Nem is tudom hol kezdjem a mai bejegyzésem, annyi élményem van! Esős napra ébredtünk, 9 fok volt  reggel, (Most is annyi van, hogy írok, de napközben 12 fok is volt.)

3 kreditért elvégeztem az egy hetes finn nyelvi kurzust. Az azért jó! Aztán siettem az ebéddel, mert tudtam, hogy Riitta, az egyik tanárom vár minket, hogy kivigyen a Raumába induló buszhoz. Alig tudtam lejutni a negyedikről, pedig van lift, csak nehézkesen fértem bele a bőrönddel és táskákkal. Szóval bepakoltunk Pavlával Ritta kocsijába, mire közölte velünk, hogy inkább elvisz minket Raumába. Hát jó, spóroljunk!

50 km-rel távolabb Poritól a tenger mellett van Rauma. Rögtön a szívembe zártam ezt a kis várost. Még zöldebb és virágosabb, parkosabb az egész, mint Pori! Egyszerűen csodás. A kollégium, a kórház és az iskola egy kupacban van a nagy bevásárló központhoz közel, de mégis körben parkkal. Majd csinálok képet, egyenlőre az esőben nem tudtamjót készíteni.

Kedves fogadtatásban volt részünk, mert Noora és Karolina egyből a nyakunkba ugrottak, annyira vártak minket. Nagyon jól esett. Megmutatták a kolit. Nem hiszitek el... Külön szobánk van mindegyőnknek és tök nagy... Enyém az 53-as, ha valaki keresne...Erről rakok fel képet is. A folyosón van a fürdő, a wc, a konyha és a mosókonyha. Nagyon kis barátságos! Aztán átsétáltunk a suliba! Kisebb, mint Poriban, de valahogy szebb vagy csak a légkör másabb. Mindenki mosolygott ránk, nem mentek el mellettünk csak úgy, Noora néhány embernek már be is mutatott minket. Megkerestük Minnát, aki az itteni tanárunk lesz. Ellátott minket minden jó tanáccsal, sőt, mikor mondtuk, hogy egyetlen bánatunk, hogy nincs netünk, mondta, hogy ők erre is gondoltak és a cserediákoknak tudnak biztosítani netet bizonyos összegért. Nem drágán, lett mobil internet a szobámba! Juhéééé!!! Így azért könnyebb az élet itt a messzeségben! Körbevezettek minket a suliban is! Hááát! Csak áradozni tudok róla. A legtöbb osztályterem hátsó része be van rendezve kórházi kórteremnek. Ágyak, betegek különböző bajjal, nem sorolom fel, de látványos nagyon. Minden teremben eszközök, kötszerek, műtős eszközök, mindenféle monitor, amikre a beteg embereket kötik...Hihetetlen. Az egyik terem mintha egy mozi lenne, pedig az csak egy előadó. Azt hiszem itt fogok előadást tartani az országomról. Na ettől kicsit félek.

Miután visszajöttünk a koliból megbeszéltük, hogy szerdán  rendkívüli egyetemi buliba megyünk, amire neten kell megrendelni a jegyet. Szóval könnyebb lett a pénztárcám néhány euróval...

Aztán elsétáltunk a Prizmába, ami az itteni Tesco, nagy és színes választékkal. Jól jöhet ez még. Trécseltünk a csajokkal, sokkal jobb volt, mint Poriban, pedig azt is dícsértem. Holnap megyünk várost nézni! Már alig várom, hogy megismerjem a többi leányzót, akikkel leveleztem otthonról!

Megjegyzéseim mára:

• Még egy macskát sem láttam, mióta itt vagyok, pedig mostanában rám jött a macskahiány...
• A finn tejcsoki páratlan...

Tegnap, már nem volt alkalmam bejegyezni az esti programomat. Negyed 8 felé elmentem sétálni a sport centrum felé és kikötöttem egy női focimeccsen. Beültem a lelátóra szurkolni a piros csapatnak. Mellesleg ők nyertek 2:1. Vicces volt a sok finn bekiabálást hallgatni, még akkor is, ha nem értettem.

Ma reggel a helyi erő tartott tájékoztatást a cserediák létről, de engem nem nagyon érintett a dolog, mert én nem Pori csere diák leszek, hanem Raumai.

