Hétfő- 1. nap gyakorlat. Izgatott is voltam miatta, nem tudtam mire számítsak. Pirkko jött értem háromnegyed 8ra a koli elé és elvitt a várandósgondozó klinikára.

Kicsit várnunk kellett, mert még nem jött meg az újdonsült oktatóm, úgyhogy körülnézhettem. Egy nagy teremben ültünk, körben irodák és különböző helyiségek. A nagy teremben középen egy nagy kerek asztal, körülötte fotelek, a fal mellett is fotelek és sok-sok gyerek játék. Tetszett a hely!

Aztán megérkezett akire vártunk, Ritva, ő lett az oktatóm mára. Kinézettre tisztára a zamárdi védőnő, Vali néni, akinél volltam és leszek is még gyakorlaton. Még a haja formája és színe is hasonlít.

Megmutatta nekem a szobákat, mind-mind valamelyik kolléganő szobája. Illetve volt egy közös helyiség, ahol a vizelet vizsgálat, vérvétel, vérnyomás, súly mérés történt. A vizsgáló asztalok a szobákban voltak. És volt egy orvosi vizsgáló szoba, ahol ultrahangot is csináltak. Az itt dolgozók mind az otthoni védőnőnek felelnek meg, csak itt máshogy hívják őket. Nekik is vannak körzeteik, csak ők központilag dolgoznak a városban, és ide jönnek be a várandósok. Otthon látogatást csak egyszer tesznek, mikor megszületett a baba és haza adták.

Az volt a rendszer, hogy aki bejött a terhesgondozóba, levette a cipőjét az ajtónál lévő szekrényre rakta és utána zokniban közlekedett. Jó kis gumiszőnyeg volt mindenhol, nem lehetett probléma. Persze az ott dolgozóknak is (nekem is) benti papucsunk volt. Itt jegyzem meg, hogy csak úgy világított a fehér kórházas pacskerom a többi fekete vagy sötét papucs mellett.

Szóval bejött a várandós és leült a közös helyiségbe. Majd amelyik (nevezzük őket védőnőnek) védőnőhöz tartozott, az foglalkozott vele. Elöször mindig a rutin vizsgálatok történtek. Kedves védőnő hallgató barátnőim, Ti nagyon tudjátok mik azok. (Vizelet, súly, vérnyomás) Ha kellett labor is, akkor vérvétel és Hgb szint mérés is itt történt. Aztán a kedves páciens átment a védőnője irodájába és ott folytatták a beszélgetést. Megírták a kiskönyvet, gépre vitték az adatokat, tanácsadás folyt, és általában a baba szívhangját is meghallgatták. Mindezen történéseknek tanuja voltam. Mértem vérnyomást, vizsgáltam vizeletet, persze tesztcsíkkal. A kedvenc pillanatom amikor anyuka meghallotta a baba szívverését. Majdnem mindnek könnyek csillogtak a szemükben. Ritva megkérdezte, tudom-e hogy keressük a punctum maximumot (az a pont, ahol legjobban halljuk a gyerek szívét). Mondtam, hogy elméletben tudom, de nem tapogattam még várandós pocit. Azt mondta, majd megtanítja. Jupppiiii! Már megérte ide eljönni. Otthon az eddig gyakorlatokon ez fel sem merült. Ha majd csak ezután fog, akkor meg már tudni fogom. (remélem) Mértünk symphisis-fundus távolságot is.

Mindezekből sokat értettem, mert nagyon sok várandós külföldi volt. Ma megfordult nálunk észt, német, francia és vietnámi anyuka is. És mindegyikkel angolul beszélt Ritva. Ha meg finn volt bent, akkor fordított nekem, amikor tudott.

Volt 20 éves pocakos anyukánk is, volt hosszú szőke raszta hajú anyukánk is, volt pocakos köldök piercinges tetkós anyukánk is (itt azért szóltunk, hogy ideje kivenni az ékszert), volt olyan anyukánk, aki nem mert belenézni a szemünkbe és csigatempóban halkan beszélt. Szóval színes volt a paletta.

Kisbabát is láttam, méghozzá francia apukája volt és vietnámi anyukája. És a baba kb 1-2 hetes lehetett, még nagyon pici. Apuka olyan büszkén vetkőztette le és bontotta ki a pelusból, míg anyuka beszélgetet, hogy öröm volt nézni.

Ebédre a magammal vitt szendvicset ettem és valamelyik védőnő sütött almás-túrós pitét, azt majszoltuk a konyhának kialakított szobában. Mindenki nagyon kedves volt velem. Ritvával beszélgettem a legtöbbet, elmondta, hol van a legjobb cukrászda és hova érdems ellátogatni még.

Azt is megtudtam tőle, hogy szerdán az emeleti részlegen leszek, ami valami család gondozó vagy mi, nem nagyon értettem, és másnak a gondjaira leszek bízva, valamint a kövi 2 hétben is, de az utolsó két hetet ebből a gyakorlós blokkból vele töltöm majd. (és akkor remélem megtanulom kitapintani a baba helyzetét pocakon belül)

4 óra elmúlt, mikor eljöttem a központból. Utam az óvároson keresztül vezetett haza. Szeretek arra sétálni egy csomó klassz épület, benne klassz boltok és szebbnél szebb portékák. Kriszti! Megtaláltam a boltod! Imádnád! Mondjuk a többi táncos lány is :) Szóval elnézelődtem. De nem teljesen haza mentem. Előbb ellátogattam Tóbiáshoz és a kacsa sereghez. Úgy rohantak ki a vízből, mikor meglátták, hogy van nálam kenyér... Körbevettek ismét! Tóbiás, a legbátrabb kacsa, megint csak kicsivel kerülte el, hogy a lábamon totyogjon át, annyira küzdött a kajáért. Majd legközelebb lefényképezem.

