Féltem ettől a naptól, mert ma ismét jött Pirkko, de csak délután 3 órakor. Addig izgultam. Reggel volt egy várandósunk, aki túl van a 34 héten, és most lett volna az esküvője októberben, de múlt hónapban úgy összeveszett az élettársával, hogy lemondták az esküvőt és Külön költöztek. És nemsokára itt a közös baba… Szegény anyuka, szegény baba…

Aztán Ritva elment az óvodába, mert nagymamák napja van ma, és valami előadást tartottak a gyerekek délelőtt. Addig én a labor helyiségbe mentem és elvégeztem a szokásos vizsgálatokat a doktornői vizsgálat előtt.

Délután elmentünk 2 családlátogatásra, mindkettő panelházban lakott. Az elsőnél egy agyon tetovált, hosszú hajú hapsi nyitott ajtót, anyuka fején pedig egy vagány kendő volt. Hű micsoda család! Volt 2 kutyájuk, 2 mopszli. Olyan kis csúnyák voltak és olyan édesek. Ültek a konyha padlóján és nézték, hogy beszélgetünk. Majd néha két lábukat a térdemre tették és hízelegtek.

Amíg a konyhában beszélgetünk, megkérdezték kérünk e kávét. Kértünk. Olyan lazán pakolt az asztalra apuka, hogy csak néztem… közben csak hallgattam a társalgást, majd megnéztük a baba súlyát és köldökét. Minden rendben volt. A lány kutya mindig ott sürgölődött, ahol a baba volt. Mikor szoptatásra került a sor, felmászott a kutya a kanapéra és megnyalta a baba fejét. Na, ez nekem már sok volt… De nem szóltak rá, csak arrébb tolták… Ez a kisbaba a 3. gyerek lett a családban, az első kettő a 2 kutya…

Mikor eljöttünk, Ritva kérdezte, hogy értettem-e miről beszélgettek. Mondtam, hogy nem, mert minden finnül volt. Hát arról beszélgettek, hogy anyuka 7 éve nem drogozik, apuka viszont nem tudja letenni, most is aktív fogyasztó, de elvonóra akar menni…

A második család a lengyel család volt, ahol már jártunk. megnéztük a baba köldökét, mert kicsit bajosan gyógyul…

3-ra értünk vissza a központba és Pirkko már várt minket. Mára kellett teljesen kitöltenem a gyakorlatos papírt, mindent jellemezni, mit akartam tanulni, mit tanultam, ilyen-olyan kompetencia… Sok-sok oldal. Rajtam kívül még a három mentorom is jellemzést írt a gyakorlatomról és a végső jellemzést Pirkko fogja rá írni…de mosolygott, úgyhogy remélem csak jókat ír…

Aztán véget ért a konzultáció, haza mehettem. Itthon, mikor ballagtam a szobám felé, a folyosó tévéje előtt ült egy srác, hát köszöntem neki. Mikor kimentem a konyhába kaját csinálni, oda jött hozzám és bemutatkoztunk egymásnak. Kiderült, hogy mentősnek tanul és most itt van gyakorlaton, 27 éves.  Aztán elvonultam a szobámba… Hallottam, hogy többször nyitja a dobozos valamit, gondoltam sör… 2 óra múlva kopog nálam, hogy nincs-e kedvem csinálni valamit. Nem tudtam mire gondol… Be akart jönni hozzám. Nem engedtem be. Mondtam, hogy beszélgethetünk kint. Beszélgettünk az országainkról, majd mutatott a laptopján egy csomó képet Lappföldről, meg más helyekről. Én meg mutattam neki videót a Balaton Táncegyüttes műsoráról. Később erről folyt a társalgás, meg megmutattam a prezentációmat Magyarországról. Mindeközben, megivott vagy még 3 sört… kezdtem kellemetlenül érezni magam mellette, azt hiszem közeledni próbált… úgyhogy ott hagytam… még kérdezte, hogy mit csinálok este… mondtam, hogy korán megyek aludni, mert holnap reggel munka… mit csinálok holnap este? Sajnos holnap sem érek rá, mert már meghívtak mások máshová. (Bár kicsit sem sajnálom, mert nem hiányzik egy nyomulós szomszéd.)

Hát ez az új ismeretségem, remélem, hamar elköltözik. Rajta kívül még láttam 2 lányt is. Ők 3-an nagyon jóban vannak, állandóan együtt dohányoznak és hangoskodnak a folyosón… Mint már említettem, ezt reggel élvezem a legjobban.

Holnap lesz az utolsó napom a várandós gondozóba. Viszek Ritvának egy kis ajándékot. Kis Unicumot kis marcipánnal. Remélem, elfogadja és örül neki.

Köszöntések mára:

• Kedves Szüleim! Boldog házassági évfordulót Nektek!
• Mama! Isten éltessen születésnapod alkalmából!

A mai nap a gyakorlat szempontjából igen csak rövidre sikerült. Délelőtt volt 3 gondozottunk, akit a szokásos módon megvizsgáltunk és elláttunk tanácsokkal. Sőt az utolsó egy csehországi nő volt, akivel még beszélgettem is kicsit. Aztán haza küldtek, mert délután megint valami tovább képzés lesz finnül, amire nekem fölösleges mennem…

Gurultam haza ebédelni… és persze olvasni… nagyon a végén voltam a könyvnek, muszáj volt megtudnom, mi lesz a végkifejlet. Meg is tudtam! Most jön a reklám: ha valaki látta a filmet és ismeri a történetet, ne higgyen neki, mert ez a történet sokkal bonyolultabb és szövevényesebb, mint ahogy azt a film leegyszerűsíti. Aki izgalmas könyvet akar olvasni, az ragadja magához MONTE CRISTO GRÓFJÁT!!!!

