Ma csak 9re kellett bemennem, de ahelyett, hogy aludtam volna azt hallgattam, hogy 6-tól 8-ig hogy csapkodják a folyosón az ajtókat. A finn ajtók egyáltalán nem reggel barátok és nem együttélésre valók... Nem is meséltem, hogy működnek. Kívülről lehet csak kulccsal kinyitni, belülről kilincs van és a zár fordítója. És úgy lehet bezárni, hogy megnyomunk a zárnál egy gombot és úgy csukjuk be az ajtót. Az ciki, ha a kulcsot olyankor bent felejtjük...

Szóval reggel 9re mentem, majd részt vettem egy bizottsági gyűlésen, ahol azt vitatták meg logopédusok és "védőnők", hogy melyik gyereknek van szüksége beszéd terápiára, kihez menjen és ki fizessen érte. Mindenki csak addig volt bent, amíg a hozzá tartozó gyerekről volt szó. Mi 4 gyerek miatt ültünk bent, az egész úgy 20 percig tartott. Aztán még még kicsit üldögéltünk az irodában, majd Anja haza küldött, mondván, ma úgy sem lesz semmi fontos, ma nem várunk klienseket. 11-kor már itthon is voltam... Nem tudtam mit kezdjek a nagy szabadsággal. El akartam menni felfedező útra, de esett az eső... jellemzően. Úgy 1 óra körül mégis felkerekedtem, mert elállt a csöpögés és vittem kenyeret a kacsáknak. Nagyon örültek nekem... Miközben szórtam a falatkákat, jött egy nő a parkban, aki 3 skót juhász kölyköt sétáltatott. ÉÉÉÉÉSSSS! Megsimogattam őket! Annyira jó érzés volt végre kutyázni... Nyaltak faltak! Aztán tovább álltak. De az egyik még sokáig hátra-hátra nézett hozzám! Aztán megint elkezdett esni az eső. Haza bicajoztam és jegyzeteket másoltam.

4 óra körül megint úgy tűnt, elállt az eső. Ismét útra kelltem. Elbicajoztam a Raumai kilátóhoz, ahova nem tudtam felmenni, mert zárva volt, de alaposan körbe jártam és fényképeztem! Még mindig jó idő volt, gondoltam megnézem azt a tavat, amit Anja ajánlott. Térképpel oda is találtam. A látvány valami csodálatos volt. Körbe bicikliztem és rengeteg fényképet csináltam. Csak azt sajnáltam, hogy Ti nem láthatjátok élőben ezt a helyet, ezért annyi fényképet csináltam, amennyit csak tudtam. Eltart egy kis ideig, míg feltöltögetem őket, de megpróbálom.

Mai megjegyzések:

• Jövő héttől új részlegen lesz gyakorlatom a központban, már várom, milyen lesz
• Apu! Szerintem legközelebb gyertek ehhez a tóhoz horgászni!
• Papa! Ti meg gyertek ide gombát szedni, biztos valamelyik ehető! Annyi van...

Reggel olyan sötétre ébredtem, hogy nem voltam benne biztos, hogy jókor szólt e az órám. Háromnegyed 7 volt, sajnos jókor szólt...

Nem mondom, hogy nem voltam álmos, de ez nem gátolt meg abban, hogy elmenjek gyakorlatra. Még mindig sötét volt. Úgy 9 óra körül úgy leszakadt az ég, hogy csak úgy ömlött a víz. De hideg az nem volt! 12 fok volt napközben a hőmérséklet. Jelentem ide is megérkeztek az ősz színei. Sárgulnak a fák. Még nem sokat, de már lehet sárga levelet látni a fák alatt.

Gyakorlaton első kliensünk egy Németországból Finnországba költözött szaúd-arábiai nő volt és a 6 hónapos kislánya, akinek olyan sok haja volt és olyan sok forgója, hogy nem lehetett beállítani a haját. Szegény gyerek 3 nyelven fog egyszerre megtanulni, legalább is anyuka így szeretné nevelni és így is beszélnek hozzá otthon. Most nem irigylem, de később biztos jó lesz majd neki.

Jött még egy anyukánk egy másik 6 hónapos kislánnyal. Az a gyerek nem volt semmi. Anyuka letette a földre és négykézlább ment mint a golyó, majd elérte a széket, megkapaszkodott és felállt... 6 hónaposan. Hallottam már ilyet, de még nem láttam. Na most láttam...

4 óráig így telt az idő, gyerekek jöttek-mentek a szüleikkel az irodából be-ki.

4kor pedig ahelyett, hogy haza mentünk volna, neki álltunk fényképeket nézegetni Anja unokáiról. Mint kiderült, Anja most 60 éves (nem látszik annyinak szerintem), és van 1 lánya és 4 lány unokája. Láttam róluk egy csomó képet meg videót. Nagyon helyesek. Turkuban élnek, Raumától kb 1 órás út.

Aztán láttam Anja tavalyi izraeli utazásának képeit is. Kicsit azt is megismertem. Mikor már jól kinézegettük magunkat, mentünk öltözni. Az öltözőben Anja felvetette, hogy menjek el vele valami piros bogyós gyümölcsöt szedni (nem tudtam megjegyezni a nevét), de sajnos nem volt olyan az idő. Abban maradtunk, hogy holnap, ha jó idő lesz, elmegyek vele. Ajánlom, hogy jó idő legyen, mert menni akarok!

Végre haza jutottam, mert már elég kómásan érzem magam, hogy keddről szerdára nem aludtunk sokat a fiúkkal, most jön ki rajtam... de még bírom...legalább is amíg a blogot megírom!

Mai gondolataim töredéke:

• Balatonosok (Magyar Csoport) HIÁNYOZTOK!!! valószínüleg ma is lemaradok egy próbáról...
• Lesz szombaton fellépés?
• Kiss Tomi, eszembe jutott, hogy lógtok nekem a Valcsival!!! Behajtom!!!!

Nehéz lesz összefoglalni az elmúlt 2 nap eseményeit, annyi minden történt, de neki állok, és ami kimarad, azt úgyis megírom utólag! Nosza!