Mai megjegyzések:

• Szeretem a finn pitét!
• Vennem kell csokit, mert elfogyott!
• Elfelejtettem pénteken leírni, hogy a hoki meccsen láttam egy kisbabát is, és baba rózsaszín zajvédő fülhallgató volt a fülén, úgy aludt. Azt hittem rosszul látok. És nem! Apuka elvitte a meccsre a gyereket!

Köszönöm annak a kedves ismerősömnek, aki hajnali 5-kor (nálatok 4) hívott, hogy eszébe jutotottam, bárki volt is az!

Ennek ellenére virágos kedvvel ébredtem 8 órakor, és napocska is besütött az ablakomon. 7 fok volt, de késöbb 14 lett. 10 óráig elszórakoztattam magam, majd kitaláltam, hogy elmegyek ismét világot látni. Már a kabát is rajtam volt, a sálamat kötöttem, mikor jött Pavla, hogy elkérje a bicajomat. Mondtam, hogy épp kirándulni megyek, szóval nekem is kell...Szegény kicsit csalódott volt... Első utam a kórház parkba vezetett, mert volt nálam 2 zsemle, a parkban meg voltak/vannak kacsák. De nem akármilyen kacsák. Szelidített vérbeli kaja kunyeráló kacsák. Még le sem támasztottam a bicajomat, már körbe vettek és kunyeráltak. Egy teljes zsemlét elcsipegettem nekik. Tóbiás, a legéhesebb, majdnem a cipőmön totyogott, annyira kért enni.  Ott volt a tegnapi kacsám is, akit kinéztem, megismertem, mert világosabb a tolla a többinél. De volt sok fiatal kacsa is, akiket az idősek nem hagytak érvényesülni...Hát én rendet tettem. Az kapott enni, aki nem volt erőszakos. Mire eltépkedtem az első zsemlét, megjöttek a kerekes székes nénik és bácsik és a kacsák átpártoltak oda. Jól van - gondoltam - majd hazafelé visszajövök.

Elindultam az óvároson keresztül, hogy majd csak kilyukadok valahol. Útközben Pavla mellett mentem el, ő is kirándult (gyalog).

Haha, a kis csatorna mellett megtaláltam a piacot. Hát ezt nem hagyhattam ki. Leraktam a bicajomat és belevetettem magam a tömegbe. Most pont a kampány időszak folyik, és minden második ember meg akart győzni, hogy kire szavazzak, meg kérték az aláírásomat stb., mire közöltem, hogy azt sem értem mit mond... ezt eljátszottam úgy háromszor. A negyedik alkalommal egy bácsi lépett hozzám és egy szál napraforgót adott nekem. Neki is volt papír a kezében, de itt gyorsan közöltem, hogy én nem helyi erő vagyok. Azért csak tartsam meg a virágot és üdvözöl Raumában. Virággal a kezemben sétálgattam és fényképezgettem, ahol volt képem, de néhány helyen olyan furán néztek rám, úgyhogy ott nem kattintgattam.

Volt egy stand, ahol pálcikára húzott almát mártogattak csokiba és cukorkával díszítették. Képzeld Julcsi, elrontották azokat a finom almákat! Máshol vadvirágok és szárított virágok voltak. Ebből készítettek asztaldíszeket, dekorációkat. Itt Janka és Kriszti Ti jutottatok eszembe.

Aztán fa fotelek láttán Anyu, Te jutottál eszembe, mert ilyen pihenő fotelt tuti vennék Neked, ha nem lenne korlátozva a csomag mennyiség és nagyság.

Láttam mézes standot is. Kóstoltam több fajtát, de Laci, a tietek a legjobb! Itt is sütöttek lazacot és kisméretű halacskát, de most nem ettem semmit. Visszamentem a bicajomhoz és irány a tenger. (gondoltam én) Kimentem a tengerpartra, de arra a részre ahol a sok hajó, meg daru, meg minden ipari cucc állt, szóval nem az a hely volt, amit én elképzeltem aznapra. Sebaj majd végig megyek a lezárt part mentén és kilyukadok oda, ahol már nincsenek hajók. Aha... Nem volt tovább út, csak lezárt magán terület és valami nagy gyár féleség... Irány a másik irány! Végig bicajoztam egy hosszú, nagyon hosszú bicaj úton, erdők mellett, hát mondom, majd csak kilyukadok valahol. Egy elágazásnál 2 út volt előttem, melyiken induljak dilemma kapott el. Balra! Mentem, mentem, zsákutca. Vissza, másik út! Külvárosi részre értem, erdő, ház, erdő, ház. De itt már volt utca név, be tudtam tájolni magam a térképen. Előtte csak mentem érzés szerint. Háhá! Megtaláltam a tengert, nem volt tőlem messze. Egy camping mellet volt egy kis öböl. Sikerült is néhány képet készítenem, de aztán lemerült a fényképező. Ez jel! Haza kell menni. Térkép szerint választottam haza utat, gyorsan haza is értem volna, deeee.... Volt még egy zsemlém. Hát azért csak elkanyarodtam a kacsás parkba etetni. Leültem egy padra, még elő se vettem a kaját, már ott voltak az éhes kacsa csőrök... Imádtam őket! Jött egy apuka a kislányával, hoztak kenyeret, leültek mellém ők is etetni. Itt már voltak új éhes csőrök is. Fekete varjú félék, nagy kerek szemmel. Az volt a vicces, hogy vegyültek a kacsák között és hogy dobtam a darabkát feléjük, 2-3 kacsa oda vette magát, a fekete madárnak meg mindig fel kellett ugrania, mert elveszett volna a többiek alatt. Micsoda elnyomás...