Persze attól még, hogy belemerültem az olvasásba, nem felejtettem el levegőre menni… 2 fejezet között elmentem a prizmába bevásárolni és miután kiolvastam a könyvet, elmentem sétálni is. Figyeled Anya! Ez már sokszoros levegőzés! Amúgy is 8 fok volt délután… És amint kiléptem, és mentem vagy 100 métert, el kezdett esni az eső… de nálam volt az újdonsült esőköpenyem és gumicsizma volt a lábamon. Teljes harci díszben mentem el a kacsákhoz és körbe jártam a tavat. Szegények úsztak mellettem körbe-körbe a part mentém egy kis kaja reményében. De nem volt nálam semmi. Mikor már úgy éreztem elég friss levegőt jutattam a szervezetembe hazafelé vettem az irányt.

Éppen az e-mailjeimet néztem, mikor írt Ville, hogy pénteken sör party lesz. Azt nem állítom, hogy sok sört iszok, mert iszonyat drága, de elmegyek rá. Ez egyben azt is jelenti, hogy a pénteki hoki meccset kihagyom, pedig most elszánt voltam, hogy veszek rá jegyet. De nem baj, majd a következő utánira talán el tudok menni. A következőre nem, mert akkor nem leszek itthon.

Elküldtem Ville-nek a hokis előadásomat, hogy mint szakértő, nézze meg. Annyit fűzött hozzá, hogy nem írtam bele, hogy egy csomó hoki csapatnak az azonos városbeli foci csapattal megegyezik a neve. Ó, hát én sem tudhatok mindent… de majd most utána nézek.

Hétvégén új lakókat kaptunk a szintre. Nem tudom, hányan vannak fiúk-lányok, de egy lány az én szomszédom lett és hallottam a fiúkat is. Olyan 25 év és a felettiek szerintem. Az egyetlen, amit még nem ismernek, hogyan kell kinyitni és becsukni a szobájuk ajtaját. És ezt a tudatlanságukat reggel 6-kor szeretem a legjobban, mikor még van 45 percem aludni…

Az ajtó amúgy már gondot okozott valamelyiknek, mert hallottam tegnap, hogy bezárta a szobájába a kulcsát. Na, ez gáz. Nem tudom, ilyenkor kit kell keresni, de időbe telt, mire megtalálták az illetőt. Jah, és dohányoznak is, ami gyakoribb ki-be járkálást jelent. Mázlijuk van, mert meg tudom várni, amíg megismerik az ajtók szokásait.

Megjegyzés:

Lorka Svédországban van most tanulni, és azt mondja, ott sincsenek macskák! És neki is hiányoznak… tehát ez normális, mert már ketten vagyunk…

Reggel olyan érzésem volt, hogy úgy sétálnék egyet. Ezért ballagva mentem munkába fél 8-kor az óváros sötét utcácskáin. És milyen jó volt, hogy a bicaj otthon maradt. Olyan erős volt a szél, hogy szerintem visszafelé gurított volna. De nem volt hideg sem reggel, sem pedig délután. (mármint az itteni általános hőmérséklethez képest, az otthonihoz képest hideg volt)

Első gondozottunk egy olyan vékony várandós nő volt, hogy ilyet még nem láttam. Már túl volt a betöltött 37. hetén, tehát pocakja már volt, nem is kicsi. Kb. ahhoz tudnám hasonlítani, mint mikor valaki lenyelt egy hatalmas dinnyét. Elfeküdt a vizsgáló asztalon, hogy megállapítsuk a baba helyzetét és megnézzük a szívhangját és neki nem terült el a pocakja, mint másoknak, hanem kicsúcsosodott.

Tök jól lehetett érezni a baba helyzetét, sőt még SF távolságot is mértem rajta (védőnő lányok, ti tudjátok, miről beszélek).

A nap további részében elég sok „szabad” idő volt. Egész héten a 6 terhes gondozó nőből 2 szabadságon van, egy meg beteg, úgyhogy 3-an tartják a frontot és gondozzák egymás betegeit. De a páciens forgalmon ez nem nagyon látszott meg. Inkább csak a telefonokon. Felváltva csörgött Ritvánál a 2 munkás telefon…

Nekem megint gyakorlatos papír munkát kellett töltögetnem, de már az agyamra megy… Olyan hülyeségeket kell írnom, amire magyarul sem tudom a választ…. mindegy, Ritva eddig mindig segített… csak már úgy túl lennék ezeken a papírokon…

Megtudtam, hogy itt nem árulják el egyik ultrahangon sem a baba nemét. Ha valaki tudni akarja, magán orvoshoz kell menni. Ez milyen hülyeség.

Azt is megtudtam, hogy ha a születendő baba szülei nem házasok, a gyerek automatikusan az anyja nevét kapja… apasági nyilatkozat itt csak születés után történik és jó hosszadalmas procedúra, mire megváltoztatják a gyerek nevét…

Ma volt egy kellemetlen hírünk is. Az egyik anyuka labor eredményéből kitűnt, hogy 1:5 esélye van arra, hogy Down-kórós lesz a babája. És ez az anyuka még csak 25 éves. Na persze, még semmi sem biztos, csak a laboreredmények nem bíztatóak.