Kedd reggel napsütéses 10 fokban kerekeztem ama gyakorló helyemre, melyet előzöekben már bemutattam. 10-ig elütöttük az időt (kávé, csoki, facebook, e-mail, telefonálgatások), aztán jött az első páciens. 3 hónapos bébi, nagy hajjal és 2 szülővel. Szerintem anyuka nem volt nálam sokkal idősebb, apuka dagadt a büszkeségtől kisfiával a karján. Itt elég jellemző, hogy apukák öltöztetik a babájukat és pelenkáznak és sétáltatnak. Itthon szerintem ez kevésbé fordul elő. Bár alakul a dolog! Szóval ismét belebolondultam egy babába, mert úgy mosolygott rám teli szájjal, hogy el se tudom mondani. Bűbájos volt!

11-től 12ig ebédeltünk és valami roppant fontos eszmecsere folyt az ebédlőben, de minden finnül volt, szóval erről nem tudok beszámolni.

12-re mentünk babát látogatni házhoz. Itt egyetlen egyszer mennek ki házhoz a helyi védőnők, mikor 3 hetes a baba és az eddigi terhest gondozó védőnő átadja a csecsemő gondozó védőnőnek a család papirjait. Ez a baba 3 hetes korában van mindig. Mentünk Anjával a családhoz ki Rauma külvárosába. Annyit tudtam, hogy francia szülők és második baba. Meglepetésemre az a francia apuka nyitott ajtót, akivel akkor találkoztam, mikor 1 napot a terhesgondozóban töltöttem Ritvával múlt hét hétfőn, anyuka vietnámi származású francia és finnországban élnek már 2 éve. Egyszóval már ismertük egymást. Megtekintettük a babát, aki kicsit sem hasonlított az anyjára, inkább az apjára, majd beszélgettünk az étkező asztalnál. Mivel minden angolul folyt jól értetettem mindent, kedvező volt a helyzet számomra. Néha lopva kicsit körbe is néztem a finn-francia-vietnámi házban. Mindhárom országból felfedeztem valami kis dolgot, és összességében nagyon kis otthonos lakás volt.

Mikor végeztünk, még volt egy kis időnk a következő páciensig, ezért Anja kitalálta, hogy kicsit megmutatja Rauma külvárosi részét is. Elvitt a hajó kikötőbe. Hát ott annyi hajó volt! Azt mondta, itt mindenkinek van hajója és ha 2 család összeismerkedik, általában elhangzik az a kérdés, hogy neked milyen hajód van... Szóval mindenkinek van hajója szinte...

Elmentünk egy mosó hely mellett, ahova régen a finn emberek kijártak mosni. Nagy fa kádak, mosó részek, szárítók minden ami a mosáshoz kell...Érdekes volt látni. Aztán elmentünk a gazdag kertvárosi részbe! Hát! Nem tudom megfelelő szavakkal leírni, micsoda kacsalábon forgó, de ízléses házakat láttam. Anyu, Apu! A Valiék régi házához hasonlóak, hasonló környezetben, de még szebbek. És ott volt a tó melettük, a tó körül meg erdő. IIlletve az egész erdős, parkos övezetben volt, sok sok szikla kerttel, virággal, bokrokkal, szökőkutakkal, fehér kerti szobrokkal, természetes színekkel... Kerítés csak mutatóban fordult elő, funkciója nagyon nem volt. ÁÁÁÁ!!! Vissza fogok menni oda bicajjal és amit tudok lefényképezek, hogy lássátok, miért is vagyok oda, meg vissza. Kb 10 km-re van a központtól, de végig bicikli út vezet és világosban megyek majd, Anya!

Meg kell jegyeznem, láttam egy fekete MACSKÁT! Ez volt a 3. lassan 4 hét alatt! Tuti rejtegetik őket!

A nap további részében ismét az irodában voltunk, 3 és 4 éves gyerekek jöttek ellenőrzésre, semmi extra nem volt. Negyed 5re értem haza. Kapkodtam, mert a 17.15-ös  Poriba induló buszt el akartam érni. Elértem! Gondoltam, majd a buszról felhívom a fiúkat, mikor érkezem. Hívtam őket. Nem vették fel. Hívtam később őket, nem vették fel. Sikerült 9 nem fogadott hívást csinálnom Balázsnak 55 perc alatt. Már készítettem a B tervet, mit csinálok Poriban este, ha nem veszik fel a telefont, mert más számom nem volt. Végre 18.10kor visszahívott Balázs, mire közöltem vele, hogy 10 perc múlva leszállok a buszról, kijön-e elém, mert fogalmam sincs, hol az Ettapi kollégium. Vagy 45 percet sétáltunk a kolijukhoz, nagyon messze volt a központtól. Még jó, hogy itt mindenki biciklivel közlekedik. Elmentünk a szintén nagyon messze lévő Prizmába (tudjátok, az itt a Tesco, csak jobb minőség) és bevásároltunk, hogy főzzünk holnapra. Este fél 10 volt, mire visszaértünk a kolijukba. (én ilyenkor már aludni szoktam). Közösen ettünk valami paradicsomos tésztás szószos akármit, amit gyorsan összedobott Csaba, a konyha tündér, de közben tudtam, hogy nekem holnapra se poszterom nincs, se kajám, amit kínálhatnék. Ezért nagy lendülettel neki álltam lecsót főzni, a fiúkat meg beültettem posztert csinálni, de persze a munkafelügyelet meg volt, mondtam, mit hogyan csináljanak. Közben elkészítettem azt a csodát, amivel úgy gondoltam tarolni fogok. Lecsó 6 kaliforniai paprikából, plussz a többi hozzá való. A fiúk is elkészítették a posztert, ahogy kértem tőlük. Minden kész volt, már csak a holnapi előadás miatt izgultam, de ezt mélyen elnyomtam magamban. Eljátszadoztunk fél 3ig. kártyáztunk és hülyéskedtünk, majd nyugovóra tértünk.