Haza jöttem és kitaláltam, hogy tojásos lecsót készítek magamnak. De itt csak kaliforniai paprikát lehet kapni... Hát nem olyan volt mint a hazai...

Közben e-mailt kaptam Pirrko-tól. Hétfőn 8-től megyek a várandós/csecsemő klinikára. Nagyon várom már, hogy kiderüljön, mit is fogok csinálni 5 héten keresztül. Amúgy hétfőre választhattam volna másik programot is, mert Minna megy vissza Poriba órát tartani a többi nővér cserediáknak (ti úgy ismeritek őket, hogy az angol és ír barátosnőim), de úgy gondoltam, kihagyom ezt az izgalmas találkozást és nem ülök még egy hosszú és unalmas napot az iskola padban. Amúgy sem értem mindig, miről is beszélnek, mert szörnyű az angoljuk... Pavla bezzeg bevállalta. Én nem bánom, ha nem kell mennem.

Délután elmentem a konditerembe kicsit aktívabban mozogni, nehogy az legyen, ha visszamegyek a táncosok közé, ne tudjak megmozdulni. Rekordot döntöttem a taposó gépen...  Nem kis munkámba került, de megcsináltam!

Mai megjegyzések:

• Arany szabály: soha nem dobunk ki kenyeret, oda adjuk Tóbiás és társainak
• A térképet érdemes indulás előtt megnézni...
• Van egy 8-as az első kerekemben, élvezetes a gurulás
• Fel kell tölteni a fényképezőt, mielőtt a tengerpartra megyek...
• Apa! Olvasom a Monte Cristo Grófját! Nagyon jóóóóó!

Szép, napsütéses reggelre ébredtem, 13 fokot mutatott a mérő. Elhatároztam, hogy mosok, takararítok. De csak lábújjhegyen, mert a többiek még semmi életjelent nem adtak. (fél 11 volt, akkor már lehet mosni, nem?) Azóta már láttam őket, nem néztek rám csúnyán.

Aztán felkerekedtem a piros pegazussal és elmentem a temetőbe nézelődni, fényképezgetni. Elég sokan voltak kint. Megint csak igen szép kis sírokat láttam. Sok mellett horgony is volt állítva, vagy a sírkőre egy hajó volt gravírozva. Volt egy nagy emlékmű is a hajósok emlékére...

A legmehatóbbak a gyerek sírok, amik egy helyen voltak. Sok kis angyalka, és kismadár motívum, kisszobor... És sehol egy művirág, csak szép és dekoratív virágok a sírok tövében...

Kicsit meghatódott állapotomban gurultam tovább az utcán, és kitaláltam, hogy bemegyek a kórházzal szembeni parkba, ami a kedvenc helyem lett. Egy nagy tó van középen, körben nád és fák, és sok-sok kacsa... Van néhány pad is, lehet üldégélni és kacsát etetni. Egy férfi állt meg a park mellett kocsival és kinyitotta a csomagtartót. Hát, mintha csak az mi Rozi kutyánk boldog arcát láttam volna,úgy szállt ki a kutya hátulról. Ő is úgy szerethet autózni... Kiugrott és elkezdett futkározni. Imádtam nézni! Magáról megfeledkezve játszott a gazdájával! És ekkor jöttem rá, mennyire hiányzik, hogy állat legyen a közelemben. Ezért vagy örökbe fogadok egy rénszarvast, úgyis lassan jön a hideg, vagy bérelek egy teknőst decemberig, vagy napi szinten járok ki kacsát etetni a parkba. Majd még eldöntöm...

Kedves Ösztöndíj! Örülök, hogy végre megérkeztél, bár csak 16 napot késtél, a lényeg, hogy a számlámon vagy! Ígérem jól fogok veled bánni, a legjobb helyre kerültél... Egyébként már kigondoltam miből lett volna pénzem ha nem jössz. Összeszedtem volna az üres üdítős és sörös dobozokat, valamint a műanyag palackokat és visszaváltottam volna. 15-20 centet adnak értük. Kurnajaiset-en voltak erre specializálódott járókelők. Egy vagyont gyűjthettek össze...

A mai délelöttömről annyit, hogy a szokásos unalom mellett még esett is az eső és fújt a szél. Az ernyőket jobb volt ki se nyitni... Az ebédemről is csak annyit tudok mondani, hogy halat ettem krumplival és salátával... De egyre többet gondolok egy jó kis pörköltre... (Anya, ezt veheted célzásnak, ha haza megyek...)

Találkoztam a gyakorlat szervező tanárommal, tök vicces neve van: Pirkko, akitől azt reméltem többet tudok meg a következő hetemről. Hát a fenét! Még azt se tudja, hol van a várandós gondozó klinika. Szóval várom tőle az e-mailt hétvégén, hogy kiderüljön, hétfön mikor, hogyan, hova megyek... Egyébként aranyos, csak nehezen fejezi ki magát angolul. Úgy adjuk a szájába a szavakat...

Na de a nap eseménye következik: Jégkorong meccs! Apa!!!! Büszke lehetsz rám! A társaság 85%-a nem volt még hoki meccsen, nem ismerte a játékot. A többiekhez képest szakértőnek tűntem! Köszi Neked és annak, hogy nem engedted otthon átkapcsolni a tv-t, mikor hoki meccs ment...