Majdnem 5 óra volt, mire haza értem és olyan éhes voltam… 11-kor megesszük a kis ebédünket és ezeknek 4-ig, 5-ig eszükbe se jut, hogy egyenek. Bezzeg a kávé fogy. És mivel inkább kávéznak, mint teáznak, nincs is mindig tea főzve. Így kénytelene vagyok én is kávézni. Bár ezek gyenge kávék, de akkor is érzem, a hatást. De jó, mert mindig átmelegít…

Itthon a délutánom hasonlóan telt, mit a tegnapi, lázasan olvasok, közelítek a végéhez, nem tudom itt hagyni a történetet. Apa! Már értem miért ajánlottad!

Csak egy gyors számvetés: 47 napja vagyok itt, és 47 napot leszek még itt! Azt hiszem, a nehezén már túl vagyok, volt időm megszokni az itt létet. Egész otthonosan mozgok, csak az állandó angolul beszélgetést unom már. Ráadásul hétvégén sem tudtam találkozni a srácokkal, így elmaradt az egész napos magyar beszélgetés. Ezt azért sajnálom.

Reggel, háromnegyed 8-kor, mikor elindulok itthonról, még egészen sötét van és most már hideg is.  De szerencsére nincs messze a munkahely, 5 perc biciklivel. Mai napon is a szokásos feladatokkal láttak el, terheseket gondoztunk, már ismeritek a feladataimat. Új terhességgel jelentkezett egy szlovák nő, tehát a terhes felvételt angolul is halhattam. Sőt, a lengyel családunk is volt gondozáson, akiket múlt héten látogattunk meg otthonukban. A nem egész 2 hetes kislányt hozták el, hogy Ritva leellenőrizze a köldökét. Mikor kibontottuk a pelusból, az anyja majd eldobta magát az undortól. A pelus tartalma miatt is, meg a baba köldöke miatt is. Ilyenkor azért elgondolkodok, hogyan teszi tisztába otthon a gyerekét. Talán apuka segít…

Ebédnél, én már végeztem, a többiek még ettek, a kezembe nyomtak egy kisbabát, hogy vigyázzak rá, amíg anyukája bent van az orvosnál gyerekágyas utóvizsgálaton. Na, a kissrác első dolga volt, hogy visszabukta az anyatejet. Azért megelőztem a balesetet, volt tetra pelenkák, használni is tudtam. Negyed órán keresztül beszélgettem a csöppséggel.  Jajj, már régebben el akartam mondani azt az észrevételemet, hogy itt nem ismerik a rugdalózót. Van a gyereken egy body(védőnőknek szigorúan kombidressz), azon pedig egy kis harisnya, vagy kisnadrág. Legyen az a baba akármilyen pici. És ráhúznak még egy zoknit, vagy kötött cipőt a lábára, meg baba kesztyűt a kezére. Néha azért azt érzem, nincs felöltöztetve rendesen a gyerek.

Fél 2-re vártam megint Pirrko-t, papírmunka ügyében. Ritva most magunkra hagyott minket, csak ketten beszélgettünk. Össze kellett írnom a hétvégén, mit is tanultam meg eddig. Szépen vázlatosan Papírra vetettem egy csomó dolgot, de azért izgultam, hogy mit szól majd hozzá Pirkko. Pontról pontra átnézte és a maga füzetében pipálgatott. Szerinte nagyon jókat írtam és elég lesz. (azt nem mondta mihez, remélem az aláíráshoz)

Beszélgettünk is sokat, főleg az itt létemről. Kérdezte, melyik helyet szerettem a legjobban a 3 gyakorló hely közül, ahol eddig voltam. Természetesen, a várandós gondozóközpont a kedvencem. Mondtam, hogy itt elég tevékeny is tudok lenni és a témákhoz is jobban hozzá tudok szólni. Elmondtam, hogy tanulom meghatározni a baba helyzetét méhen belül. Ez nagyon érdekelt, mondtam, engem is. De nem könnyű. Megmutattam neki a papírt is, amit Anja és Kirsi is aláírt, illetve engem jellemeztek kicsit. Véleményük szerint nagyon udvarias és érdeklődő voltam, mindig figyeltem rájuk. A kommunikáció kicsit nehezebben ment, mert még csak most tanulom az angolt, de szerintük, általában megértettem és teljesítettem az utasításaikat. Hát ez így volt. Talán kicsit kevesebbet kérdezgettem, ezt is leírták. De összegezve meg voltak velem elégedve. (Remélem így is van.)

Pirkko mindenre bólintott, mondta - jól van. Megbeszéltünk csütörtökre egy újabb időpontot, amikorra Ritva is kitölti a gyakorlatomról szóló papírt, és én is a magam részeit és akkor végre lezárhatjuk az itteni gyakorlat papírmunka részét. Annyit mondott még, hogy meg van velem elégedve és nagyon szorgalmasnak tart. Szóval meg lettem dicsérve!

Persze ez mind jó kedvet csinált a nap hátralevő részére, még az eső sem szegte kedvem.(ismét esik…)

A délutánt már csak a pihenésnek szenteltem, hiszen majdnem 5 óra volt, mire haza értem. Monte Cristo még mindig nagy kedvenc, még van vissza pár fejezet. Teljesen rákattantam a körtére, leváltottam a csokit… na, és végre elfogyott az első doboz teám és most citromosat iszok. Mármint citromos teát üresen. És nem tudtam ellenállni a kamillateának, amit imádok, úgyhogy azt is vettem, de persze azt nem iszok minden nap.

