Csütörtök
Féltem ettől a naptól, mert ma ismét jött Pirkko, de csak délután 3 órakor. Addig izgultam. Reggel volt egy várandósunk, aki túl van a 34 héten, és most lett volna az esküvője októberben, de múlt hónapban úgy összeveszett az élettársával, hogy lemondták az esküvőt és Külön költöztek. És nemsokára itt a közös baba… Szegény anyuka, szegény baba…
Aztán Ritva elment az óvodába, mert nagymamák napja van ma, és valami előadást tartottak a gyerekek délelőtt. Addig én a labor helyiségbe mentem és elvégeztem a szokásos vizsgálatokat a doktornői vizsgálat előtt.
Délután elmentünk 2 családlátogatásra, mindkettő panelházban lakott. Az elsőnél egy agyon tetovált, hosszú hajú hapsi nyitott ajtót, anyuka fején pedig egy vagány kendő volt. Hű micsoda család! Volt 2 kutyájuk, 2 mopszli. Olyan kis csúnyák voltak és olyan édesek. Ültek a konyha padlóján és nézték, hogy beszélgetünk. Majd néha két lábukat a térdemre tették és hízelegtek.
Amíg a konyhában beszélgetünk, megkérdezték kérünk e kávét. Kértünk. Olyan lazán pakolt az asztalra apuka, hogy csak néztem… közben csak hallgattam a társalgást, majd megnéztük a baba súlyát és köldökét. Minden rendben volt. A lány kutya mindig ott sürgölődött, ahol a baba volt. Mikor szoptatásra került a sor, felmászott a kutya a kanapéra és megnyalta a baba fejét. Na, ez nekem már sok volt… De nem szóltak rá, csak arrébb tolták… Ez a kisbaba a 3. gyerek lett a családban, az első kettő a 2 kutya…
Mikor eljöttünk, Ritva kérdezte, hogy értettem-e miről beszélgettek. Mondtam, hogy nem, mert minden finnül volt. Hát arról beszélgettek, hogy anyuka 7 éve nem drogozik, apuka viszont nem tudja letenni, most is aktív fogyasztó, de elvonóra akar menni…
A második család a lengyel család volt, ahol már jártunk. megnéztük a baba köldökét, mert kicsit bajosan gyógyul…
3-ra értünk vissza a központba és Pirkko már várt minket. Mára kellett teljesen kitöltenem a gyakorlatos papírt, mindent jellemezni, mit akartam tanulni, mit tanultam, ilyen-olyan kompetencia… Sok-sok oldal. Rajtam kívül még a három mentorom is jellemzést írt a gyakorlatomról és a végső jellemzést Pirkko fogja rá írni…de mosolygott, úgyhogy remélem csak jókat ír…
Aztán véget ért a konzultáció, haza mehettem. Itthon, mikor ballagtam a szobám felé, a folyosó tévéje előtt ült egy srác, hát köszöntem neki. Mikor kimentem a konyhába kaját csinálni, oda jött hozzám és bemutatkoztunk egymásnak. Kiderült, hogy mentősnek tanul és most itt van gyakorlaton, 27 éves. Aztán elvonultam a szobámba… Hallottam, hogy többször nyitja a dobozos valamit, gondoltam sör… 2 óra múlva kopog nálam, hogy nincs-e kedvem csinálni valamit. Nem tudtam mire gondol… Be akart jönni hozzám. Nem engedtem be. Mondtam, hogy beszélgethetünk kint. Beszélgettünk az országainkról, majd mutatott a laptopján egy csomó képet Lappföldről, meg más helyekről. Én meg mutattam neki videót a Balaton Táncegyüttes műsoráról. Később erről folyt a társalgás, meg megmutattam a prezentációmat Magyarországról. Mindeközben, megivott vagy még 3 sört… kezdtem kellemetlenül érezni magam mellette, azt hiszem közeledni próbált… úgyhogy ott hagytam… még kérdezte, hogy mit csinálok este… mondtam, hogy korán megyek aludni, mert holnap reggel munka… mit csinálok holnap este? Sajnos holnap sem érek rá, mert már meghívtak mások máshová. (Bár kicsit sem sajnálom, mert nem hiányzik egy nyomulós szomszéd.)
Hát ez az új ismeretségem, remélem, hamar elköltözik. Rajta kívül még láttam 2 lányt is. Ők 3-an nagyon jóban vannak, állandóan együtt dohányoznak és hangoskodnak a folyosón… Mint már említettem, ezt reggel élvezem a legjobban.
Holnap lesz az utolsó napom a várandós gondozóba. Viszek Ritvának egy kis ajándékot. Kis Unicumot kis marcipánnal. Remélem, elfogadja és örül neki.
Köszöntések mára:
- Kedves Szüleim! Boldog házassági évfordulót Nektek!
- Mama! Isten éltessen születésnapod alkalmából!