Raumában van jégcsarnok, nem is kicsi... Nincs is messze... Irigykedj! A hoki csapata a Rauma Lukko, színük a kék-sárga, kabalájuk a róka.

Pori, az ellenfél színét tudom, piros-fekete, állatuk az oroszlán!

Korán érkeztünk, hogy jó helyünk legyen, a 9 euros jegy állóhelynek minősül, szóval kerestük a jó állóhelyet. Megtaláltuk!

Középen, pont a játékos ülésekkel szemben, a sok laptopos ember mellet! A legtöbb dolgot láttam. Például a középkezdést, a kapukat, és a kisebb verekedéseket is. Csak néhány volt...(sajnos, mert az izgi) Mikor szünet lett, hirtelen mindenki eltúnt a csarnoknól, kezdésre, hipp-hopp mindenki a helyén ült. Mint megtudtam 1400 fő volt jelen a meccsen! Lányok, csak megjegyzem, a hokis hapsik nem csúnyák, nem köpködnek és csak néha verekednek...

Volt Rauma Lukko fan club is, a szurkolók. Ezek olyan hangulatot csináltak, hogy hihetetlen...Sőt az elején még egy pósztert is kihúztak. Mellékelem a fényképgalériában. A meccs elején bemutatták új rajongói videójukat, melyben a Rauma Lukko-t üdvözítik, tök jó volt... Olyan fanatistákat képzeljetek el, hogy sok sötét cucc, kék.sárga kiegészítők és Rauma Lukko tetoválás testszerte. Az egyiknek a torkán volt... Jáááájjj!!!!!

Kész letargiában estek, mikor a Lukko elveszítette a meccset... Mi is úgy döntöttünk, hogy sörbe folytjuk bánatunkat és elmentünk a Blok bárba.

Jelentem a Calsberg sör drága, de tényleg finom, halat és tojást nem kaptam hozzá...

Kis társaságunk ivararánya teljesen rendben volt: 8 fiú és mi ketten Pavlával. 7 francia fiú és akivel mentünk a meccsre, Wille. A francia fiúknak nincs a szállásukon internet, de a bárnak volt wifije, szóval Wille, Pavla és én beszélgettünk, ezek heten pedig belebújtak az okos telefonjukba... Kockák...

A nap kérdése:

• Julcsi! Te, mint szakértő mond meg, az normális, ha a gondolatok angolul jelennek meg már a fejemben???

Mondanom sem kell, alig tudtam felkelni reggel... És izomlázam is volt/van. De a Soteekkibe menet láttam egy fekete-fehér CICÁT! Szerintem, ha a Saci cicámat és a az Ági Juice cicáját összehoznánk, kb ilyen lenne, mint amit láttam! Nagy fejű, naív, de szép szemű (meg volt mindkét szeme), a pofája fehéres volt, de a szeme körül sötét és az az orra is fekete volt, mintha egy fekete szivecske lett volna az orra... Nagyon édes volt!

Boldogságomat lehangolta, hogy egész délelőtt nem csináltam semmit, mert a lányok az irodában finnül tervezték/szervezték a következő páciensek programját...Ezért kb 2 dl kávé mellett olvastam a könyvemet.  (egyébként nem kávézom, de olyan gyenge kávéjuk van, mint a lengyeleknek, így aludni is tudok utána...)

11 órakor muszáj volt megszöknöm, mert már szögletes volt a fenekem. Elmentem a suliba ebédelni. Fogalmam sincs mit ettem, de megkóstoltam mindent... A krumplit felismertem, na meg a kolbászt is, de a többit nem... Ehetőnek tűntek, nem vagyok finnyás, hát mindmegettem. Utúhatás: semmi. Közben megismerkedtem azzal a lánnyal akivel leveleztem nyáron, de eddig még nem láttam, mert beteg volt. Roosa, így hívják és nagyon kedves. Elhívott minket Pavlával hétfő délutánra hozzájuk. persze ott lesznek a barátnői is, szóval csaj-party ígérkezik. Terv szerint valami könnyű finn kaját fogunk együtt készíteni és házi mozizunk. Jajj de jó lesz. Én meg elhívtam magunkhoz konditerembe vasárnapra, úgyis Noorával megyünk, többen viccesebb és amúgy is ingyen van nekünk, mert van hozzá kulcsom!!!

Hallottam otthon hűvösre fordult az idő! Mosta majd meg tudjátok mit érzek, mikor reggel kilépek az ajtón! Amúgy napközben 14 fok volt és napsütés kis széllel! Még jó időnek számít, nem volt eső...

Megjegyzések:

• Finnországban szerintem több a balkezes, mint nálunk...
• Egy levegővel képesek olyan hosszú mondatokat mondani, amiben nem találtam szóközt
• Tök vicces, ahogy a dupla mássalhangzókat ejtik, és minden második szóban van
• Teát tejjel és mézzel isszák
• Aki tegnap ott volt a Kurnajaiset-en, az ma nem jött be a Soteekki-be (nekem miért kellett???)
• Kék a térdem...

Kedves Olvasóim! (Húhh, mintha egy újságba írnék...) Majd leragadnak a szemeim, de azért is leírom a mai nap eseményeit, mert ez nem tűr halasztást... Főleg, hogy ma láttam egy MACSKÁT, muszáj tudnotok róla!