Szóvalugyanezt a tájékoztatót meghallgatom mégegyszer csak minden Raumára fog vonatkozni, más programokkal. Erre az egész tájékoztatós akármire 4 órát szántak a órarendünkbe, ők meg elintézték egy óra alatt, úgyhogy Pavlával elmentünk felfedezni a még fel nem fedezett látnivalókat. Konkrétan a városközponti templom és a túlparti sziget volt a cél. Mellékelem a fényképeket, nagyon szép. Sőt még a templomi karbantartó bácsit is megkértük, had mehessünk fel az orgonához. (Amúgy lezárt terület volt a látogatóknak.)

Átmentünk a közeli kis szigetre is, ahol a híres jazz fesztivál szokott lenni.

Ebédre visszajöttünk a suli menzára, mert ugyebár csóró cserediák olcsón akar enni...Valami kapros halas fasírozottat sikerült választanom, főtt krumplival és sok-sok züldséggel: brokkoli, lila káposzta, saláta, répa, uborka + öntet. Jó volt!

4. napi finn órámon szóba elegyedtem a mexikói sráccal, kérdezte, honnan jöttem. Válaszom hallattán kivirult, mert több hónapot töltött Magyarországon. Először Budapesten, majd Egerben. Nagyon dícsérte az egri bort, meg a tokajit is. Ezután minden második szót, amit tanultunk finnül, megkérdezte mi magyarul... Lassan kezdett viccessé válni, hogy az angol szót lefordítottuk finnre, utána én magyarra, a srác meg spanyolra...

Az éttermi szituációs gyakorlatok finn nyelven igen csak viccesre sikerültek. Néhány embernek nagyon jó humora van.

Azt hiszem a suli osztály illetve előadó termeiről még nem meséltem. Minden teremben van mindenféle elektronikai eszköz: számítógép, projektor, olyan írásvetítő, ami a projektorral van összekötve (azt hiszem), és a termek végében demonstrációs eszközök. (egészségügyön belül szinte minden)

Voltam az infó teremben is: nagyon modern gépek, fülhallgatókkal, minden kis kütyüvel ellátva. Szóval messze más mint otthon... Minden teremben olyan a lámpa, hogy szabályozni lehet a fény erejét. Tök praktikus!

Nálam már fél 6ra jár, nálatok csak fél 5re! Kezdek éhes lenni! Anyu! Küldesz nekem fokhagymás levest??? De olyat amit te készítettél...

Jelentem, túléltem a 3. finn nyelvórát is, és most is rájöttem, hogy ez hasonlít a magyarhoz, csak sokkal hosszabb szavakat használnak és szeretik megkettőzni a betűket. Betekintést nyertem a Kalevalába és illusztrációkat is mellékeltek hozzá!

Ma kifizettem a kolit is, ami nem volt olcsó, 75 euro és csak egy hétre. Azt hallottam Raumában sokkal olcsóbb lesz, mert az kisebb város. Így legyen!

Egyenlőre még az ösztöndíjam sem jött meg, szóval még csak kis lábakon állok. De már elkezdtem sürgetni a dolgot!

Ebéd előtt elvittek minket fényképeszkedésre. Azt hiszem a gyakorlaton viselt névjegytáblánkhoz kell majd a kép.

Hú, ma nagyon finomat ebédeltem. Tonhalas tésztát. Nagyon gusztán nézett ki és az ízében sem csalódtam. (ma kihagytam a krumplit).

Lehet, hogy a menzáról nem is meséltem még: önkiszolgáló, van 4 menü,tetszés szerint, annyit szedek, amennyit akarok és a kasszánál, ha van zöld kis kátyám, akkor 2,70 eurót fizetek. (minden alkalommal) A menü mellett mindig lehet választani több fajta zöldségből, rá öntet (2 féle), és néha gyümölcs is van.

Megfigyeltem néhány étkezési szokást. Nagyon sokan vesznek tejet is és vizet is és egymás után megisszák őket. Sokan megeszik a választott menüjüket és esznek még utána 2 vagy 3 szelet  vajas kenyeret. Belém ez már nem férne.

Itt jut eszembe a jó avagy a rossz hír: azt hiszem fogytam! Ez nem baj, viszont nagyok a nadrágjaim és az övemen nincs több lyuk. Vagy elmegyek finnül shoppingolni, vagy pofátlanul többet szedek a menzán. Még nem tudom...

Kórházban is voltam ma. Minden cserediáknak, aki kórházban lesz gyakorlaton, kell egy vizsgálat, amit nem részletezek, de a városnézés miatt megérte elmenni... A pori kórház labor részlegét láttam, hát ég és föld a mienk, meg az ővék. Újszerű, biztonságos és hatékony a rendszerük. Erről majd később mesélek, ha gyakorlatra járok.