Tegnap sport híreket néztem a tévében, és ha nem készítettem volna előadást a finn hoki csapatokról, fogalmam sem lett volna, miről van szó, de mivel teljesen képben vagyok mind a 14 finn jégkorong csapattal, így tudom követni az SM-liiga eredményeit. Apa! Te tudod, miről beszélek! Hajrá Lukko! Meccset nyertek szombaton!!!!

Darcy kitartás!!!

7. vasárnapomat töltöttem ma Finnországban. És hideg vasárnap volt. Csak kb. 4-5 fok lehetett egész nap… De azért sütött egy kicsit a napocska. Véletlenül pont akkor, mikor kint tartózkodtam az utcán.

Fél 11-kor reggeliztem, nem siettem el semmit. Bundást készítettem, még mindig az a favorit reggeli. Bár, ha belegondolok, az ittenieknek a fél 11 már ebédidő. Nem sok finn van, aki fél 12 után még menne ebédelni, legalábbis ahány helyen jártam, ott fél 11-11kor megindult a tömeg, és 12-kor már vége volt az ebédszünetnek. Ez otthoni idő szerint fél 10-11 közé esik. Utána már csak délután esznek, 4 óra után, mikor haza érnek a munkából. És a 2 között sok-sok kávét isznak… Tehá,t amikor csak tudom, kitolom az ebédet, nehogy teljesen átszokjak az itteni rendszerre, mert gondban leszek, ha haza megyek.

Szóval reggeli után kicsit olvastam még, majd elballagtam a boltba, mert kiürült az élelmiszer raktárom. A Prizmában valamiért ott volt a Rauma Lukko hoki csapat róka kabalája beöltözve a bejáratnál és cukrot osztogatott. Beljebb is készültek valami Lukkós dologgal, mert lufikat fújtak és volt egy Lukko stand is. Nem nagyon értettem milyen program lesz, én csak vásárolgatni jöttem.

Halálom az Angry Birds, már írtam nektek róla. Na hát most találtam Angry Birds-ös tutyikat, meg fehér neműket. Wáááá!!! Remélem, otthon nem fertőz ez a mánia… Bár azt hiszem, ez finn találmány.

Anya vettem sok gyümölcsöt! Jó áron van a körte és narancsot is tettem a kosaramba. Eszem a vitamint, ahogy csak tudom… És levegőre is járok! Igaz is, feltűnt, hogy a 100-as papír zsepinek, amit Raumába való költözésemkor vettem, kb. a fele meg van még! Ez igazán jó hír. Makk egészséges vagyok. (kopp-kopp)

Arról még nem írtam nektek (azt hiszem), hogy a prizma pénztárával szemben van egy csomó játék gép. És mindig csak öregeket látok játszani. Eljönnek a pénztártól és mennek játékgépezni. Ezek olyan nyerő gépek, bár nem tudom, lehet is e nyerni velük. Mindegy, a lényeg, hogy mindig nagyon sokan nyomkodják őket és főleg idősek…

Már javában délután volt, mikor visszaértem kis szobámba. Igen csak belelendültem Monte Cristo grófjába, már csak 121 oldal van vissza… Éppen ezért letöltöttem Gárdonyi Géza: Ida regénye című könyvet és Charlotte Bronte: Jane Eyre történetét is, ha netán a héten kiolvasnám a Dumas regényt, amire sok esélyt adok.

Kártyát kellett cserélnem a mobil netembe, eddig tartott a „6 hónapos” kártya. Megint egy „6 hónapos” kártyát tettem bele, de most nagyon fogok vigyázni a netre. Jobban, mint eddig, bár eddig is csak a legszükségesebbekre használtam. Lehet a blogom töltögetése kicsit megviseli. Na meg a családi skype-olás - gondolom én… na de ennek már ki kell bírnia a maradék időt, amit itt töltök! Mázli, hogy szeretek olvasni, netezés helyett.

Délutáni programomba beiktattam egy kis kondi termezést is… az sosem árt…

Persze napközben is sokat gondoltam Rátok:

Kis(s) családom! Ti ma megint együtt vagytok nélkülem… Ilyenkor azért szeretnék egyszerre két helyen lenni. Sőt, három helyen! A harmadik ott lenne, ahol Lacika is van. Úgy hiányoztok!

Újabb szombat, újabb sokáig alvás. Fél 10-kor keltem fel, frissen, üdén és kipihenten. Kint 2 fok volt reggel, később is csak max 6, szóval hideg.

Délelőtti feladatomra akartam koncentrálni, bár semmi kedvem nem volt hozzá. Ismét össze kellett írnom, hogy mit tanultam meg a gyerek osztályon, a családtervező részlegen és most a várandós gondozói részlegen. Nagyon össze kellett szednem a gondolataimat, mivel csak úgy léteztem ezeken a helyeken és passzív szemlélődő voltam. Hát, amire csak tudtam, ráerőltettem, hogy ezt is tudom, azt is tudom… így telt el vagy 2 óra, hogy kitaláltam magyarul, majd fordítgattam angolra az okos gondolataimat.

Ebédre kis fasírt golyócskákat sütöttem magamra, majd vártam Ville jelentkezését, mert tegnap megbeszéltük, hogy csinálunk valami közös programot. Addig ismét olvastam a Monte Cristo-t. Attól tartok, nemsokára befejezem, ha így haladok. Amint van egy kis szabad időm, rácuppanok a „könyvre”, mert számítógépen van.

2-kor időpontot egyeztettünk, 3-kor találkoztunk. Szegény, felsorolt egy csomó helyet, hogy mit mutatna meg, de már mindenhol jártam. Mondta is, hogy örült biciklis vagyok… mindenhova eljutok vele.