Szóval! Napközben ismét a Sotekki-ben "tevékenykedtem", már mindenki tudja, nagyjából mi az. Délelőtt lementem 2 leányzóval az épület alagsorába tornázni az idős, beteg nénikkel és bácsikkal. Ne gondoljatok nagy gyakorlatokra, mert 70%uk kerekes székben ült, a maradék százalék pedig gurulós járókerettel érkezett! De nagyon ügyesek voltak. Olyan gyakorlatokat végeztünk nekik való régi zenékre, amit ülve is meg lehet csinálni. Kevertük a levest, szedtük az almát, vezettük az autót stb. Ami viszonylag átmozgatta a felső testüket. Persze néha kellett nekik segíteni, mert nem mindenkinek volt összerendezett kéz koordinációja, de nagyon kis ügyesek voltak. (A 2 gondozónő pedig szerintem ikerpár volt, mert nem tudtam megkülönböztetni őket.)

Délben unszoltak a lányok, hogy próbáljam ki a kórházi ebédet, mert sokkal jobb, mint a sulis. Hát igazuk volt. + féle menüből lehetett választani, és mindegyik jól nézett ki... Sok-sok orvossal, nővérrel és asszisztensel ebédeltem együtt. Fura volt, mert mindegyiken rajta volt a fehér köpeny, vagy a műtős ruha (kék, zöld), sőt még a hajháló vagy sapka is. És senkin sevolt fehér papucs, mint nálunk szokás. Csak én fogok abban virítani, a gyakorlaton. Nem baj, legalább majd a hosszú folyosó végéről is megismernek, hogy a fehér papucsos lány, mert tényleg senkin sem láttam, direkt figyeltem...

Ebéd után pedig  ismét elmentem Ellával az idősek otthonába Helen néniért, hogy elvigyük sétálni. Emlékezett rám! Még a nevemre is!

Azt kére menjünk el a temető felé sétálni. Ennek külön örültem, mert már nézegettem a temetőt kívülről, de bent még nem jártam, pedig nagyon szép, ha lehet ezt mondani egy temetőről. Semmi giccs, semmi művirág, ízléses egyszerű, de mégis nagyszerű sírkövek. Olyan békés volt az egész. Persze az otthoni temető is csendes, békés (még jó), de itt valahogy a csak sötét kövek olyan melegséget árasztanak magukból. Még nem csináltam képeket, de tervezek egy temető körutat és akkor lefényképezem a legszebbeket.Gyönyörűek. És érdekesség még, hogy napra pontos születési dátumot és halálozási dátumot adnak meg szinte mindegyik kövön. Később ígérem részletesebben megtekintem és lefényképezem.

Helen néni boldogan feküdt le az ágyba, útunkból visszatérve...

Mi pedig siettünk vissza, mert várt minket a délutáni, esti program, amiről én csak annyit tudtm izgalmas lesz. És a neve: KURNAJAISET 2012

Nagy készülődés, hajmosás, smink, frizura, ruhatár a szokásos buli előtti készülődés, lányok tudjátok miről beszélek. Suli előtt volt a találkozó a többiekkel. Mindenki zöld overálban feszített, nekünk is hoztak. Még mindig nem tudtam minek, de felvettem... ÉÉÉÉSSS akkor láttam meg a MACSKÁT!!!!! Az elsőt! Élnek itt macskák! Legalábbis egy tuti!

9-en voltunk 2 autóra, hát csak elosztottuk magunkat: Noora, Pavla és én mentünk a 2 szem legényünkkel, a másik 4 lány pedig külön kocsival. Irány Pori!

Hát ott micsoda élet volt az utcákon!!! Egy csomó egyetemista és mind overálban, de persze mindenkin, csak derékig volt. Persze sokféle szín volt, de csoporton belül azonos. Nekünk zöld overálunk volt, de láttam kéket, sárgát, pirosat, bordót, feketét és állítólag még van egy csomó színből Ezen kívül mindenféle kiegészítő hajban, nyakba, fejen, ruhán, mindenhol. Például: láttam egy színes baseball sapkás srácot, propellerrel a fején, csokornyakkendős lányok, hercegnős koronás lányok, egyen hajpántos lányok, egyen fejpántos fiúk...

Azt nem értettem, hogy miért van rajttuk térdvédő, meg újságpapír a térdükre ragasztva, gondoltam kiegészítő... Én kis naív! Irány a bolt, vettünk magunknak fejenként 2 fürdőszivacsot, még mindig nem tudtam miért... Vettünk hozzá vastag ragasztószalagot (Apa, te úgy ismered, recsit), és felragasztottuk a térdünkre! Rosszat sejtettem... Amikor már előkerültek a kesztyűk tudtam... Ráadásul egy madzaggal összekötöztük magunkat egymáshoz! Mentünk a tömeg után, akit egy hangszóró tölcsérbe (nem tudom mi a neve annak a kézi készüléknek) beszélő srác vezetett. Aztán egyszer csak mindenki négykézláb... Mászó maraton egy kijelölt sávban, oldalt pedig a szurkoló közönség. Úristen hova keveredtem! Négykézláb másztam Pori Főterén! Az igazán elvetemült és egyáltalán nem szomjas kollégák nem másztak, hanem kúsztak. Persze az overál védve volt! Ők körbe voltak tekerve pléddel és az volt rájuk ragasztva... Hihetetlen. Egy srác Fél lábbal mászott, a másikat húzta maga után, mert be volt gipszelve... Őrült!

Szóval célba értünk kis összekötözött társaimmal együtt, de nem volt semmi. A célban kaptunk újabb foltot, nem tudom mi a neve ennek, a nadrágra lehet varrni. Az egyetemi őskövületeknek már sok volt a nadrágrukra varrva!