Menetrend szerint 10re kellett volna odaérnünk a suliba, ami megint csak 40 percnyi út gyalog és mi a félkor még ettük a vajas kenyeret. Utána hajtottam a fiúkat, hogy tempó-tempó, elkésünk, el is késtünk! Már mindenki kipakolt és kínált. Nem baj, elfoglaltuk kijelölt helyünket, de mi nem készültünk fel annyira, mit a többiek, valamit tenni kellett, mert nagyon szegényes volt a standunk. Vikort visszaküldtük néhány apróságért. Végül is a következő képpen nézett ki a magyar bázis: Plakát kifüggesztve, alatta magyar kötény térképpel, rajzokkal (igen mutatós volt így már), asztalon papír tányérok és műanyag villák mellett kalocsai mintás szalvéta, túró rudi karikák fogpiszkálóra tűzve, Negró kistálban és a Lecsó adagolásra várva melegen (megmelegítettem sutyiba). Igen nagy sikert arattunk a főztömmel, többen is elkérték a receptet. A túró rudit édesnek találták, de a negró mindenkinek bejött. Az iskola tanulói és mi cserediákok egymás közt átjártunk a másik országba, és mindenki mesélt a poszterekről és a kajájukról. Csak nekünk volt meleg ételünk, mindenki más vagy édességgel készült, vagy salátával vagy fogpiszkálóra tűzött falatokkal. A fiúk nagy segítségemre voltak, ők is beszélgettek, én is, kisegítettek a magyarázásban, ha valami nem jött össze. Csak ők voltak más karról, de a többiek mind többen készültek fel,többen voltak egy országból, hát én sem lehettem egyedül. Amíg tartottam az előadást, ők kint tartották a frontot az asztalnál. Az előadásról: Zenével kezdtem, úgy gondoltam, nem nagyon akarok beszélni. Aztán megláttam Minnát a sorok között, ő tanácsolta, hogy nyugodtan beszéljek a videómról, nem baj, ha valami nem úgy jön össze. Kb. 3. diánál felálltam és elkezdtem beszélni, megjegyzéseket fűzni a képsorokhoz. Közben ment a zene. 12 perc úgy eltelt... Egész bele jöttem. Tapsot is kaptam. Egy kérdést kellett feltenni a közönségnek a prezentációval kapcsolatban, és aki tudta a választ, ajándékot kapott. Az én kérdésem az volt: Mi a neve Magyarország legnagyobb tavának? Csönd. Hoppá! Lehet nem tudták megjegyezni? Mire egy csaj feltette a kezét, hogy Balaton! IGEN!!!!

Szóval roppant büszke voltam magamra, hogy egy ilyen 11 perc 35 másodperces prezentációt sikerült összeraknom és előadnom! Elég sokat dolgoztam vele és izgultam miatta. Minna utána odajött hozzám az asztalunkhoz és gratulált, szerinte nagyon jó volt, és érdekes. Megnyugodtam! Megkínáltam lecsóval. Mondta, hogy nagyon szereti, Magyarországon mikor járt, ez volt a kedvence! Piros pont Minnának! Szeretjük nagyon! Bemutatkozott a fiúknak is, és beszélgettek pár mondatot. Mondta nekik, milyen aranyosak, hogy így segítenek nekem. Tényleg aranyosak!!!

Negyed 3kor vége lett az International Cafénak és mindenki a poszterével együtt összeállt egy csoportképre! Ha meg tudom szerezni a képet, felteszem! Visszakaptam a pénzt a kaják hozzávalójának blokkjáért, úgyhogy összességében egész jól jártunk! Köszönet a fiúknak a túró rudi, negro, kalocsai mintás szalvéta és magyar mintás kötény kiegészítésért, nagyon feldobta a standot! Mellesleg Viktor anyukája járt itt 2 nappal és neki köszönjük az utánpótlást!

Ballagtunk hazafelé a fiúkkal és terveztük a holnapi International Caféjukra a "dizájt". Mint kiderült ők pörköltet akarnak főzni, és van még otthon Viktor anyukája jóvoltából Gyulai kolbász, abból kis falat szendvicsek lesznek, pick szalámi kostolóba, Balaton szelet csoki felvágva szintén kostolónak, kalocsai mintás szalvéta, és a magyar kötény.

Nekiálltunk pörköltet főzni, de nem jutottunk a végére, mert én még sötétedés előtt haza akartam érni, ezért kinéztem magamnak a 18.15-ös Raumába induló buszt. Persze bekísértettem magam a legényekkel, nehogy már egyedül ballagjak 40 percet...Elértem a buszt, könnyes búcsút vettünk egymástól. Azt beszéltük meg, hogy valamikor ők jönnek el hozzám Raumába aludni és várost nézni. Azt még nem tudom, hogy oldom meg kis szobám kapacitását  4 főre kiterjeszteni, de dolgozom az ügyön.

Olyan jó volt utazni a buszon és bámulni a finn tájat. Fenyőerdő kétoldalt az út mellett, néhol kis házak, hol a fák között. Több kis városba vagy faluba betértünk, hála a bokor járatnak, most nem bántam, lehetett nézelődni. Sehol nem láttam gazos udvart, mindenhol gyönyrűen levágva a fű, sehol nem volt rendetlenség. Ez egy olyan rendszerető ország, amilyent csak el lehet képzelni...

Raumából elmenet kifigyeltem, hol van közel buszmegálló a lakóotthonomhoz közel, ezért visszafelé már profi módon tudtam, hol kell megnyomni a csengőt, hogy a megfelelő helyen száljak le. És ott is szálltam le, nem kellett a központi busz állomásról haza gyalogolnom.

Én kis kocka, szobámba belépve egyből bekapcsoltam a gépet és gondoltam levezetem eme 2 érdekfeszítő napomat, amikor bejelentkezett Tamás, a bátyám , és felhívott skype-on! (Figyelj  Kiss Tomi, most említelek megint!) Muszáj Neked póréhagymát mutogatnod a kamerába és levezetned, hogyan kened meg a zsíros kenyeret? Végig csorgott a nyálam... Itt nem ismerik sem a zsír fogalmát, sem a póré hagymát...

Anya! Inkább zsíros kenyér legyen otthon a menü hagymával, ha haza megyek!

Ki szereti a hétfőt? Én nem. Ráadásul szép idő volt. Hogy ez hétvégén miért nem valósult meg? Tuti azért, mert kirándulni akartam. Na mindegy. Hétfő, túléltelek.