Végül a tenger partot választottam, azt a részt, ahol a sok hajó van. Elbicajoztunk oda, letettük a bringákat és gyalog fedeztük fel a helyeket. Most kicsit izgibb volt, mint múltkor, mert most mesélt is a helyekről. Ismét voltunk a kilátónál, megnéztem a víz hőmérsékletét is és megállapítottam, hogy fürdéshez alkalmatlan. Míly meglepő!

Felmásztam valami köteles mászókára is, ami nagyon tetszett, erről fényképem is van…

Bementünk valami nagyon népszerű tengerparti kempingbe is, ahol egy csomó lakókocsi állt. Sétálgattunk, beszélgettünk. Betévedtünk a helyi sportpályára is, és láttam egy mókust is, persze nem tudtam megnevezni angolul. Ville sem, ezért megtanultam finnül. Orava=mókus. Most már Ti is tudjátok.

Mikor már mindent megnéztünk a partszakaszon és környékén, visszamentünk a Café Sali-ba, ahova immáron harmadszorra jutottam el. Nagyon kis barátságos hely az óváros közepén. Ő kávézott én szokás szerint teáztam. Valami green tee-t ittam furcsa kiszereléssel, nem a hagyományos filteres volt.  Azért elfogyott. Ma hoki meccs volt és 5 percenként nézte az eredményt a telefonján. Mára nem volt jegye, de lehet a jövő hetire elmegyünk. Talán.

6 óra volt, hogy haza értem, 7 óra, hogy lementem a kondiba. Fura végig menni a folyosókon, ha én nem kapcsolgatom a villanyt, tök sötét van és nagy csend. Szerintem nincs itt senki rajtam kívül, vagy legalább is nem sok mozgolódást érzékeltem.

Holnapra számítottam a fiúkra, hogy jönnek, de Balázsnak beszervezett valami programot az iskolája, a másik 2 fiú még nem biztos, hogy így eljön. Még nem tudni. Tehát lehet holnapra is programot kell szerveznem magamnak. Na nem baj, majd kreatív leszek!

Jut eszembe! Krisztikém, már biztos haza értél! Tessék nekem beszámolót küldeni! Minden érdekel!

Ott kezdeném a mai beszámolómat, hogy 8-ra mentem ismét dolgozni. Láttam, Ritva megint pakolja a rákszűréshez szükséges eszközöket a szobájába, hát gondoltam, megint egész délelőtt szűrünk. De azt mondta, hogy most nem vele leszek, mert ma itt az orvos és van néhány ultrahang vizsgálat délelőtt, azokra bemehetek,  ha az anyukák megengedik. Szuper!

Ott maradtam a labor szobában, ami egyben a központi hely volt. Itt van fenntartva egy kis mosdó direkt anyukák részére, hogy vizelet mintát ne hordozzák körbe az épületben, csak kilépnek és leteszik az asztalra. Továbbá itt történik a vérvétel, hemoglobin mérés, vérnyomás mérés és súly mérés is. Itt van egy számítógép is, és innen nyílik egy ajtó az orvos szobájába, ahol az ultrahang és egyéb terhességi vizsgálatokat végeznek. Szóval, aki terhes gondozásra jön, az megfordul ebben a szobában. Én pedig itt voltam sokat és ismét mértem az anyukák vérnyomását, súlyát és vizsgáltam a vizeletet. Ezek kis rutin feladatok, de legalább tevékenykedtem. Majd ha megvoltak az eredmények, mehettek az ultrahangra. Mindig megkérdeztük, bemehetek-e én is. A legtöbbször igen volt a válasz, úgyhogy láttam sok ultrahangot. Sajnos a doktornő mindig finnül magyarázott, egyet kivéve, akkor angolul, de az a vége fele volt, amikor is beigazolódtak a sejtéseim, miket is láttam. Először mindig megmérte a baba fejének átmérőjét. Aztán a baba szívét, aztán a comb csontja hosszát. Végül készített egy felvételt az egész babáról.

Mire rájöttem, hogy a képernyőn mit is látok, megfordult néhány pocakos anyuka. Az előre haladott terhességnél már nehezebb volt tájékozódnom a monitoron, mert ott már úgy összefolyt a kép… De a 10-22 hetes terheseknél még elég pici a magzat, kivettem, hogy mi hol van, mert ott még egészben láttam. A nagyoknál már csak részleteiben. Na, mindegy, nagyon jó volt.

Volt egy gyerekágyas kontroll vizsgálat is, arra nem mentem be. Helyette magamra vállaltam, hogy vigyázok a babára, akit magával hozott az anyuka. Nagyon jól kijöttem a kisasszonnyal, aki mellesleg francia baba volt és már találkoztam vele kedden Ritvánál. Olyan 1,5 hónap körüli lehet. Egy darabig mosolygott nekem, aztán megunta, hogy csak nézzen és sírni kezdett. Ekkor kihámoztam a sok téli cuccból, hogy kicsit tudjon mozogni, de még mindig nem tetszett neki a helyzet. Úgyhogy felvettem. Ez már jobb volt. Úgy vigyorgott utána, hogy mindenki, aki elhaladt arra megállt megcsodálni a mosolygós babámat. Így voltunk úgy 10 percig, mire visszajött az anyukája. Visszaadtam babát és mentem vissza méricskélni.

Fél 12-kor elfogytak a páciensek. Mentem Ritvához, hogy most fogok csinálni? Hát, mit? Menjek haza ebédelni! Tehát a mai nap is rövidre sikerült, de legalább izgalmasra. Ma is láttam új dolgokat és babáztam is!