Aztán egy színpad elé érkeztünk, ahol mindenki felvette az esőkabátját, az egyszer használatos esőkabátját, vagy a kukás zsákját, a többségnek az volt. Nekünk nem volt semmink, kicsit távolabb álltunk a néptől. A konferálós srác úgy nézett ki, mint a Pély Barna, csak ennek feket haja volt. Bejelentette Pori polgármesterét, aki tartott egy rövid beszédet, az egyetem rektorát, aki szintén mondott pár szót (rajtuk nem volt overál), majd a maraton tavalyi győztesei átadták a díjat az idei győzteseknek! Aztán a semmiből előkerült egy tűzoltóautó és vízet spriccelt a népes társaságra! Juppi!!!

Ez volt a fő program, majd mindenki kötelező jelleggel elindult egy bárba. Tour de Pub! Vagy 5-ben jártam ezen az estén és minenhol teltház volt. És nem olcsó helyek... Ez úton is szeretném üzenni az egyetememnek, hogy legyen szíves küldeni az ösztöndíjat, mert sosem fogok jól megtanulni angolul... Mellesleg megjött a koli havi csekkje és ürül a hűtő is...

Szóval, összegezve a napot, igen csak jól sikerült! Képekkel alátámasztva!

Ez egy olyan kedd, amikor 15 fokra ébredtem, de csak 13 foknak éreztem. Kitántorogtam a folyosóra és micsoda élet volt kint. A szomszédom egy rocker lány,de a nagyon rocker fajtából, piros meg fekete haja van. Szoba akart elegyedni velem a konyhában, de akár milyen hangosan is beszélt, még nem vagyok perfekt finnből. Láttam a csalódottságot a szemében. Aztán szintén a folyosón összetalálkoztam azzal a sráccal, akit már láttam egyszer itt, épp fogat mosott hangsúlyozom a folyosón. Pedig van 2 fürdőnk, 2 wc-nk, (azóta felfedeztem még egyet), és van csap minden szobában. A reggel egyik rejtélye. A másik rejtély, hogy Pavlának elveszett a szoba kulcsa. Bent hagyta este a fürdőben, reggelre eltűnt! És ez nem derült volna ki fél 9kor, ha nem ébresztem fel, mert nem tudtam hányra kell ma mennünk, és bekopogtam. Csak 11re... Ó aludhattam volna még én is! És akkor jött át megint, hogy elhagyta a kulcsát, és nincs ott ahol gondolja, hogy hagyta. Ha nem ébresztem fel, akkor csak fél 11kor jött volna rá, az indulás előtt, és akkor gondban lett volna. De nekem köszönhetően van 2 órája, hogy szerezzen másik kulcsot és bezárhassa a szobáját!

11-ra átmentünk a suli épületébe. Az aulában már vártak ránk a Poriból érkezett cserediák lányok, akikkel az első héten együtt jártam finn órára. A mai napot közösen töltöttük. Minna, az itteni tanárunk tartott egy beszélgetős órát, aztán eyütt átmentünk a SOTEKKI-be, ahol tegnap töltöttem a napot. Minket Pavlával már jó ismerősként fogadtak. Nekik is levetítették a videót, hogy mi a SOTEKKI feladatköre. Most több mindent megjegyeztem. Ez egy diák vállalkozás, meg lehet rendelni a szolgáltatást. Idősek levegőztetése, fürdetése, tornáztatás stb. amit tegnap leírtam, és gyerekeknek lehet rendelni szülinap szervezést, ún. egészséges szülinapot. Ilyenkor megtervezik hogy a szülinapot mi köré építség fel. Most épp egy hattyúk tava szülinap van készülődőben.

Elmentünk a helyi ÁNTSZ épületébe, persze itt más a neve, de nem tudtam megjegyezni...Körbevezettek minket a laborokban. Hát ez után a kirándulás után boldog vagyok, hogy még csak meg sem fordult a fejemben, hogy a népegészségügyi szakot válasszam a suliban a védőnő helyett.

Program szerint a következő a város nézés lett volna a Pori különítménnyel, de ehelyett Minna meghívott minket hozzájuk és megvendégelte a társaságot.  Gyönyörű háza van, csináltam is néhány képet az alsó szintről. Nekem nagyon tetszett! Szerintem nagyon készült ránk, mert sütött nekünk gyümölcsös, talán áfonyás pitét, amit vanilia fagyival ettünk, főzőtt sok kávét és teát és több féle gyümölcslé is volt az asztalon. Nagyon kis gondos volt. Elcseverésztünk mindenről, mintha nem is a tanárunk lett volna. Nagyon klassz volt.

Aztán felkerekedett a népes társaság és körbejártuk a várost. Rauma nem nagy, viszont jól el lehet benne fáradni. Még mindig nagyon tetszik. Ha nem szeretnék otthon lakni, tuti ilyen helyre költöznék, mint ez. Sok park, sok víz, sok helyes és kreatív bolt, semmi ócskaság.

Szép napsütéses időnk volt, még a kabátot sem vettük fel, 17 fokban. Sokat fényképeztem!

Megjegyzések mára:

• Még mindig nem értem az ír lányok beszédét...de az angol lányokét sem...nem bennem van a hiba, a finnekét megértem
• Ha az angol kisasszonyok régen ilyenek lettek volna, mint a mostaniak, pfff....nem néznék angol kisasszonyos filmeket
• Lányok, találtam egy helyesnek mondható nem finn pasit. Kinek küldjem?
• Macskát még nem találtam...

Szuper jó idő volt ma! 18 fok!!!! Eső nélkül... De nem élvezhettem eleget, mert egész délelott egy irodában kuksoltunk... Elmesélem!