El kell hogy mondjam, ezen a gyerek osztályon nem szakadnak meg a munkában. El is mondom miért. 8-ra bebattyog mindenki. 8-től 9-ig mindenki válaszolgat az SMS-re, e-mailjeire, facebookoznak, kávéznak a konyhában. Mi is ezt csináltuk, és mások is. 9re jön általában az első páciens. 1 óra míg beszélgetnek a szülővel, megmérik a gyerek súlyát, hosszát, fej körfogatát, számítógépre viszik oly módon, hogy amegfelelő rublikára kattintanak. majd írnak néháy sort, hogy miről beszélgettek. Papír munka semmi. 10 órára jön a következő páciens, ugyan ez a menet, 1 óra alatt elintézve, papír munka semmi, néhány katt a megfelelőkre és kész is a számítógépes adatrögzítés. 11-tól délig már ebéd szünet. Ez az egyetlen, amit nehezen szokok meg. 11 óra, az nálunk 10 óra és eszik a főtt kaját ebédnek. 12-ig elkávéznak, beszélgetnek. ( a takarító nők 10-től 12-ig ültek ma a konyhában, rájuk láttam)

12-től újabb pácien óránként 1, de 2-kor minimum negyed órás kávé szünet, traccs party a konyhában. 4ig lehet időpontot adni, addig van a munka idő. 4 órakor mindenki, mintha megálltak volna a munka eszközök működésükben, mindenki távozik. Jah és a szolgálati mobilt nem hordják magukkal haza, üzenetet hagynak egymásnak. Szóval ide kell jönni dolgozni... Nem megerőltető az otthoni viszonyokhoz képest, ha csak arra gondolok, mennyi adminisztráció van papíron és párhuzamosan gépen is... és a kettő között szaladgálás egyéb ügyek után. Itt helyben van az orvos, rendszeren belül üzengetnek egymásnak, vagy írnak be pácienst szabad időpontokra egymáshoz.

Na már most én akkor is mindig elfáradok, mert folyamatosan járatom az agyam és fordítok szüntelenül. Azt sajnálom, hogy nem értem a számítógépes rendszert, mert az elég érdekes, meg a sok finn beszélgetést, de utána a szünetekben Anja folyamatosan mondja mi minden történt. De addig míg eljutunk a fordításhoz, órákat ülök és hallgatom a finn beszélgetést. Habár ma feltaláltam magam, mert vagy 3 gyerekkel kezdeményeztem játékot, amíg a szülők beszélgettek. És egy 2 hónapos babát majdnem megint haza hoztam, mert elbűvölt a bájosságával. Új mosolygott rám...

Ma 3 órakor megléptem, mert 4re az iskolában kellett lenne, hogy előadom a prezentációmat. Annyit tudtam, hogy nem lesz sok ember. Hát nem is volt. Minna és még egy lány. Ennek kifejezetten örültem, mert gondoltam nem lesz vészes, tetszeni fog nekik a munkám. Csakhogy... a gép nem játszotta le a képsorozatok alá tett zenémet, ezért Minna megkért rá, hogy beszéljek róluk. Hát ezt akartam elkerülni... 29 képen át beszéltem magyarországról angolul, állítólag nem rosszul, bár azért lehetne még mit javítani, de elsőre nem volt rossz. Minna javasolta, hogy Poriban is élesben inkább beszéljek, mert az isgisebb. De hát azért írtam a képekre a szöveget, hogy ne kelljen..., Na mindegy, ezt még átgondolom.

Kinyomtattunk egy csomó színes képet Magyarországról és kaptam színes karton papírt is, csak ragastót kellett vennem a poszterhez.

Fel is kerekedtük a nyomtatás után Noorával és a piros bicajainkkal, hogy vegyünk ragasztót éééééés finn telefon számot!!! Ezért ha keresnétek, a következő számon elértek: 0468416358 Ez a finn számom! Ha meg akartok látogatni, csak hívjatok és ki megyek elétek!

Újabb programot találtunk ki vásárlás után, menjünk el a kondi terembe. Elmentünk és izzadtunk. Találtam ott szoba mérleget is, hát megmértem magam, bár azt már sejtettem, hogy fogytam. Annyit mondok csak, hogy régen volt már ennyi a súlyom... Vagy többet kell ennem, vagy kevesebbet kell kondiba járnom, hogy ne ijedjetek meg tőlem, ha haza megyek. Beszélgettünk Noorával a fogyásomról: szeinte a stressz, amivel jöttem, az új kaja minőség, sok zöldség semmi zsír szinte. Azt még montam, hogy van az 1% tej, meg a zsírmentes. A többit nem veszik... Jah meg a szója tej...Az valami borzalom... Ezek nem is tejet isznak, hanem híg löttyöt... Na mindegy, mindenkit várok szeretettel Finnországba, aki fogyni akar! De Raumába gyertek és még december 1ig érjetek ide!

Új program van kilátásban: szerda reggel 10re kéne Poriban lennem, de csak 10:30kor indul Raumából Poriba busz. Ezért írtam Poriba a magyar srácoknak, hogy befoganak-e egy éjszakára. A válasz egyből érkezett is: persze, várnak. Náluk fogok főzni is, úgy néz ki lecsót, és náluk alszok is, és szerdán eljönnek velem az International Café-ra, aminek nagyon örülök. Milyen jó, hogy itt vannak és támogatnak. Pavla is holnap megy Poriba és a cseh cserediák lánynál alszik. Megoldottunk mindent.

Egyébként az egyik fiúnak, viktornak eljött a tesója, vagy kije és hozott utánpótlást, úgy mint Erős Pistát, Piros aranyat, Vegetát, pálinkát. Szóval megyek magyar estét tartani hozzájuk. (meghívattam magam...)

És fél 9re jár nálam az óra és mit nem adnék, ha valaki kreatív itt lenne velem és segítene megtervezni a posztert. Már azon is gondolkodtam, hogy holnap megcsináljuk együtt a fiúkkal. Csak ők még nem tudnak róla.

Úgyanis, szokásom szerint 9 körül már szeretek ágyban lenni és olvasni... Na erről ma lemondok...

Holnap valószínű nem tudok este írni, de szerdán pótolni fogom!

Puszi Mindenkinek! Küldjetek egy macskát!

Egész nap esett. Pedig ma meg akartam nézni azt a tavat, amit kinéztem a térképen... Nem tudtam...

Mit csinálhat ilyenkor az ember? Hát takarít! Előbányásztam a porszívót és alaposan kipórszívóztam. Mostam, teregettem és ebédet készítettem. Mintha csak otthon lettem volna. Bár közel nem volt olyan érzésem. Egyedül voltam az egész lakóotthonban. Mindenki haza ment.

De kedves Bátyám, azért mégis csak kicsit otthon lehettem én is a jóvoltadból. Telefonon skypeoltunk és körbevitt a házban. Megnézhettem a szobám, a ház többi részét, az állataimat. Nagyon jó érzés volt, csak megint előjött a hiányérzetem. Hogy ezen túljussak megnéztem az eddig suliban vett anyagokat. Egyböl elmúlt a hiányérzet... Elkezdtem írni a rövidebb jegyzeteket, a hosszabakat nem, mert egyrészt nincs annyi papírom, másrészt ha vennék is, lezuhan a repülő a csomagjaimtól. Szóval írtam a sok okosságot, amiből majd tutin le fogok vizsgázni (nem tudom mikor és hogyan),...mikor újabb hívás skype-on.

