Csütörtök
Reggel volt ám: "Már ébred a hajnal, fel munkára dallal" - Janka, Te jutottál róla eszembe. Meg a jó kis zakopanei reggelek, mikor sétálni mentünk. Na jó, ma nem keltem olyan korán mint akkor, de azért mégis csak ez jutott eszembe. És bundást csináltam reggelire, olyan ráérős voltam.
10-re kellett csak bemennem, és akkor is rögtön az emeletre az előadóba, mert ismét felvilágosító óra következett a tinédzsereknek. Az első emberre, aki belépett a terembe, azt hittem, ő is egy diák, és most kicsit odősebbeknek tartunk előadást, mire kiderült, hogy ez a tanáruk volt. Frissen végezhetett az egyetemen, mert nagyon kis fiatalkának tűnt. Szőke, kék szemű tanár bácsi! Lányok! Őt mondjuk tudom ajánlani, az átlaghoz képest jobban nézett ki.
Beterelte a kölköket a terembe és csendet parancsolt! Hogy ezek milyen hangosan beszélnek... Mármint úgy általában.
Megnézettük velük is azt a felvilágosító filmet, mint amit a tegnapi csoporttal. Csak itt mikor az anatómiát részletezte, az egyik fiú lefordult a székről. Elájult. Nem bírta a témát. Pedig még csak a női szerveket vettük végig. Szegény, hirtelen mindenki megdöbbent, a gyerek meg csak volt a földön. 2-őt rándult, majd magához tért. Felsegítettük, a fotelekre fektettük, és én elszaladtam vízért. Mikor visszaértem, a legényke még mindig fal fehér volt. Hagytuk pihengetni, folytattuk a témát a többieknek. Kiosztottunk egy kis füzetet, amiben minden ezzel kapcsolatos tudni való benne van, de szegény julós srác azt mondta, ő nem mer ebbe bele nézni, mert vannak benne képek is... Nem lehet könnyű így élni...
A későbbiekben láttam néhány nőgyógyászati vizsgálatot, majd haza küldtek, mondván, hogy ma már nem lesz semmi izgi. Ez olyan fél 3 körül volt. Kiléptem az ajtón és nem akartam elhinni, hogy így szakad az eső. Így még otthon sem szokott zuhogni. Állítólag, ez az ősz igen csak esősre sikredett, nem szokott ennyit esni... Nem hiszem el...
Ki akartam nyitni az ernyőmet, hogy majd én haza bicajozok ernyővel a a fejem fölött, hát nem sikerült. Az ernyőm meg adta magát. Igaz figyelmeztettek, hogy itt egy hónap/ 1 ernyő, de gondoltam, az én kedvenc ernyőm jobban bírja majd. A fenét! Holnap mehetek ernyőt venni és valószínű esőkabátot is!
Deeee! Nem kell bemennem gyakorlatra! Valami konfenecia beszélgetés lesz az ott dolgozók között, természetesen finnül, hát nem fárasztanak ezzel.
Így lesz időm megcsinálni jövő hétre a következő előadásomat, ami most már tuti a jégkorongról fog szólni. A kezdő dia már meg van! És van szakember is az ügyben, akihez tudok fordulni, és ez a szakember nem más, mint az APUKÁM!!!! (Figyelj Apu, most dícsérlek kicsit!) Ugyanis, ha nem dolgozik, és nem horgászik, és nincs semmi fontos elintéznivalója, akkor jégkorongozik a tuti csapatával, (melynek én lelkes szurkolója vagyok: Hajrá Pirosak, Hajrá 4-es!!!), de ha épp nincs a jégen, akkor otthon nézi a hoki meccset a macskával az ölében! Ha a meccsről valamilyen oknál fogva lemarad, akkor irány a net, és megnézi az eredményeket. Néha tájékoztat is a jelenlegi állásokról, amihez bevallom, nem sokat értek, de ebből tudom, hogy ő tudja. Szóval, most már mindenki sejtheti a segítségem tájékozottságának mértékét a jégkorongban.Ebből tuti előadás lesz! Csak meg kell csinálnom!
Mire haza értem a gyakszi helyről, bőrig áztam, csurgott a hajamból, a ruhámból a víz, fantasztikus érzés volt... Gyorsan száraz ruhát vettem és bebújtam az ágymba átmelegedni. Ez egy órát vett igénybe az életemből, de jó volt. És ekkor jelzett a pocim, hogy éhes, mentem "ebédet" gyártani magamnak.
6-kor pedig irány a kondi terem, mert a mozgás mindig hiányzik. Csak a héten nem jutottam le eddig a konditerembe. De ma igen! És talán holnap is!