Itt létem 2. hetét már gyakorlatnak nevezhetjük, de egyenlőre még nem érzem annak. Egy hetet kell eltöltenem a SOTEKKI nevezetű hát hogy is fogalmazzam meg, szociális szolgáltatásban. Az egészről reggel levetítettek egy filmet, hogy mi is ez. Lényegében több féle feladatot látnak el. Idős emberek levegőztetése, sétáltatás, foglalkoztatása, tornáztatása, beteg gyerekek foglalkoztatása, főleg Down kórosoké, egészséges gyerekek tornáztatása stb.

Az egész olyan volt, mint egy védőnői tanácsadó, (olyan pici is), csak volt bent 8 fiatal. A délelőtt azzal telt, hogy a páciensek kartonjait nézegették és az előjegyzettekét mára, hogy ki mikor mit fog csinálni. Én például elkísértem 2 csajszit az idősek otthonába egy néniért, akit egy órán keresztül levegőztettünk, és sétáltattunk körben a városban. Tök aranyos volt. Nem akarta megérteni, hogy magyarországról jöttem és miért beszélek idegenül a lányokkal.

Aztán visszamentünk és mindent leírtak, ami történt. Mindent dokumentálniuk kell, akárcsak a védőnőknek.

Aztán egy kisgyereknek kezdték szervezni a születésnapi buliját, de tényleg nem sokat értettem a mai napból, mert igaz, hogy ott voltunk Pavlával, de mineki mindig finnül beszélt. Ez volt a mai délelőttöm, szörnyen unalmasnak találtam, nem is tudom izgalmasan leírni.

Aztán felnyergeltem a Piros Pegazust és elmentem bevásárolni!

Aztán jött Noora, hogy menjünk le a konditerembe. Menjünk! Kb. 1,5 órát töltöttünk lent, veszettül égettük a kalóriákat! Ha ezt így folytatom, szuper izmos leszek, mire haza megyek.

A nap híre, hogy van jegyem a pénteki Pori-Rauma hoki csapat közti meccsre!!! Juppiiii! A 2 város nagyon utálja egymást és állítólag nagyon fogynak a jegyek, lehet telt ház lesz! Apa! Ne aggódj, sűrűn fogom dokumentálni az eseményeket!

Megjegyzésem mára:

• Ezek a szomszédok itt a házban igen csak szeretik késő este és kora reggel csapkodni az ajtót! Bosszúból magamnál tartom a teás kancsót!!!!
• Mindenki a szerdai hiper-szuper buliról beszél! Kiváncsi leszek!
• A suliban nem állt kilóméters sor a menzán és a vietnámi néni, aki ott dolgozik, nagyon aranyos a maga 150 cm-vel.
• A finn boltokban mosolyognak a pénztárosok. Nálunk ez nem létezik...

Vasárnap a pihenésé! Hol aktívan, hol passzívan végeztem ezt. Sikerült napirendre térnem a tegnap este után, és emberré varázsoltam magam úgy fél 11 körül...

Délelőtt mostam és filmet néztem. Ajánlom mindenkinek a Várandósok címűt. Nagyon tetszett! Janka! Ez az, amit meg akartunk nézni a nyáron csak nem sikerül. Meg a beülünk valahova koktélozni és nézzük a népet - terv sem valósult meg... Írom a jövő nyár programjait!

Ebédre valami paradicsomos, mozarellás tésztát csináltam, de nem jött be! Anya, küld egy kis pörköltet nokedlivel és savanyú uborkával!!!! Amúgy hallottam, hogy meglátogattátok a mamát! Remélem jól van! És azt is hallottam, hogy nem teljesítettek rendesen a tegnapi horgászatnál! Hát hol voltak a halak?

Délután elhatározásra jutottam és meglátogattam a földszinti edző termet. Szépen leköltöztettem a kis gépemet és vagy 1,5 órátott töltöttem egy magam.  Nagyon tuti gépek vannak lent, jól megizzasztottam magam! Aztán szaladtam fürdeni, hogy meg ne fázzak!

Most pedig ismét passzív pihenés! Visszanézem az X-faktort, mert most még vicces!

Sokan kérdezitek, hogy milyen idő van itt! Hát elmesélem. Éjjel 4-5 fok van, reggel 8 és délelőtt max 12! Mindig arra ébredek fel, hogy besüt az ablakomon a nap és borzasztóan zavar. Mikor pedig már felkelek, hogy végre élvezhessem, elfelhősödik. Ha ki akarok menni a városba, tuti elkezd esni, majd miután kinyitom az ernyőmet, eláll, és kisüt a nap, lehet lehúzni a zipzárt, feltenni a napszemcsit. Ha feltettem a napszemcsit, 5 perc múlva beborul és esni kezd.

Szóval ilyen kis vicces az időjárás, de furcsa mód még ezt is szeretem itt.

A jó hír az, hogy még nem fáztam meg, nem vettem egy csomag zsepit sem, sőt az otthonról hozottból is sok van még! Jankám, az allergiád itt nem létezne!

Megjegyzések:

• Marcsika! Köszi a küldeményt, várom a többit!
• Miért nem ismerik a finnek a citromos teát??? Bár lassan én is rászokok az üres teára...

Sikerült hajnali kettőkor haza keverednem és írni a blogomra! Ugorjunk vissza az időben!

Délelőtt végre pihenhettem, semmi dolgom nem volt így megnéztem a Három méterrel a felhők fölött 2. részét! Lányok, akikkel beszéltük ezt a filmet, az első sokkal jobb rész...