A CSALÁD! Majdnem mindenki bent ült a nappaliban és én is ott lehettem a telefonon! Jajj de jó volt. Még több ilyet Tamás! Jó volt Titeket együtt látni!

Ma be akartam hatolni az iskolába, mert van hozzá kulcsom, (illetve lett volna, csak Pavla tegnap elkérte), de ma nem tudtam visszakérni, mert találtam itthon, szeintem elment a cseh barátnőjéhez Poriba. Semmi garázdálkodás nem történt az iskolában. Majd holnap reggel bemegyek és leadom a nyomtatni való képeket, amikből posztert készítek az országomról.

Nagyon izgulok a holnap miatt. Holnap, igaz kevés ember előtt, de lejátszom a nehezen összerakott előadásomat Magyarországról. Bár Minna ott lesz kihúz a csávából, ha olyat kérdeznek, amit nem értek...

Ma kifejezettem változatos volt az időjárás. Hol esett, hol nem. Reggel 7 fok volt, délben 14-re melegedett fel. és gyorsan vonultak a felhők... napsütés nem volt jellemző.

Reggelire bundást készítettem, de össze sem lehet hasonlítani az otthoni kenyérből készültet és az ittenit. Az otthoni sokkal jobb, főleg ha Apu Te csinálod! Na az az igazi...

10-től nekiláttam a Power Pointos előadásom újra szerkesztésének, mert írtak, hogy egészítsem ki még sulis dolgokkal, illetve legalább 10 perces legyen. Hát az enyém eddig csak 6 és fél perces volt. Képeket válogattam, hang anyagot vágtam, szöveget fordítottam, kivágtam, beillesztettem és TALÁN elkészült a művem. Azt nem tudom, hol tudnám nektek megmutatni az alkotásomat, de valahol szeretném. Mert tök jó lett! 2-kor mondtam azt, hogy na jó, most hagyom abba, mert már nagyon mással foglalkoztam volna. Gondoltam elmegyek stálni, de mintha csak direkt csinálta volna idő, leszakadt az ég, újra esett.

Lelkesen olvasom a Monte Cristo Grófját, amit letöltöttem gépre, Dantés már megtalálta a kincset.  Apu! Tényleg jó ez a könyv.

És azért, hogy ne mondhasd Anyu, hogy sokat vagyok egyedül, igent mondtam egy találkozóra az egyik finn srácnak, akivel egy csapatban voltam a keddi cserediák napon. Lauri az, most már tudom, hogy írják a nevét. Szóval fél 6kor találkoztunk és elmentünk pizzát enni, majd körbe jártuk Raumát. Mondanom sem kell, míg pizzáztunk, nem esett, mikor kiléptünk el kezdette esni. Hiába volt ernyőm, az itt nem segített. Itt alulról is esik az eső... Jól átázott a cipőm, a zoknim és a farmerom is. De nem baj, csak ballagtunk. Közben tanítottam Laurit magyarul én pedig tanultam finnül és angolul is... Nem tudom kinek volt nehezebb feladata...

Negyed 8ra értem haza. Hirtelen ötlettől vezérelve átöltöztem sportos szerelésbe és lementem a konditerembe kicsit endorfint termelni. (ha már egyszer elfogyott a csokim...) A szoba kerékpár az egyik kedvencem, a másik pedig a taposó. Azt már írtam, hogy megdöntöttem rajta múlthéten  a rekordot, azóta az enyém van benne. Fél óra alatt jól kiizzadtam és szaladtam fel fürdeni. Szerintem senki nincs az épületbe, mert nagyon nagy a csend. Egyébként azt el is felejtettem mondani, hogy tegnap reggel megismerkedtem 2 itt lakó fiatal lánnyal is és tegnap délután szóba elegyedtem a nem kicsit borostás fekete hajú sráccal, aki 3-mal mellettem lakik. Néha csak azt lehet hallani a folyosón, hogy gitározik... Jól nyomja! Jah, mert ez különleges folyosó. Oldalra nem hallatszik át mit csinálunk, de a folyosóra igen. Ezért, ha hétköznap délután vagy este végig megyek a folyosón, nagyjából tudom, ki mit csinál... De nem szoktam megállni...

Ma is sokat gondoltam Rátok:

• Tegnap is lemaradtam egy próbáról...
• Ki ment fehérvárra tanulni és ki megy versenyre?
• Tomi, már biztos otthon vagytok és eszitek anyu fősztjét...
• Darcyka biztos berohant a szobámba, mert Lacika nyitva hagytad ajtómat...
• Pifti hasa tegnap is biztos kerek volt, mert hoztatok neki kishalat a horgászatból
• Edina, köszi az e-mailt

Nem tudom mi lesz velem, ha haza megyek, de az itteni órához képest is korán lefekszek és el is alszok... Bár lehet, addigra otthon át lesz állítva az óra az itteni szerintire... Vagy nem? Vagy nem tudom... Összezavartam saját magam...

Olyan hülyeségeket álmodtam az éjjel. Visszaálmodtam magam az időben és fekete-fehérben, illetve barnásan láttam mindent és a mostani felnőtt ismerőseim tinédzserek voltak, és én is, és tudták, hogy én a jövőből való vagyok... Érdekes volt... De azt nem árulom el, ki mindenkivel találkoztam...

Olyannyira kipihentem magam, hogy a fél 7 helyett, már fél 6kor felébredtem (az nálatok fél 5) és alig tudtam visszaaludni.

8 órára siettem gyakorlatra. Ismét napsütéses reggel volt, ilyenkor nagyon szeretek sétálni. Délelőtt megfordult nálunk néhány kisgyerek, Otto, Emil és a kedvencem, Peppi. Hát ezt a kislányt legszívesebben haza hoztam volna. 1, 5 éves és ahogy bejött az irodába, felkéredzkedett az ölémbe. Az anyja is meglepődött és Anja is. (Ez milyen jó mondat volt.) Ott ült kb.  5 percig, amíg beszélgettek róla, aztán lekéreckedett és kipakolta a játékos ládát. Hordta nekem a babákat és könyveket. Imádtam. Egyből megtaláltuk a közös nevezőt. Beszélhettem hozzá magyarul. Anyukájának nagy pocakja volt már, jön a kistestvér is.