Mai megjegyzésem:

• Aaz angol lányok nem ismerik a papír zsebkendőt. Szinte kivétel nélkül szipognak, ha folyik az orruk, és ez másfél óra összezártság mellett már elég kellemetlen volt nekem. Lehet, hogy kezd látszani, hogy nem zártam őket a szívembe???

Annyira boldog voltam, hogy végre ma megcsinálták a szobámba a netet és végre elkezdhettem a blogomat közzé tenni, és kapcsolatba léphettem veletek! Úgy hiányoztatok!!!

A mai nap rendkívüli esete a finn nyelvóra a többiekkel. Megtanultam, hogy kell bemutatkozni, és beszélni magamról finnül, betűzni is tudok, ha nem érti meg valaki, és számolni is 20ig! Ahogy haladunk, mindig feltűnik, mennyivel egyszerűbb dolgom van nekem ennek a nyelvnek a kiejtésével, mint a többieknek. Én olyan könnyen kiejtem, hogy Gé, vagy Ö. Ők nem.

És miközben ezeket gyakoroltuk (nekem már ment), bővült a csapat 2 mexikói legénnyel, egy amerikai sráccal és egy litván leányzóval.

Szünetben ki is derült, hogy az amerikai srácnak van autója és ismer olyan helyet, ahol olcsó a sör. Már szervezik a sör-túrát! Jellemző! A fiúk első nap megbeszélték, kinek a hazájában a legolcsóbb a sör. Mondom, ez tényleg nagyon fontos szempont. Erre a spanyol macsó közölte velem, hogy ez nem nagyon fontos, EZ A LEGFONTOSABB! Erről ennyit!

Mint megtudtam, ők kaptak egy külön házat sok szobával, szóval a legtöbb cserediák egy kupacban van. Mi Pavlával péntek délután költözünk Raumába, nem tudom milyen lesz ott a társaság, remélem a legjobbakat. Bár Pavla szereti a sört, ez bíztató. J

Ma igyekeztem megérteni az amerikai angolt, nem nagyon sikerült. Majd az angol lányok jöttek oda hozzám, szintén nehezen ment a megértés! Ezek nem is ejtik ki a szót, csak úgy csinálnak, mintha. Velük sokkal könnyebb beszélni, akik tanulták a nyelvet. Azt még én is megértem.

December 3-án lesz finn nyelv-vizsga, de állítólag nem vészes J Persze nem olyan nyelvvizsga, hanem, csak azokból, amiket tanultunk. De hát olyan szavaik vannak… A mai kedvencem: Satakunnan ammattikorkeakoulu – ez az egyetem neve, angolul Satakunta University of Applied Sciences (így is bonyolult)

Most azt hiszem, elmegyek sétálni J 9-kor, mikor lefekszek aludni, még világos van és fél 8kor mikor felkelek, szintén! A saját órátokhoz képest én egy órával előrébb járok!

Első nap az iskolában… Érdekesre sikerült. Reggel találkoztam a csoporttársaimmal. A következő országokból: Németország, Anglia, Belgium, Hollandia, Lengyelország, Litvánia, Csehország, Spanyolország, Írország, Románia, Szlovénia. Azt hiszem ennyi. 19-en vagyunk és ránézésre meg lehet állapítani ki merről jött.

Napközben bemutatkozások voltak, van vagy 6 tanár, akiknek többnyire nem tudtam megjegyezni a nevüket. Mi is bemutatkoztunk, majd végig hallgattunk egy rakat előadást a suliról és az oktatásról. Körbe vezettek minket az épületben is. Óriási nagy! Megnéztük a szaunákat, medencéket, edzőtermeket, könyvtárat, termeket. Később együtt ebédeltünk a többiekkel a menzán. A legszimpatikusabb a másik cseh cserediák lány volt, aki nem Pavla, hanem Lenka. Csak nagy bánatomra, ő Poriban fog maradni, én pedig utazom tovább. A többiek elég harsányak voltak. Főleg a csapat macsója, a spanyol Roman és van 4 angol nőszemélyünk is, akiknek magától érthető módon nincs gondja az angol nyelvvel. Micsoda fehér bőrük van! Van egy csokibőrű leányzónk is. Kis helyeske.

