Hétfő
Második 1. napomat töltöttem ma a várandós gondozóban. Mert ugye, az első 1. napomat három héttel ezelőtt töltöttem itt Ritvával, róla mondtam, hogy nagyon hasonlít a zamárdi védőnőre, Vali nénire. Mától az ő szárnyai alatt működök két héten keresztül és a mai nap után azt kell, hogy mondjam, szeretni fogom ezt a két hetet, még ha néha hosszú napokat is kell ott töltenem.
Ismét kaptam egy terhes gondozást áttekintő programot, amit most már össze tudok hasonlítani a magyarországival. Sok a hasonlóság, de vannak eltérések is.
Náluk a központban egy kupacban vannak a „védőnők” és az orvosok is, egy programot használnak a számítógépen, teljesen átlátják egymás munkáját. Be tudnak írni egymáshoz időpontra, és látják, milyen vizsgálatokat és gondozást végzett a másik. Szóval egyszerű és könnyű, nem úgy mint otthon. Csak a mintákat kell elküldeni a laborba, de a labor is hozzá tud jutni a rendszerhez és oda viszi fel az eredményeket, nem kell szaladgálni utána, amint meg vannak, már megtekinthetőek is. Szóval merőben más, mint az itthoni szaladgálás ide-oda, papír beszerzés stb.
Napközben csak finn kismamáink voltak, de Ritva mindig fordított nekem egy-egy távozása után. Rendszeresen mértem vérnyomást és vizsgáltam vizeletet, persze tesztcsíkkal, (nem nagy szám), de legalább elmondhatjuk, hogy aktívabb voltam, mint az elmúlt másik 2 helyen. Ami nagy szám (nekem), hogy foghattam terhes pocit, kettőt is, és Ritva tanítgat, hogy hogyan tudom megállapítani a baba méhen belüli fekvését. Nem könnyű, nagyon nem könnyű. Egyelőre még nem nagyon tudom, mit is kell éreznem, de azt mondta elsőre nem is baj. Majd minden alkalommal megkérdezi a kismamát, hogy megtapogathatnám e én is a pociját és ha megengedi, akkor gyakorolhatok. Húúú, nagyon reménykedem benne, hogy lesz eredménye a sok poci nyomkodásomnak! Ez az elsődleges célom most!
Nem szabad elfeledkeznem a másik kedvenc pillanatomról, mikor a baba szívhangját hallgatjuk és az anyukák rendszerint könnybe lábadnak. Az olyan aranyos!
Fél 4ig voltam ma szolgálatban, holnap kicsit korábban kell mennem és talán kicsit tovább is kell majd maradnom, mert holnap sok tennivaló lesz.
Reggeltől délig valami nővédelmi egészség gondozás lesz. 7 páciens van bejegyezve, de nem tudom, mit fogunk velük csinálni. Talán méhnyakrák szűrés lesz és emlő vizsgálati oktatás. De nem vagyok benne biztos, majd holnap megtudjátok Ti is.
Ezen kívül ebéd után 2 családhoz is kimegyünk. A várandós gondozó „védőnő” is csak egyszer megy ki családhoz, mint a csecsemőgondozó, de ő főleg a gyerekágyas anya miatt. Mint megtudtam, itt szülés után 2 nappal már haza is küldik a kismamát a kórházból, ha minden fiziológiásan zajlott abban a 2 napban, amit a kórházban töltött. Hát nálunk a 3 nap rekord, de pl. a kaposvári kórházban 4 inkább 5 nap, császárosok meg akár 7 napig is bent lehetnek.
Szóval ilyen lesz a holnapi napom, meg persze ezen kívül jönnek a nagy pocakos kismamák is.
Fél 4-kor tehát felpattantam a Piros Pegazus 2-re és elmentem a Prizmába bevásárolni. Első utam a gumicsizmákhoz vezetett (Apa neked úgy írom: mezőgazdasági tornacipő). Már majdnem elment a kedvem a nézelődéstől, mikor az elején megláttam, micsoda kínálat van. Neon zöld, rikító sárga, ocsmány rózsaszín, bumfordi sötétkék, EMO-s és rockeres stílus. Hűha – mondom - ezt inkább kihagyom.
És akkor rátaláltam az igazira. Nem olyan hosszú szárú, fekete, és viszonylag könnyebb, mint a többi, és ha felveszem nadrághoz, első látásra meg sem lehet mondani, hogy ez gumi fél csizma.
Megvettem. Van kis csizmám! Mit nekem a következő eső… A boltból kilépve összetalálkoztam Ville-lel, tudjátok, akivel hoki meccsen voltam, meg kávézni/teázni, meg jókat tudok vele beszélgetni. Csak nevetett az új szerzeményemen, de azt mondta okosan vásároltam, mert ez jó és hasznos is.
Boldogan gurultam haza és mivel egyáltalán nem voltam fáradt és most figyeljetek: Hét ágra sütött a nap, sehol egy eső felhő, hát gondoltam ki is próbálom az új „topánkát”. Elbicajoztam fél 5kor ahhoz a tóhoz, amiről annyi fényképet közöltem. Sárgultak a fák, és így is csodaszép helynek minősítem. Sok sétáló és kocogó ember mellett én úgy gondoltam bicajjal járom körül. Imádtam megint. Itt lehet a legjobban lazulni! A part egyik részén, ahol sziklásabb, föl-le kell mászni, de persze biciklivel is járható, ott sétáltam. Na, ilyenkor jó a gumicsizma. Az elmúlt napok esőzése után szép kis sártengerben találtam magam néha. Mit nekem a sár!
Haza érve megkívántam a bundást, bár nem mintha a hétvégén nem csináltam volna eleget, most is gyártottam néhányat vacsorára. Úgyhogy most jóllakva ülök és írom a nap eseményeit Nektek!