Hazafelé vettem egy új SIM kártyát a mobil netemhez, mert ez a kis cucc le akar merülni. Küldi nekem az üzeneteket. Hogy ez milyen drága…

Apa! Megismertem egy finn nőt, akinek a férje hivatásos jégkorongos! Kiépítsem a kapcsolatot neked?

Délutánom azzal telt, hogy kimentem a parkba levegőzni és néztem a kacsákat. Ha ezt többször megismételem, akár könyvet is írhatnék a kacsák életéről. Mint van az a sorozat a szurikátákról. Bajuszék vagy kik. Hortenzia és a többi szurikáta…

Na, ezek meg Tóbiás, Jusztina és a többiek lennének. Tök viccesek, ha sokáig nézegetem őket. Távolabb ültem le tőlük, mert valaki etette őket. Aztán ott elfogyott a kaja. Az egyik meglátott engem és hozzám úszott. Kimászott a partra, megállt és tekergette a fejét, mint egy kutya, hogy van e nálam kaja. Nem volt. Elmertem menni kaja nélkül a kacsákhoz és ezt zokon vették. Ott is hagytak...

És az ég is beborult. Haza kellett mennem. Kicsit megint olvastam Monte Cristo-t, eszembe jutott, hogy tegnap is próba, ma is, én meg nem mozogtam a héten semmit… Irány a kondi terem! Megizzasztottam magam, majd jöhetett a forró zuhany… Már csak tényleg a szauna hiányzik ebből az épületből és akkor tök jó lenne. De nincs. Sőt, nem is tudom, hol van. Fájdalom, de mióta itt vagyok még nem voltam szaunában. Utána kell érdeklődnöm a dolognak!

Már többször előfordult felem, hogy mikor éjjel felébredek, nem tudom, hol vagyok, vagy azt hiszem, otthon vagyok és nyúlok az éjjeli szekrényemhez… és mindig meglepődök, hogy nincs ott, ahol szokott lenni…

Ismét jól indult a reggel, 8-ra kellett bemennem. Egy lengyel 25 hetes kismama jött, nagyon szimpatikus volt. Szerencsére, ilyenkor angolul folyik a társalgás, tehát én is értettem mindent. 9-től 10-ig nagyon ráérősek voltunk, papírokat töltögettünk, adminisztráltunk, beszélgettünk és elmentünk kávézni. 10-re vártuk Pirkko-t. Nem szeretem az ilyen megbeszélős találkozókat. Csupa papír munka, ami rólam szól, és angolul kell nyilatkoznom a gyakorlatokról. Ezt utálom.

Szerencsére Ritva jobban kisegített, mint múltkor Anja, elmondta helyettem, mit tanultam eddig, miről beszélgettünk, mit akarok még megtanulni, és mit fogok még látni jövő héten. Sokkal könnyebb volt így nekem. Majd kaptam egy halom papírt, hogy töltögessem ki a gyaksziról, de előbb kitöltetjük Anja-val és Kirsivel is az elmúlt gyakorlatok tanáraival az ő részüket. Fel is vittük Anja-nak a papírt, mondta, ha beírta a dolgait, leadja Kirsinek a családtervező osztályra, Kirsi meg majd hozza nekem. Ez így rendben is van. Újabb találkozó hétfőn, ebéd után Pirkko-val, hogy átnézzük a kitöltött papírokat. Remek! Sosem szerettem a papír munkát…

És miután elköszöntem Pirkko-tól, Ritva azt mondta, haza mehetek, mert nekik megint valami értekezletük lesz az egészség centrumban. Micsoda „megerőltető” nap. Fél 12 és bicajoztam haza. Megebédeltem a kis szobámban, majd ismét aludtam egy kicsit a teli pocakommal.

Otthon nem volt jellemző rám ez a sok alvás, de itt valahogy könnyen megy. Háromnegyed 4 volt, hogy kitaláltam, elmegyek sétálni a tóhoz. Mikor elindultam sütött a nap és nem volt hideg. Fél óra alatt értem oda gyalog. És addigra elborult az ég. Nem értem, min csodálkoztam… Megszokhattam már. Körbe ballagtam, meg-megálltam, figyeltem egy vadkacsa párt, nézegettem a piros kalapos gombákat, a fehér kalapos gombákat, a csordogáló vizet a tó melletti nagy árokban, közben hullottak a sárga levelek. Nagyon idilli volt. Ha már egyszer nem tudok az otthoni erdőben sétálni ősszel, élvezem a finn természetet. Kicsit más érzés, mint otthon, de az biztos, hogy otthon jobb.

Már majdnem körbe értem a tavat, mikor elkezdett csöpögni az eső. Mindig esik… Hihetetlen…

Hazafelé a temetőn keresztül vágtam le az utat, de újabb sírokat vettem észre, amiket eddig nem láttam. Úgyhogy kicsit el is bámészkodtam, nem spóroltam időt. Még mindig az a véleményem, hogy az itteni temetők szebbek, rendezettebbek, egységesebbek, de mégis egyediek. Tetszenek.

Fél 6 volt, mire haza értem. Jól esett a séta, kipirult az arcom. Legalább nem voltam annyira sápadt.

Megint olvastam a Monte Cristo grófját. Sokszor már azon aggódok, hogy hamar kiolvasom és nem lesz mit csinálnom unalmas óráimban, mikor esik az eső. De talán a magyar srácok tudnak nekem letölteni másikat…

Az is eszembe jutott, hogy idén ősszel a horgászást is kihagyom! Apa! Úgy mennék veled horgászni!