Háromnegyed kettőkor találkoztunk Nooraval és nyakungba vettük a várost! Jah, útközben felszedtük Wille-t is (szerintem így írja a nevét, de nem biztos), szóval egy srácot és négyesben jártuk körbe a várost. Sokkal szebb, mint képzeltem... A városban keresztül csörgedezik egy patak, sok zöld növénnyel körül véve, és sok-sok szökőkúttal a városban, nem mellékesen zöld környezetben! Tényleg gyönyörű. Végig sétáltunk az óvárosban, a lakótelepen, a nem lakótelepet is bejártuk, szóval szinte majdnem mindent! Végül beültünk egy hangulatos cukrászdába, ami különösen tetszett, mert tele volt eredeti szőke fiatal finn nővel és egy csomó picibabával. Szerintem ide ülnek be a fiatal anyukák a délutáni alvás után!!! nekem való hely volt!

Megvitattuk az est további pontjait, mely szerint a következő lépés: a vacsi volt. Beültünk egy pizzázóba. Hát, talán az egyik legjobb pizzát ettem itt és nem túlzok! Apa, még Te is elismeted volna, vékony tészta, sok feltéttel, ahogy szeretjük! Jah és itt szokás, hogy megkérdezik, kérünk e üdítőt, vagy csak egy kancsó vizet, ami ingyen van. (Ágota, ezt neked mondom, finom a csap vizük)

Következő lépésként elmentünk a szupermarketba italt venni estére... Az alkoholos üdítőt a rendes boltban vettük a sört és egyéb kiegészítő italt, nevezzük vodkának, az alkohol boltban szereztük be! Irány haza, felvenni a bicajt, mert messze van a messze. Lehet nem mondtam, de megkaptam a suli egyetlen kölcsön járgányát, egy piros bicajt. Szerelem első látásra! Az átlaghoz képest csoda szép! Mellékelem a képet!

Irány a tudatlanság, csak mentem a többiek után! Körbebicajoztuk egész Raumát és a város szélén egy kis házikónál parkoltunk le! A teraszon már vártak minket és rögtön beinvitáltak. Egy 2 személyes kis apartmanba jöttünk a francia cserediákok szállására. Már volt itt 3 lány és 3 fiú, majd mi 4-en (Pavla, Noora, Wille és én), majd érkezett néhány német srác, egy olasz srác, egy másik francia fiú és egy finn leányzó. Ebben a 2 személyes apartmanban összezsúfolódtunk azt hiszem 15-en. Szóval mozdulni csak annyit tudtunk egymástól, hogy körbe adtuk a finn vodkás üveget, és átnyújtottuk egymásnak a sört meg a csipszet! Anya ne aggódj! Nem ittam sokat!!! De attól sokkal jobban ment az angol...Annyi mindenkivel elbeszélgettem, hogy magam is meglepődtem...Nagyon kommunikatívnak bizonyult mindenki...

Vicces része volt számomra az estének, mikor azt beszéltük, ki kivel megy haza. Mármint bicajjal. Mert itt általában minden bicajnak van csomagtartója, és egy bicajra 2 főt számoltunk ugye. Mintha csak autóval lennénk. De nem jött ki, mert akik egy irányba mentünk haza, 9-en voltunk 4 bicajra...Szóval sétáltunk...Mellém szegődött az egyik francia fiú és beszélgetni kezdtük. Azt kell, hogy mondjam, nehezített pálya volt számomra, mert ő sem volt túl jó angolból, ráadásul erős francia akcentussal beszélt...Hát mire megértettük egymást...De kitárgyaltunk számos témát útközben, úgyhogy nem volt rossz, csak nehéz volt...Megálltunk a Domino nightclub előtt, mert többen kitalálták, hogy menjünk be...Őrültek! Mi inkább a haza utat választottuk, de mire ezt megtárgyaltuk 9en, sokáig tartott, szóval volt időm körül nézni. A club előtt egy limuzin állt, muszáj volt lefényképeznem... Tuti valami Very Important Person V.I.P. emberke volt bent. A  bejárat előtt sok fiatal állt, akiken lehetett szörnyúlködni, hogy néztek ki. Néhányan, mintha mindent magukra aggadtak volna, tollak a párnából a hajba, gumi csizma, elegáns csini ruci torna csukettával... Csak pislogtam...

Végre elindultunk haza, a bicaj út mellett megláttunk egy rókát. Kb. 2. 85 m-re állt tőlünk és ő is megleődött és mi is. Nem futott el azonnal, szemügyre tudtuk venni. Hát még nem is láttam szabadon ilyen közelről  élő rókát. És ez nem csúnya róka volt, hanem szép pofájú. Futott mellettünk a bicajúton, nem tudott bebújni a kerítésen, csak a bokrok alá. Akartam képet csinálni, de csak a világító szeme látszik minden képen sajnos.

És haza értem és mire megérítam a blogot fél 3 lett!

Megjegyzések mára:

• mint megtudtam, Pavla és rajtam kívül csak orvosok és nővérek laknak ebben az épületben, de létezésükről csak a hűtőben lévő érvényes szavatosságú kaja árulkodik, mert még nem találkoztam senkivel...
• ezek a finnek nem csak a pohár tej előtt isznak meg egy pohár vizet, hanem a tea előtt is vízet isznak...Miért???
• a finn vodka valóban finom, nem csak legenda...
• láttunk egy plakátot egy eltűnt macskáról, szóval ezek szerint van macskájuk csak rejtegetik őket
• a legtöbb alkoholos üdítő alkohol tartalma 4,5% és 4,7%  között van, szóval a nem sör pártiak is jól járhatnak az itteni üccsivel
• Finnország kincse a Kiss alkoholos üdítő, iszonyat finom (kép mellékelve)