Kedd
Reggel olyan érzésem volt, hogy úgy sétálnék egyet. Ezért ballagva mentem munkába fél 8-kor az óváros sötét utcácskáin. És milyen jó volt, hogy a bicaj otthon maradt. Olyan erős volt a szél, hogy szerintem visszafelé gurított volna. De nem volt hideg sem reggel, sem pedig délután. (mármint az itteni általános hőmérséklethez képest, az otthonihoz képest hideg volt)
Első gondozottunk egy olyan vékony várandós nő volt, hogy ilyet még nem láttam. Már túl volt a betöltött 37. hetén, tehát pocakja már volt, nem is kicsi. Kb. ahhoz tudnám hasonlítani, mint mikor valaki lenyelt egy hatalmas dinnyét. Elfeküdt a vizsgáló asztalon, hogy megállapítsuk a baba helyzetét és megnézzük a szívhangját és neki nem terült el a pocakja, mint másoknak, hanem kicsúcsosodott.
Tök jól lehetett érezni a baba helyzetét, sőt még SF távolságot is mértem rajta (védőnő lányok, ti tudjátok, miről beszélek).
A nap további részében elég sok „szabad” idő volt. Egész héten a 6 terhes gondozó nőből 2 szabadságon van, egy meg beteg, úgyhogy 3-an tartják a frontot és gondozzák egymás betegeit. De a páciens forgalmon ez nem nagyon látszott meg. Inkább csak a telefonokon. Felváltva csörgött Ritvánál a 2 munkás telefon…
Nekem megint gyakorlatos papír munkát kellett töltögetnem, de már az agyamra megy… Olyan hülyeségeket kell írnom, amire magyarul sem tudom a választ…. mindegy, Ritva eddig mindig segített… csak már úgy túl lennék ezeken a papírokon…
Megtudtam, hogy itt nem árulják el egyik ultrahangon sem a baba nemét. Ha valaki tudni akarja, magán orvoshoz kell menni. Ez milyen hülyeség.
Azt is megtudtam, hogy ha a születendő baba szülei nem házasok, a gyerek automatikusan az anyja nevét kapja… apasági nyilatkozat itt csak születés után történik és jó hosszadalmas procedúra, mire megváltoztatják a gyerek nevét…
Ma volt egy kellemetlen hírünk is. Az egyik anyuka labor eredményéből kitűnt, hogy 1:5 esélye van arra, hogy Down-kórós lesz a babája. És ez az anyuka még csak 25 éves. Na persze, még semmi sem biztos, csak a laboreredmények nem bíztatóak.
Majdnem 5 óra volt, mire haza értem és olyan éhes voltam… 11-kor megesszük a kis ebédünket és ezeknek 4-ig, 5-ig eszükbe se jut, hogy egyenek. Bezzeg a kávé fogy. És mivel inkább kávéznak, mint teáznak, nincs is mindig tea főzve. Így kénytelene vagyok én is kávézni. Bár ezek gyenge kávék, de akkor is érzem, a hatást. De jó, mert mindig átmelegít…
Itthon a délutánom hasonlóan telt, mit a tegnapi, lázasan olvasok, közelítek a végéhez, nem tudom itt hagyni a történetet. Apa! Már értem miért ajánlottad!