Negyed kettőkor utamra bocsátottak, vége volt a napnak. Haza ballagtam nagy vidáman, hogy juhééé,  hétvége, mit is fogok csinálni... Persze bementem a parkba kacsát etetni, erre reggel gondoltam és csomagoltam száraz kenyeret. Nem voltam egyedül, egy idős bácsi egy egész nagy zacskó kenyérrel érkezett és együtt etettük őket. Ezek nagyon hálás kacsák.

Itthon csekkoltam az e-mailjeimet. Kicsit még bővítenem kell az szerdai előadásomat, mert 10 percnek kell lennie... Húha! Hogy fogok én 10 percig szórakoztatni egy teremnyi embert... Na mindegy...Megoldom. És ugye kell csinálnom egy posztert is Magyarországról, ahhoz meg kellenek színes képek. Ezért írtam Minnának, hogy hol tudnék nyomtatni, mire válaszolt, hogy az irodájában. És írt, hogy ha tudok, akkor menjek is be hozzá ma. Ez érdekes... Miért menjek be? Bementem...

Írt nekem egy igazolást, hogy a suliba járok és ez helyettesíti a diák igazolványt, amíg meg nem jön, szóval ha utazni akarok, kedvezményesen megtehetem, mostmár legálisan. Nem úgy mint, mikor a repülőtérről jöttem....

Ezen kívül. Adott nekem egy ÚJ BICAJT!!!!! Azt mondta, végig kérdezett minden kollégát és az egyiknek az édesanyja nem használja az övét és szívesen kölcsön adja nekem, amíg itt vagyok. Egy "új" (nekem új) piros pegazus csak nekem! Régebbi típus, mint az eéőző, nagyobba kereke is (nincs benne 8as, és magasabban van az ülés is, de lehet vele repeszteni, kipróbáltam. Ezzel 30 eurót spóroltam meg, legalább is Pavla annyiért vett bicajt... Szóval eddig is szerettük Minnát, amiért ilyen aranyos, de mostantól sokkal jobban szeretjük. Ti is! Megkért, hogy hétfőn tartsam meg a Raumai suliban is a prezentációmat. Mondtam neki, hogy oké, de nem akarok beszélni, mert nem olyan csúcs az angolom. Azt mondta majd segít. Szóval már hétfőn előadást tartok, úgyhogy a hétvégén fel kell készülnöm tisztességesen. Jajj ha haza megyek, nem is fogok tudni magyarul...

Ma reggel megváltam szeretett bicajomtól. Vissza vittem az iskolába és be akartam adni a kulcsot is valakinek, de fél 8kor még nem találtam senkit. Még a portán sem. Aztán végül írtam egy cetlit, hogy ki vagyok és kinek küldöm a kulcsot és beraktam a portára, hátha eljuttatják a címzettnek.

Ballagtam a gyakorló helyre fél 8kor. Átmentem a kedvenc parkomon is, megnéztem a kacsákat, majd utam az óvároson keresztül vitt ismét. Csináltam néhány fényképet, miközben lassan bandukoltam, mert elég időben voltam még.

Elég sok gyerek megfordult ma nálunk. 3 8 hónapos baba, 2 1,5 hónapos, 1 négy éves és egy 3 éves. Az egyik 1,5 baba anyukája lengyel volt, az ő beszélgetésüket teljesen megértettem, de a többiekét csak tolmácsolás után. Így azért nehezebb volt, és sokszor kicsit unalmas is.

Az a rossz ebben a központban, hogy azt esszük ebédre, amit hozunk. Én csak szendvicseket csomagoltam eddig, de már töröm a fejem, hogy tudnék kilépni a kenyerek világából valami főtt kaja felé.

4 óra elmúlt, mikor eljöttem, de nem haza vettem az irányt, hanem a PRIZMA (bevásárló központ) felé, mert tegnap elhívtak megint a pénteki hoki meccsre és jegyet akartam venni. De mint kiderült pénteken nem is lesz meccs. Úgyhogy nem vettem.

5re értem haza, mert még be is vásároltam a jegy nem megvásárlása után és Pavla írt, hogy menjek el a KASTAJAISET nevű egyetemi rendezvényre. Bevallom, hulla voltam, alig vártam, hogy ehessek valamit és eldőlhessek, de azért izgatta a fantáziám mi az. El is mentünk és megint csak sok overálos egyetemistát találtunk. Mindenki ivott, mint általában. Majd letérdeltettek minket és valami esküt kellett elmondanunk finnül. Aztán körbe vettek minket és egy csomó vízi bomba repült be közénk, hátulról pedig vízi puska zápor... Kimenekültem fényképezni. Aztán feloszlott a tömeg, irány a kocsma túra. De itt már annyira fájt a fejem, hogy ezt a kihagytam. (vagy az időjárás, vagy a fáradtság, de már unom a fejfájást)

Mostanában nagyon készülök a jövőheti International Café-ra, ami nem is hétfőn lesz, mint amit Minna felírt nekem, hanem szerdán!  Kel tartanunk egy előadást az országunkról power pointos videóval, kell egy poszter (amit MÉG nem csináltam meg), és kell valami magyar kaja. Töröm a fejem, mit is főzzek, ami egyszerű és találok hozzá alapanyagot. Eddig a lecsóra gondoltunk (én és a szüleim), de kipróbáltam és kaliforniai paprikából az nem olyan, márpedig itt másmilyen paprika nincs. na mindegy, ezen még rágódok kicsit.

Mai megjegyzésem:

• Csokiról brokkolira szokok, mert az olcsóbb

Reggel a tanácstalanság arca lehettem volna, mert nem tudtam, jön-e értem Pirkko, vagy nem. Azt beszéltük hétfőn, küld nekem e-mailt, hogy mikor és hol találkozzunk ma reggel, mert új helyre kísér, de nem küldött. Mellékesen megjegyzem ugyan az az épület 2. emelet lett az új gyakorló helyem, ahova végül is egyedül mentem el bicajjal.

Új oktatóm Anju lett, egy 50, inkább 60 felé járó "védőnő".  A következő 2 hétben az ő szárnyai alatt leszek.

Annyiban különbözött a mai helyem a hétfőitől, hogy hétfőn a földszinten várandós gondozás és újszülött baba gondozása a feladatkör. Itt fent pedig a 3-4 hetes korú babákat gondozása egészen 7 éves korig. Nem csak védőnők, hanem gyerek orvosok is vannak a központban, elég sokan.