Ma is biztos van próba…  Hiányoztok táncosok, hiányzik a tánc!

Tegnap este Pavlával arról beszéltünk, hogy mennyire fölösleges holnap elmennünk Poriba csak egy előadás kedvéért. Ezért írtam a finn nyelvtanárnőnek egy e-mailt, hogy feltétlenül szükséges-e elmennem előadást tartani holnap. Mivel én Raumában élek, és nem olcsó a busz jegy sem, nem járok olyan jól. Választ csak másnapra reméltem.

Reggel kicsit csípős volt a hideg és még sötét volt, mikor átbicajoztam az óvároson fél 8-kor. Délelőtt volt néhány várandósunk, ismét tapogathattam pocit, éreztem a baba fejét is, nagyon örültem neki. Volt egy anyukánk, aki nem rég szült és most gyerekágyas ellenőrzésre jött. Hozta a pici babáját is. Franciaországból költöztek ide nem régen, és angolul tud egy kicsit, úgyhogy ezen a nyelven zajlott a beszélgetés nagy örömömre.

Volt egy újonnan felvett terhesünk, aki eredetileg Romániából költözött Angliába, ott született egy kislányuk, majd ide költöztek Finnországba, itt fog megszületni a második baba. Vele is angolul beszélgettünk, szerencsém volt megint, mindent értettem.

És persze egész nap én csináltam a rutin vizsgálatokat: vérnyomást mértem, testsúlyt és vizeletet és töltögettem a kiskönyveket. Szívhangot is minden alkalommal hallottunk. Azt még nem tudom megállapítani, hol kell keresni a baba szívhangját tapogatózás után, de rajta vagyok az ügyön.

Amit még tanítgat nekem Ritva, az a hemoglobinszint mérés. Ez is egy egyszerű vizsgálatnak minősül. Ujjhegy tetejét fertőtlenítés után meg kell szúrni egy speciális tűvel, 3 cseppet letörölni, a 4.-et a mintavételi lapra itatni és betenni a digitális gépbe a mintalapocskát. Nem nehéz, de technikásan kell csinálni, még megnézek néhányat, mielőtt vállalnám, hogy megcsinálom. Bár lehet nem is fogom csinálni, mert nekünk ilyet otthon nem kell. (legalább is nem tudok róla, hogy kell e)

12 órakor elbocsájtottak haza, hogy ma csak értekezlet lesz délután, páciensek nem, nem kell bent maradnom. Repültem haza. Első dolgom volt megnézni a válasz e-maileket, kell-e délután Poriba mennem. Nem kell. A tanárnő szerint tisztességesen jártam első héten nyelvórára (persze, mertem volna lógni), és a tesztet is megírtam múlt héten, látja, hogy az előadást megcsináltam.(mert elküldtem neki) Úgy gondolja, így már megkaphatom azt a bizonyos 3 kreditet anélkül, hogy szóban is előadjam a diasoromat. Szuper! Ezt reméltem egész nap. No stressz, és maradt 15 euróm, amit buszra költöttem volna

Így hát volt egy egész délelőttöm, hogy pihengessek. Elmentem a Prizmába bevásárolni, majd haza, ebédet főztem magamnak és teli pocival elnyúltam az ágyamon. Nem mintha fáradt lettem volna, de aludtam vagy 2 órát. Aztán gondoltam elmegyek valahova, de el kezdett esni az eső. Jellemzően! No problem! Van gumicsizmám!

Holnap megint megjelenik Pirkko a gyakszi helyen, hogy megbeszéljünk egyet mást a gyakorlatomról Ritvával hármasban. Utálom az ilyen megbeszéléseket, mert ilyenkor mindig olyanokat kérdeznek tőlem, amire nem tudok válaszolni… Vagy nem nagyon. Most nem vetheti a szememre, hogy nem vagyok aktív, kihozom a maximumot a cselekvések lehetőségéből… Majd meglátjuk, miről akar beszélni. Ritva könnyebb eset, mint Anja volt, vele jobban megértem magam és könnyebben hozzá szólok a témákhoz, mint a gyerek részlegen.

A mai napról is csak annyit tudok mondani, hogy nagyon érdekes és jó volt.

¾  8-ra kellett bemennem a munkahelyre, mert 8-kor már érkezett az első páciens. Tegnap jól gondoltam, nővédelmi program keretében méhnyakrák szűrést végeztünk és emlő vizsgálatot, valamint önvizsgálatot tanítottunk egész délelőtt. A legfiatalabb 30 éves, a legidősebb 55. Érdekes volt, Ritva mindent elmondott és elmagyarázott nekem, közben mutogatott is.

Az egyik páciens Ritva ismerőse volt. Nagyon kedvesen felajánlotta, hogy beszélhetnek végig angolul, neki nem gond és nekem is jobb. Jobb is volt, mindent megértettem.

Ritvával is beszélgettem 2 páciens között, kérdezgettem és a következő dolgokat tudtam meg: itt sokkal több a női nőgyógyász, mint férfi, ők ilyen jellegű szűrést ritkábban csinálnak, ez az itteni védőnők dolga. Így is tanítják már az iskolában a tanoncokat, hogy tudjanak rákszűrést végezni. Mondtam, hogy nálunk mostanában terjed el a védőnők között ez a képzés.

Ebéd után családlátogatásra mentünk. Újszülött babát és az anyukáját. Arra mentünk, amerre még nem is jártam. Lassan bejárom Rauma egész területét. Ahogy odaértünk a családi házhoz és bekopogtunk, bentről kutyaugatást hallottam. Na, végre kutya közelébe is kerülök – gondoltam.