Ebéd után 1-től 4-ig végig hallgattam első finn nyelvórámat. Most már tudok néhány szót, sőt mondatot finnül, számolni és betűzni is tanultam. J (És ez csak az első nap volt!) Tök vicces volt, ahogy kiderült számomra a finn-magyar nyelv hasonlósága, főleg a betűk kiejtésében. A többiek mind angolosan ejtették őket én viszont magyarosan és az enyém volt a legtisztább. De hihetetlen szavai vannak a finn nyelvnek!

Megjegyzéseim mára:

• A spanyol fiúk szörnyen maszatosan esznek…
• A litván fiú is…
• Az angol lányok csak a rózsaszín telefont ismerik és az is érintő képernyős.
• Mindenkinek érintőképernyős telefonja van és azok is a legszuperebbek
• HIÁNYZIK A CSALÁDOM!
• Itt a lányok úgy eszik a kaliforniai paprikát, mint más az almát.

Hihetetlen, milyen sokat, tudok itt aludni! Este lefekszek olyan 9-negyed 10 körül (helyi idő szerint), ami otthon 8-negyed 9 és alszunk úgy fél 10ig helyi idő szerint.  De még így is Pavla előtt kelek, mert ő képes fél 11ig is aludni! Jankám! Nem ismernél rám a lengyel út után! De már megfejtettem a sok alvás okát! Este bekapcsolják a fűtést, mi meg, ahogy bebújunk a dupla matracos ágyba (ezt eddig nem is mondtam: van memo habos matrac is az ágyon), egyből elkap az álmosság!

Délután elindultam egymagam sétálni a városba térképpel a kezemben. Sütött a nap, tök jó idő volt, jelölgettem a térképen, merre haladok. Szembe velem jött egy srác. Neki nem volt térképe, hanem a GPS-t használta a telefonján (gyalog). Látszott rajta, hogy fogalma nincs hol van. Én tudtam hol vagyok és azt is tudtam, hová akarok eljutni. Visszamentem a piacra és megkóstoltam azt a híres nevezetes lazacot, amiről már beszéltem. Ja, és elrágtam mellé néhány silakkat (kisebb méretű keleti-tengeri hering sütve). Szóval úgy néz ki a dolog, hogy nem fogok éhen halni ebben az országban. Fejembe vettem, hogy nem is fűszerezek meg semmit, eszem, ahogy elém teszik.

Elballagtam a sportpályák felé, de nem tudtam mind végig nézni, mert eleredt az eső. Volt ott baseball pálya, műfüves pálya, hatalmas focipálya, körben futó pályával és egyéb atlétikához szükséges hellyel. Szerintem még kimegyek néhányszor arra sétálni. Olyan pompás sétáló/bicaj utat találtam, hogy alig akartam hazafelé venni az irányt. Csak az eső miatt mentem haza, amúgy ballagtam volna tovább.

Már lassan 3 napja vagyok itt és még mindig nem csinálták meg a netet. Vasárnap van, és mindenki elment a koliból haza, még a mellettünk levő suliban sincs senki, szóval senkitől nem tudunk segítséget kérni! Szóval, ha egyszer olvassátok, amit ide írok, azt később teszem fel, mint ahogy megírtam.

Sokat gondolok Rátok már most! Tudom, holnap lesz Jankám a nagy nap! És sokatoknak elkezdődik a suli, mint ahogy nekem is. Holnap elméletileg már hallok finn nyelvet is (eddig csak a tv-ből), mert holnap lesz életem első finn nyelvórája. Már várom!

Ágotám! Remélem, jól megy a gyakorlat és még mindig szeretsz dolgozni!

316-os szoba! Ki tudja, hogy hol fogtok idén lakni, de szörnyen hiányoztok!

Jankám! Isteni meglepetéssel keltettél! Szuper, hogy besöpörtük az első helyeket! Egész reggel fülig ért a szám! Kérdezték is, minek örülök! Majd meséljetek el minden részletet!!!

Délelőtt felfedeztük Pavlával a Supermarketet. Majd Urska, Pavla és én a menza ebéd után felkerekedtünk és elmentünk a piacra. Szerintem valami politikai kampánnyal volt egybekötve, mert sok színes lufit osztogattak cukorkával.

Sok fényképet csináltam, hogy meg tudjam mutatni, mi mindent árultak! Kóstoltam ecetes, sós lébe áztatott halacskát különböző ízesítéssel! Citromos, fokhagymás, és KAPROS! Egyből a lengyel ízek jutottak eszembe J Kóstoltam valami apró pici halat is, ami nagy tárcsalapon volt megsütve. Sok kis halacska egyben. Nekem ízlett! Ami nagyon jól nézett ki, az a Ristiinaulittu lohi volt, ami tulajdonképpen sült lazac. A halat felnyitják, kifilézik, egészben egy deszkára szögezik, és tűz mellé függőlegesen odaállítva megpirítják! Holnap, ha kimegyünk megint a piacra, tuti megkóstolom! Nagyon gusztusos!