Úgy kell elképzelni a helyet, hogy felmegyünk a lépcsőn és két oldalt vannak az irodák, középen pedig egy nagy játszóház. A gyerekek érdekében kis kapun keresztül lehet a lépcsőtől az irodák elé belépni. Nagyon klasszul meg van csinálva.

Anju irodájában töltöttem a napot. Jöttek a páciensek. Vagyis 2. Először egy 1,5 év körüli kislány, aki eredetileg lengyel volt, de itt él a család Finnországban. Mondta is az apuka, hogy kicsit keveri a gyerek a nyelveket. csodálkozik? Apuka egyébként egész jól beszélt angolul. Rám nézve is jó volt, mert értettem az egész gondozási folyamatot. Súlyt mértünk, hosszt mértünk, fej körfogatot mértünk és tanács adás volt. Nem rossz kezdet, még nekem is ment.

Aztán egy Elias nevű 8 hónapos kisfiú jött az anyukájával. A ksifiú refluxos, speciális étrenden van ezen kívül hiperaktív is. Ez meg is mutatkozott, mert egy percig sem állt meg, izgett-mozgott. Én is tartottam a kezemben, míg anyukát Anju megmérte és ellátta tanácsokkal, ugyanis 142,3 kg-jával kell kezdeni valamit az egészsége érdekében. De ezt mind finnül beszélték meg, addig én Elias-t szórakoztattam.

Ennyi páciens volt bejegyezve már, és állítólag holnap sem lesz nehéz nap. Negyed 2-kor el jöhettem. Az ajtóból kilépve találtam 20 eurót. Vajon kire ütött ez a gyerek??? Anyu????

Haza érve az az e-mail fogadott Minnától, hogy a Soteekkinek szüksége van a bicajomra, ami eredetileg az övék, és vissza kéne adnom. Pápá piros pegazus, holnap leadlak és gyalog mwgyek minden hova... Amúgy reggel nagyon kellemetlen bicajozni, mert úgy fúj a szél, ráadásul a nyereg mindig vizes és átáztatja a nadrágomat. Ennyi kellemetlenséget úszok meg a jövőben. Na de azért még elvittem egy utolsó körre. Elmentünk meglátogatni a kacsákat, vittem 3 szelet kenyeret. Tóbiás és egyik nagyon jó haverja megcsipkedték a nadrágomat és minden áron a cipőfűzőmet akarták. Nem kapták meg... Elneveztem még egy kacsát, az összes közül a legvilágosabb leányzót, mert őt megismerem. Ő lett Jusztina. Ne kérdezzétek miért pont ezt a nevet kapta, ránéztem és ez jött a számra.

Ma ismét kiderült, milyen kicsi a világ. Néhányan ismerhetitek a Fejes Noémit Siófokról. Tavaly kint volt Spanyolországban Erasmussal  és most kiderült, hogy Wille-el együtt, akivel nap mint nap beszélgetek és közös programokban veszünk részt itt Finnországban. Szóval van egy közös ismerősünk.

Megjegyzések:

• A boltban láttam egy kisfiút, aki nem tudta, melyik Angry Birds plüss madarat válassza - az élet problémái...
• Az enyém is az...az isteni Frazer 200g csokiról a kevésbé isteni, de mégis finom Panda 130g csokira váltottam. Nem bírja a pénztárcám a Frazert... - ez a mai bánatom. Bár abból a 20-asból elláthatnám magam... De nem, gondolnom kell a fenekemre....
• Hú ma olyan élet volt a (már nem nevezném kolinak) lakó otthonomban, hogy csuda. Haza érve vagy 15 aerobic szerkóban nyomuló nénit láttam a lépcsőházban...Szerintem lépcsőztek bemelegítés képpen, majd tuti a konditerembe mentek. Mondjuk ennyien nem férnek be oda... Mind mosolygott rám, úgyhogy ha hatalomra jutnak a palotában, akkor engem szeretni fognak.

Azzal fogadott a blogom, hogy túlléptem a megengedett 1 G tárhelyet és ha nem engedem be a reklámokat az oldalamra, akkor megszüntetik az egészet. Nem tudtam belépni. Szóval engedélyeztem, így ha láttok valami reklám féleséget, akkor ez amiatt van....

A mai napomat nem is tudom, hol kezdjem. Borzasztóan fáradt vagyok, lassan jár az agyam... Ma volt az International Day...

Reggel 8.30kor volt gyülekező a Business Kar épületének ebédlőjében, Raumában. Poriból busszal hozták át a népet, vagyis minden cserediákot mindkét karról. Az egészségügyiről és az üzletiről. Több, mint 40 országból gyűltünk össze. Együtt reggeliztünk. Evés közben magyar szavakra lettem figyelmes. A hátam mögött 3 magyar fiú beszélgetett. Hát bekapcsolódtam. Nem számítottak rám, nagyon meglepődtek, de azért örültek. Csaba, Balázs és Viktor. Poriban laknak és üzleti karra járnak. Otthon Pest mellett élnek és ez előtt nem ismerték egymást, pedig egy egyetemre járnak.

9 órától betereltek minket egy nagy előadóba és 11ig ki sem engedtek. Mindenféle bemutatót, meg előadást láttunk, hallottam. Biztos nagyon élveztem is volna, ha nem tör rám a felismerés úgy fél 10 körül, hogy kint hagytam az egyik táskámat a suli előtt a bicajom kosarában. Kimenni nem nagyon tudtam, mert középen ültem és nagyon folyt az előadás, nem akartam bunkó lenni. Csak reménykedtem, hogy még ott találom. És ott volt. Magyarországon azért nem mertem volna bízni ebben...

Ebédet az újdonsült magyar ismerőseimmel költöttem el és közben a kiadásokról beszélgettünk, ami kicsit eltért egymástól. Pl.:

• Az ő kolijuk Poriban 225 euró/ hónap, és még nem jó a netük. Az enyém 80/ hónap és van netem. Igaz mobil, de van.
• Én kaptam Bicajt a sulitól, nekik venni kellett.
• Ők majd 3 euróért esznek a menzán, én 2,10-ért.
• Ők maguknak fizették a repjegyet, egyenlőre csak ide több, mint 40.000 Ft-ért. Nekem a suli állta, oda-vissza volt 70-000 Ft.

Tovább nem folytattam, mert a rosszullét kerülgette őket. Áttértünk a kaja témára. Nekik is a jó kis pörkölt hiányzik és a levesek. A finnek nem nagyon esznek levest. Szó esett arról is. hogy a jövő heti International Café-n, amikor hazait kell főzni, együtt főzzünk, de kiderült, hogy nem együtt tartja a 2 kar. Nem baj, hátha át tudunk nézni egymáshoz.

