Tök jó, mert a vizet csak egy kis sziklamászással lehetett megközelíteni. Annyira szép volt :) Nagyon tetszett!

Félkörbe bicajoztam az öblöt, megnézegettem a partmenti házakat... Felfedeztem az általános iskolát is. Aztán tovább bicajoztam, hátha erre van a gazdag negyed. Erre csak a félgazdag negyed volt, de végig jártam az utcákat. A gazdag negyed valószínüleg nem erre van. Majd próbálkozok később a felderítésével. Haza indultam, de nem arra, amerről jöttem. De úgy gondoltam az az út is haza vezet... Útközben megláttam egy LIDL-t. Csak beugrok CSOKIS MAZSOLÁT venni, hogy kicsit érezzem az otthon ízét, mert aki nem tudná, otthon sokszor eszek csokis mazsit. Képzeljétek: nem volt...se marcipán rúd... ezt acsalódottságot... azért vettem egy mexikói rizses zacskós gyorsan elkészíthető vacsorának valót, amit most ettem meg és csípi a számat...

Na de! Délutánra volt egy találkozó megbeszélve Laurival. Ezt lemondtam, mert semmi kedvem nem volt most hozzá, nem nagyon szeret beszélni. Én meg nem nagyon tudok beszélni, csak kicsit, ezért nem volt kedvem ma erőltetni a beszélgetést. De amúgy aranyos, szerintem tetszem is neki, de ez nem is fontos...

Eszembe jutott, hogy el kéne menni országot nézni, mondjuk Turkut meglátogatni, na de nem egyedül. Sajnos úgy tűnik a poris osztálytársak is maguknak szervezik az utat, hát akkor én is szervezek magamnak. Azért megkérdeztem azt a 3 kedves fiatal embert, akiket honfi társaimnak mondhatok, nincs e kedvük eljönni velem. Volt! Terv szerint holnap reggel 6kor indul a busz Poriból Turkuba és a 3 legényke is rajta lesz. Raumában is megáll a busz 6.45-kor, Zsuzsika pedig akkor száll fel. Holnap irány Turku! Nagyon várom már!

Miközben ezen utazás részleteit tárgyaltuk a fiúkkal, kaptam egy másik meghívást egy másik fiútól egy kávézóba. Ő volt  Ville, akivel hoki meccsre is mentünk és gyakran beszélgetek vele. Mindig megkérdezi hogy vagyok, mit csinálok. Most is így kezdődött a dolog és mivel tulajdonképpen nem volt dolgom, ezért vele szívesebben találkoztam, mint mondjuk Laurival. Elmentük egy kávézóba és 2 órán keresztül beszélgettünk. Vele azért jó angolul beszélni, mert vele tudok. Kérdez is, megvárja míg válaszolok is, és érti is amit mondok, és én is őt. Szóval lehet vele gyakorolni.

Mint megtudtam, itt is át fogják állítani az órát kb. egy hónap múlva. Remélem nem maradok le eme fontos esményről.

Most pedig fél 10 van nálam, nálatok fél 9 és megy az x-faktor, amit én nem tudok nézni. Ezért inkább el is megyek aludni. Holnap hosszú nap lesz. Majd mesélek!!! Puszi Nektek!!!