Az vicces volt, mikor nem tudtuk mit takarnak a finn kiírások, de Pavlánál volt finn-cseh szótár. Ő kikereste mit jelent csehül, majd lefordított angolra, mi meg a saját nyelvünkre! És kiderült mit olvastunk J

Hazafelé bújtuk a térképet, hogy merre is kell menni és akkor megszólított minket egy néni, hogy honnan jöttünk! Aztán felsoroltuk, hogy Szlovénia, Csehország, Magyarország! Csak nézett!

Hazafelé fényképeztem egyet Neked is László! Csak úgy rajongtak a férfiak ezért az autóért!

Megjegyzéseim:

• A finn autósok még annyira se engedik át a zebránál várakozó járókelőket, mint nálunk.
• A menzán mindig csak krumpli van, pedig csak 2-szer voltam eddig.
• Nagyon finom a tej csokijuk.
• A tévében tényleg állandóan azt mondják Ükszi Kakszi.  De, erre már szerencsére fel voltam készítve! Köszi, Sinkó! J
• Sajnálom hölgyeim, eddig egy helyes finn pasit sem láttam Nektek!
• Fiúk! A finn cicák sem kerültek még elő!
• Nem, rénszarvast sem láttam még…

Szinte egész délelőtt olvastam és sikerült is kiolvasnom az egyetlen könyvet, amit vittem az utazásra. Anya! Kellett volna az a másik könyv is! Sebaj, most mondom Neked, hogy szeretném ennek a könyvnek a második és harmadik részét is, mert nagyon tetszett!

Szóval én ki akartam volna mozdulni, de azt mondta Urska (mint kiderült szlovén lány, csak most itt tanul hosszabb ideig), hogy délelőtt érkezik a cseh csajszi, aki a szobatársam lesz. Szóval vártam. Délelőtt ismét megjelent Urska és elhívott a suli menzára kajálni! Akkor mondta, hogy végül csak este érkezik a szobatársam, Paula.

Aztán később rákérdeztem, hogy tényleg Paula e, és mondta, hogy nem, csak in English, amúgy Pavla! Annyit tudok Róla, hogy 21 éves és van egy macskája, akit Amerikából kapott és most született neki még 3 kiscicája! Érdekes, a macska téma nagyon ment még angolul is. J Ő jobban gondolt az olvasni valóra. Van neki egy kütyüje, amit nem tudom, hogy hívnak, de egész könyveket tud kiolvasni rajta! Ilyet a repülőn is használt a mellettem ülő néni. Apa, Anya! Nem bánom, ha ilyet hoz nekem karácsonyra a Jézuska! Na jó, karácsony, névnap szülinap és húsvét! Megvárom!!!

Csütörtök

Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz elbúcsúzni azoktól, akiket szeretek. A reptéren is nyeldestem könnyeimet, mikor elbúcsúztam a szüleimtől és megindultam az átvizsgáló néni felé, aki utasításokat adott, hogy mi mindent vegyek ki a táskámból, és mit vegyek le magamról. Hát nem jött be. Ismét besípolt fölöttem a kapu, mint mikor Svédországba repültem. Azt hiszem számítottam is rá, hiszen 3 éve is állt mögöttem a sor, mert szaladgáltam a kapu alatt és mindig besípolt. Akkor se tudták mi miatt. Hát most se derült ki. Egy velem hasonló korú unott képű nőszemély adta az utasításokat: Karokat emelje fel, lábakat szét, fordul, üljön le, emelje a lábát! Végig tapogatott kézzel, majd azzal a kütyüvel is. Nem talált semmit, mehettem tovább! Ebből levonom a tanulságot: nem lennék ó csempész! Akkor is besípolok, ha ártatlan vagyok!