12-kor a nagy társaság buszra szállt és kivittek minket a raumai tengerpartra. Jajj, annyira szép hely volt, hogy el se tudom mondani. teszek fel róla képet.

Először nemzetiség szerint kellett csapatokat akotni. Na most bajban lettem volna, ha nem találkozok a fiúkkal. De így szuper volt. Minden csapatnak kellett egy kérdést felírni egy papírra, ami az országára vonatkozik. A mi kérdésünk: Ki volt az a személy, aki feltalálta a C-vitamint?

Aztán újabb feladatként, hajszín szerint kellet sorba állni az egész bandának. A legszőkébb volt elől. Viszonylag az elején álltam, utánam még jó hosszan állt a sor. A legvégén voltak a dél-kóreai fiúk és az egy szem kínai srác. Akkor beosztottak minket csapatokba, ahogy álltunk a sorban, szakaszonként. A második csapatba kerültem.  Aztán még vegyesebb csapatot akartak csinálni, úgyhogy minden csapatból kiszólítottak egy-egy embert újabb csapat összeállításához. Hát a 2-es csapatból nekem kellett menni. Meg is ijedtem az új csapattagod láttán, mert a legharsányabb, legmacsóbb, magamutógatós fiúbandába kerültem egy szem lányként. Húha... Elnyomás alatt leszek-gondoltam. Aztán beosztották a tutor studenteket is (ők a helyi legénység-finnek). Kaptunk még 2 lányt és egy fiút. Szuper, 3-an voltunk lányok. Megnyugodtam. Az egész azért kellett, mert akadály versenyt csináltak nekünk. Volt 6 állomás, menetlevél, térkép.

Csapat tagok (kb-ra írom a nevüket, mert nem tudom, hogy írják): Valid- Németországból jött, de eredetileg egyiptomi, magas, erős göndör fekete haja van, a csapat nagy hangja és szóvívője, az orosz fiú nevét nem tudtam megjegyezni, de egy alacsony, szőke tüsi hajú, divatmániás elég okos gyerek, Roberto- olasz macsó, izompóló, feszülős pulcsi, széles hát, tipikus olasz arc, Demien, tipikus francia kinézettel, divat szerinti cipő és kabát, bajusz, tüsi haj, nem sokat beszélt, Lauren-  magas szőke, kék szemú finnsrác, elég értelmes beszélgető partner, Laura- alacsony festett vörös, kék szemű kicsit telt, alacsony finn leányzó, kicsit tudálékosnak tűnt nekem, a másik finn lány nevét nem tudom, középmagas, szőke, kék szemű értelmes csaj.

 Irány az első állomás: Jenga építés. az számított, hány új szintet tudunk felrakni egymásra. nekünk 10-et sikerült. Az elég jónak számított.

Második állomás: egy kötél volt kifüggesztve 2 fa közé, a legrövidebb időn belül kell mindenkinek átjutni a kötél másik oldalán. Valid hamar átdobta az orosz srácot, majd engem is felkapott, átadott a túloldalra. Majd kitalálták, hogy összeállnak, és egymás hátán átmásznak. Na hát ez nem jött össze, úgyhogy Valid először átdobálta a Ladies-eket. A vörös finn csajt nem nagyon bírta el, elestek. Nem győzött bocsánatot kérni. Aztán átdobált szépen sorban mindenkit. Majd ketten Lauren-nel átugrottak (amilyen magasak). Elég gyorsan a túloldalt volt mindenki.

Harmadik állomás: meagodd távolságról kellett betobálni 2 ping-pong labdát vízes poharakba. Elég jónak bizonyultam ebben a feladatban, többször is beletaláltam. meg a többi tag is.

Negyedik feladat: bekötötték a szemünket, kivéve Validét, és kézen fogva bevezettek minket egy erdős-bokros részre, ahol különbözö tárgyak voltak elrejtve földön, fán, bokron. Valid pedig irányított minket, merre találjuk őket.

Ötöfik állomás: teszt-kérdések Finnországról. Az orosz fiú nagyon tudta, na meg azért mi is néhányat.

Hatodik állomás: Lufi átfújása A-ból B-be. Meglepően jól ment!

Mire mindenki végzett a feladatokkal a füvön gyülekeztünk. A csapatok kaptak egy terítőnyi anyagot és egy ollót és ruhát kellett készíteni valakire. Mi az orosz srácot öltöztettük fel, a képeken látszik hogyan. Nagyon kreatívak voltunk, akárcsak a többi csapat. Képek ismét megmutatják.

Aztán 1 óra szaunázásra alkalmas időt kaptunk, illetve vacsi a helyszínen. Nem mentem szaunázni, tudom, azt mondjátok ezt kihagyni, de nem mentem. Már a fejem is fájt kicsit, meg egyetlen porcikám sem kívánta, talán majd legközelebb. Beszélgettem a többiekkel és ettünk.

Az eredmény hirdetésen nagy-nagy meglepi: mi voltunk a győztes csapat. Kaptam valami könyvet, aminek annyira nem örültem, pedig szép is, jó is, de jajj a csomagom, még nehezebb lett haza... De azért büszke voltam.

Nem tudom, mondtam e korábban, hogy felajánlotta Wille, hogy van 2 jegye az esti hoki meccsre, ami 18:30kor kezdődik. Mire elidnultunk a partról, elmúlt 6 óra és Wille közölte, hogy nincsenek nála a jegyek, szóval még csak késve sem értünk volna oda, mert minket a busz Rauma egyik végében tett le, a hoki pálya meg a másik végében van, szóval, nagyon elkéstünk volna. Így nem is mentünk, hanem haza felé vettük az irányt. Akkor elkezdett esni az eső és még most is szakad. Nem kicsit eláztunk a bicajon. 

És most lassan ledőlök, mert még mindig fáj a fejem és ültő helyemben el tudnék aludni. Pedig holnap gyakorlat.

Megjegyzések mára:

• Otthon is megy az  Angry Birds őrület? Lassan kiakadok a mérges madarak látványától. Rosszab, mint a Hello Kitty...
• Nem voltam ma Tóbiásnál, ezért holnap dupla adag kenyeret viszek.
• Ma elég sok embernek megadtam az e-mail címem, építem a kapcsolatokat Anya!!!!!!