Péntek
Tegnap este 9-kor bebújtam a kis ágyamba és bekapcsoltam a kis tévémet. Van 6 csatornám! Az egyiken táncos tehetség kutató műsor ment, végig izgultam az utolsó 5 percet, mert csak annyit láttam már belőle... Hát... nem volt nagy szám.
Reggel fél 10 körül ébredtem fel. Ez azt jelenti, hogy közel 12 órát aludtam. És nem is esett nehezemre. Azt hiszem, visszasírom én még ezeket az órákat.
Kinéztem az ablakon és szakadt az eső. De nem úgy mint tegnap. Jobban! Sőt, tekergette a fákat a szél. De muszáj volt elmennem a Prizmába eső ellenes cuccokért, mert ha megjön az özön víz, túl kell élni. Kis csökött ernyőm alá bújva elindultam, de állítom nektek, alúlról is esett az eső fölfelé, mert mire odaértem a cél épülethez, úgy néztem ki, mint aki bele esett a kacsás tóba. Nem baj, eljutottam ide. Olyan eső ellenes eszközöket kerestem, amiket itt hordanak. Találtam fekete esőkabátot, de majd hanyatt dobtam magam az árától. Nem baj, felpróbáltam. Nem tudom mekkora fejre méretezték ezt, de szerintem csúcs fejre... Szóval nagy volt, kisebb meg nem volt. A szükség nagy úr jeligével a kosárba tettem, irány az ernyők (apu neked úgy mondom: gyalog fészerek) sora. Azt mondták az ernyők olcsók. Hát nem azok! 12 eurótól egészen fölfelé találtam minden félét. Na de azért a legalsó sorban megleltem a 4,5 eurósat. Ez kell nekem ilyen szélben. Ráadásul szép színe is volt: bordó. Nem messze megpillantottam az átlátszó eső köpenyegeket is. Volt egyszer használatos neylon zacskó anyagú is, ezt azért kihagytam, meg találtam felfújható strand labda anyagút is. Barátságosabb ára volt, mint a feketének, és ha eléggé vigyázok rá, kibírja az időt, míg itt vagyok. Ha nem. veszek még egyet, de annak már ki kell bírnia végig. És így még mindig jobban jártam anyagilag és súly ügyileg is a haza útra. Visszavittem a csúcs fejest a helyére.
Aztán vettem még kesztyűt, mert azt nem hoztam és sapka helyett polár fülmelegítős hajpántot. Sokkal jobb, mint a sapka, mert ez nem nyomja le a hajamat. Kifizettem a pénzáros néninek, aki nem tudom, hogy a túlélő csomagomon nevetett, vagy csak egyszerűen jó kedve volt, de mindenesetre jó volt látni, hogy nem görbült lefele a szája.
Kiléptem a Prizmából és magamra aggattam az esőköpenyt, összepattintottam, ahol csak tudtam. Hazafelé tesztelhettem. Jó volt, azt hiszem ezzel életben lehet maradni az esőben. Olyan szélben ballagtam haza, hogy ha kinyitottam volna az ernyőt, akár Mary Poppins is lehettem volna... Állandóan hozzám csapódtak a sárga levelek, amiket szembe fújt a szél. De haza jutottam. Következő nagy ötletem: a suliban kéne ebédelni olcsóért, meleget! De el kéne jutni a suliba. Oké! Le sem vetköztem, elmentem az iskolába ebédelni. Valami darált húsos rakott kruplis akármit ettem, nem volt rossz. Választottam hozzá salátát is, meg görög dinnyét is, bár először nem tudtam mi az a piros, mert össze volt kockázva. De vagány csaj lévén lapátoltam abból is. Elmondhatom: jól laktam.
Vissza küzdöttem magam a lakó otthonba. Azt gondoltam, végre bepakolhatok a mosógépbe egy adagot, de nem. Itt 2 napja csak mos valaki, elérhetetlen a gép. Jó, akkor neki álltam a jövő heti prezentációmnak. Már meg van az első 8 dia. De a továbbiakban szakértő kell, mert a net sem tudhat mindent.
Péntek lévén, biztos ma is van próba. Erről is lemaradok. Jah, meg fellépés is van ma az öregek otthonában. Ezt mindig szokták szeretni a nénik, bácsik, szóval biztos megint sikeretek van Táncosok!
A mozgásról nekem sem kell lemondanom. Elmentem megint a konditerembe. Tekertem néhány kilómétert, mintha csak táncra tekernénk Krisztikémmel. Azért a próba izgalmasabb!
Megjegyzések:
- Ha nem javul az idő, lassan gumi csizmát is kell vennem, vagy búvár felszerelést!
- A takarító néni mindig csúnyán néz rám. Lehet nem szeret? Vajon miért?
- Azt hiszem jön a bölcsesség fogam. Remélem tévedek!
- Végül is lecsaptam a mosó gépre "enyém vagy" felkiálltással!