Tovább menet egyből megtaláltam az A05-ös kaput, ahol már megkezdték a beszállást. A beszállókártyám nem úgy csipogott, ahogy a többieké, úgy hogy vagy 3 percig pötyögött a hölgy a számítógépnél, amíg tovább engedtek. Ezt nem tudom miért volt. A Finnair teljesen lenyűgözött! Belül minden kék volt. Majdnem minden! 3 vagy 4 ülésenként monitor lógott lefelé és végig mutatta az adatokat: hol járunk, milyen magasan vagyunk, mennyivel megyünk, mennyi van még vissza, hány fok van a levegőben, mennyi az idő a célállomáson most stb. Néhány adatot felírtam! 1479 km a táv, mentünk 787km/h sebességgel is, 11277m magasan is jártunk, és -61°C is volt kint! Néha a CNN csatorna is megjelent és ilyenkor fordítgattam mit nyilatkozott Abdul az Arab Emírségből.

Anyukám! Nagyon aggódtál, hogy nem ettem semmit a gép indulása előtt! Megnyugtatlak, a repülőn adtak enni is, inni is sajtos-sonkás szendvicset gyümölcslével!

Szerencsére ablak mellett ültem, csináltam is képeket, majd csatolom. Mellettem egy (szerintem) angol házaspár ült, nagyon kedvesek voltak. (Még egy infó: kipróbáltam a gép mosdóját is. Élmény repülőn pisilni!) J

Utazás közben kiszúrtam egy pityergő leányzót, aki abban a sorban ült, ahol én, csak a másik ablaknál, mellette is egy angol házaspár ült. Vele később, mikor a szalagról kapkodtuk le a csomagokat a futószalagról, szóba elegyedtem, és telefonszámot is cseréltünk. Ő is egyedül jött ide tanulni, csak ő Helsinkiben lesz 3 hónapot. Vicces lenne, ha egy géppel utaznánk haza is. J

A reptér előtt volt a buszpálya udvar. Még jó, hogy tudtam, hogy a 14-es megállóhoz kell mennem, mert a 15.55-ös busz már félkor beállt és a sofőr mindenkitől megkérdezte hova megyünk és a szerint hajigálta be a csomagokat. Vagy 35 percet utaztunk ingyen az IKEA megállóig, ahol mindenkit leterelt a buszról. Mindig mellénk állt egy busz és a megfelelő csomagokat átpakolta a másik buszba, amíg az utasok jegyet vettek a buszon. Az én buszom harmadikként érkezett meg. Azt még megnéztem, hogy valóban átpakolta e a táskákat a sofőr és csak utána szálltam fel. Anya! Igen csak talpraesett lányod van! Diákigazolvány nélkül is diákjegyet kértem és kaptam is, olyan szépen mosolyogtam a sofőr bácsira! Spóroltam 20,80 eurót, mivel csak félárast kértem! Legközelebb már lesz finn diákom, legálisan fogok utazni!

Megállapítottam, hogy a finn táj olyan, mint a svéd. Friss és zöld! És tele van tehenekkel! 19:45-re értem Poriba, ahol egy szőke lány fogadott, elvitt a kolihoz és felkísért a szobámba. A 4. emeleten lakok, az A18-as szobában! Ha valaki meglátogatna a héten, tudja hol keressen!

Gyerekek! Az a szoba!!! Mintha nem is kollégium lenne, hanem egy kis lakás! Az ajtón belépve 4 személyes ebédlőasztal, kanapé, tv, jobbra tágas fürdőszoba, beljebb jól felszerelt konyha, sütő, mikró, vízforraló, stb., még beljebb 2 ágyas szoba és a szobához tartozó laptop, amin egyelőre még nincs net, de majd csináltatunk rá a héten. Szóval az otthoni kolihoz képest szerintem szuper jó és szép és tiszta. Jah és a szekrényben találtam vasaló deszkát, gőzölős vasalót, hajszárítót, porszívót és egyéb eszközöket! Anya!!! Ezért méricskéltünk annyit?  Hozhattam volna 8 ruhával többet! J Na jó, azt még nem tudom, mi vár rám Raumában, ez eddig csak Pori, itt csak egy hetet leszek, majd utána sopánkodok!!! Kiváncsi vagyok az ottani körülményekre!!!

Mai megjegyzések:

• Hazafelé felkészülök lelkileg, hogy megmotoznak! Csoda, ha nem!
• A finn tehenek hasonlóan aranyosak és szépek, mint a lengyel tehenek!
• A finn sofőr bácsi nagyon hasonlít az egyik otthoni sofőr bácsihoz, lehet átigazolt és csak nem akart megismerni! Amúgy nagyon kedves volt!
• A finn buszokon lehet pisilni, mert nem áll meg a busz pihenni! (ezt nem próbáltam ki)
• Itt tényleg mindenki bicajozik!