Csütörtök
Már többször előfordult felem, hogy mikor éjjel felébredek, nem tudom, hol vagyok, vagy azt hiszem, otthon vagyok és nyúlok az éjjeli szekrényemhez… és mindig meglepődök, hogy nincs ott, ahol szokott lenni…
Ismét jól indult a reggel, 8-ra kellett bemennem. Egy lengyel 25 hetes kismama jött, nagyon szimpatikus volt. Szerencsére, ilyenkor angolul folyik a társalgás, tehát én is értettem mindent. 9-től 10-ig nagyon ráérősek voltunk, papírokat töltögettünk, adminisztráltunk, beszélgettünk és elmentünk kávézni. 10-re vártuk Pirkko-t. Nem szeretem az ilyen megbeszélős találkozókat. Csupa papír munka, ami rólam szól, és angolul kell nyilatkoznom a gyakorlatokról. Ezt utálom.
Szerencsére Ritva jobban kisegített, mint múltkor Anja, elmondta helyettem, mit tanultam eddig, miről beszélgettünk, mit akarok még megtanulni, és mit fogok még látni jövő héten. Sokkal könnyebb volt így nekem. Majd kaptam egy halom papírt, hogy töltögessem ki a gyaksziról, de előbb kitöltetjük Anja-val és Kirsivel is az elmúlt gyakorlatok tanáraival az ő részüket. Fel is vittük Anja-nak a papírt, mondta, ha beírta a dolgait, leadja Kirsinek a családtervező osztályra, Kirsi meg majd hozza nekem. Ez így rendben is van. Újabb találkozó hétfőn, ebéd után Pirkko-val, hogy átnézzük a kitöltött papírokat. Remek! Sosem szerettem a papír munkát…
És miután elköszöntem Pirkko-tól, Ritva azt mondta, haza mehetek, mert nekik megint valami értekezletük lesz az egészség centrumban. Micsoda „megerőltető” nap. Fél 12 és bicajoztam haza. Megebédeltem a kis szobámban, majd ismét aludtam egy kicsit a teli pocakommal.
Otthon nem volt jellemző rám ez a sok alvás, de itt valahogy könnyen megy. Háromnegyed 4 volt, hogy kitaláltam, elmegyek sétálni a tóhoz. Mikor elindultam sütött a nap és nem volt hideg. Fél óra alatt értem oda gyalog. És addigra elborult az ég. Nem értem, min csodálkoztam… Megszokhattam már. Körbe ballagtam, meg-megálltam, figyeltem egy vadkacsa párt, nézegettem a piros kalapos gombákat, a fehér kalapos gombákat, a csordogáló vizet a tó melletti nagy árokban, közben hullottak a sárga levelek. Nagyon idilli volt. Ha már egyszer nem tudok az otthoni erdőben sétálni ősszel, élvezem a finn természetet. Kicsit más érzés, mint otthon, de az biztos, hogy otthon jobb.
Már majdnem körbe értem a tavat, mikor elkezdett csöpögni az eső. Mindig esik… Hihetetlen…
Hazafelé a temetőn keresztül vágtam le az utat, de újabb sírokat vettem észre, amiket eddig nem láttam. Úgyhogy kicsit el is bámészkodtam, nem spóroltam időt. Még mindig az a véleményem, hogy az itteni temetők szebbek, rendezettebbek, egységesebbek, de mégis egyediek. Tetszenek.
Fél 6 volt, mire haza értem. Jól esett a séta, kipirult az arcom. Legalább nem voltam annyira sápadt.
Megint olvastam a Monte Cristo grófját. Sokszor már azon aggódok, hogy hamar kiolvasom és nem lesz mit csinálnom unalmas óráimban, mikor esik az eső. De talán a magyar srácok tudnak nekem letölteni másikat…
Az is eszembe jutott, hogy idén ősszel a horgászást is kihagyom! Apa! Úgy mennék veled horgászni!
Ma is biztos van próba… Hiányoztok táncosok, hiányzik a tánc!