Belépve egyből megtetszett a berendezés. Modern is volt meg régi módi is. Vegyesen. Mindenhol parketta és szőnyeg. Az egyik sarokban régi dió színű szekrény sor, régi hintaszék, új ülés huzattal, és volt ott még egy zongora is. Beljebb kandalló kiépítve vele szemben félkörben ablakok, alatta egy félkörös szürke kanapé. Beljebb egy hatalmas ebédlő asztal 8 székkel, 4-4 egymással szemben. Hatalmas asztal volt. Az asztal mögött egy boltív választotta el a szülői szobát. Ott is jártunk, mert anyukát meg kellett vizsgálni a gyerekágy miatt. A szoba szerintem kicsit sötét volt, lila és fekete függönyök lógtak az ablak előtt. A konyha és a nagyobbik kisgyerek szobája közötti folyosón egy hosszú szekrény sor állt, és ez be volt rendezve dolgozó résznek. Jól körülnéztem, de azért csak diszkréten, nem akartam nagyon kíváncsiskodni.

Megnéztük a babát, a köldökét, a súlyát. 37 hétre született, még nagyon pici volt. Olyan kis bölcső volt a nappaliban felállítva, mint amiket a régi filmekben láttam. Alacsony kis fa doboz 2 kis hinta talpon. Nagyon tetszett. Szerintem valami családi örökség lehetett, mert elég réginek tűnt. Azt is meg kell említenem, hogy sehol nem láttam tévét. Nem mintha hiányzott volna a lakásból. Ellenben tele voltak a polcok, zongora teteje és a falak fényképekkel. Otthonos volt.

Jajj, és a kutya. Szálkás szőrű tacskó és nagyon barátságos. Állandóan csak nyalogatta a lábamat meg a nadrágomat. Bent lakik a családdal együtt a házban, van neki kis kosara meg egy kis piros párnája. Ahova mentünk a házban, jött utánunk és hurcolta magával a párnáját is. Mint egy gyerek. És amikor sokáig egy helyben álltunk, ráfeküdte a párnára és nyalogatta, mint valami csontot. Ha átmentünk egy másik helységbe, a kutya jött a párnájával együtt. Nagyon muris volt. Nagyon tetszett. Ilyet akarok én is.

Visszaérve a gondozó központba, ismét egy baba várt minket anyukájával és apukájával. Hozzájuk csak azért nem mentünk, mert felújítják a házukat és ahol most laknak, az nem Ritva területe. De a felújított házba vannak bejelentve. Szóval megnéztük a kisasszonyt, nagyon szép kis baba volt. A szülei 23-25 év közöttiek voltak.

Majd ismét családlátogatás. Egy lengyel párnak született kicsi babájuk, hozzájuk mentünk a lakótelepre. Csak 2 hónapja költöztek Finnországba az apa munkája miatt. Anyuka nem nagyon beszél angolul. A lakás is csak kezdetlegesen volt berendezve, főleg a hálószobában voltunk. Olyan vendégszeretőek voltak, rögtön kávéval, teával kínáltak és csokis sütivel. Apuka nagyon lelkes volt, egyfolytában csak beszélt, anyuka helyett is, sőt fényképeket is mutogatott a számítógépen a szülésről. Alig tudtunk eljönni, annyira marasztaltak és kínáltak mindennel. Az egy óra látogatás helyett 1,5 órát töltöttünk itt, bár jó volt, mert minden angolul zajlott.

Visszaérve volt még vissza 2 várandósunk. Az egyiknek ez már a 8. baba. Mint megtudtam, vallási okok miatt nem is védekeznek. Hát nem ilyennek képzeltem el egy 35 éves eddig 7 és fél gyerekes anyukát. Nagyon vékony és nagyon szőke. Megfoghattam a pociját is, éreztem a baba fejét. Bár azt mondták bátrabban nyomkodjam a pocit, mert nagyon óvatosan fogdosom. Hát még nem tudom, mennyire kell nagyon nyomni. Le is vágom a körmöm alaposan, hogy nehogy valakit megkarmoljak.

A másik várandósunknak a 3. babája fog érkezni. Itt megkérdeztem Ritvát, lehetek-e aktív, mondta, hogy persze. Úgyhogy a rutin vizsgálatokat teljes egészében én végeztem, én töltöttem ki a kiskönyvet is. Aztán pocit is tapogathattam, éreztem a baba fejét és a fenekét is. A hátát csak sejtettem. De alakul a dolog. Nagyon lelkes vagyok.

Negyed 6 volt mire eljöttem, de olyan jó kedvem volt, hogy éreztem a babákat pocin belül. Olyan jó érzés volt. Meg hát most már nem mondhatják, hogy nem vagyok aktív. Mondjuk, itt lehet is csinálni valamit.

Holnap fél 8-ra kell mennem, mert az első páciens ¾ 8-ra jön. Állítólag csak 1-ig leszek, mert utána valami megbeszélés lesz, amire nekem nem kell mennem. Ellenben Poriban jelenésem van, mert elő kell adnom az előadást, amit egész hétvégén és hétfőn-kedden gyártottam, és finomítgattunk apával.

Hú, remélem tetszeni fog nekik!

Mai megjegyzések:

• Csak egyszer kell gumicsizmát vennem és még csak jelét sem adta az ég, hogy esni kívánna az eső. Na, nem baj, majd később jó lesz!
• Reggel nagyon hideg van, 4-5 fok, de napközben meleg van!