Szombat
Sikerült hajnali kettőkor haza keverednem és írni a blogomra! Ugorjunk vissza az időben!
Délelőtt végre pihenhettem, semmi dolgom nem volt így megnéztem a Három méterrel a felhők fölött 2. részét! Lányok, akikkel beszéltük ezt a filmet, az első sokkal jobb rész...
Háromnegyed kettőkor találkoztunk Nooraval és nyakungba vettük a várost! Jah, útközben felszedtük Wille-t is (szerintem így írja a nevét, de nem biztos), szóval egy srácot és négyesben jártuk körbe a várost. Sokkal szebb, mint képzeltem... A városban keresztül csörgedezik egy patak, sok zöld növénnyel körül véve, és sok-sok szökőkúttal a városban, nem mellékesen zöld környezetben! Tényleg gyönyörű. Végig sétáltunk az óvárosban, a lakótelepen, a nem lakótelepet is bejártuk, szóval szinte majdnem mindent! Végül beültünk egy hangulatos cukrászdába, ami különösen tetszett, mert tele volt eredeti szőke fiatal finn nővel és egy csomó picibabával. Szerintem ide ülnek be a fiatal anyukák a délutáni alvás után!!! nekem való hely volt!
Megvitattuk az est további pontjait, mely szerint a következő lépés: a vacsi volt. Beültünk egy pizzázóba. Hát, talán az egyik legjobb pizzát ettem itt és nem túlzok! Apa, még Te is elismeted volna, vékony tészta, sok feltéttel, ahogy szeretjük! Jah és itt szokás, hogy megkérdezik, kérünk e üdítőt, vagy csak egy kancsó vizet, ami ingyen van. (Ágota, ezt neked mondom, finom a csap vizük)
Következő lépésként elmentünk a szupermarketba italt venni estére... Az alkoholos üdítőt a rendes boltban vettük a sört és egyéb kiegészítő italt, nevezzük vodkának, az alkohol boltban szereztük be! Irány haza, felvenni a bicajt, mert messze van a messze. Lehet nem mondtam, de megkaptam a suli egyetlen kölcsön járgányát, egy piros bicajt. Szerelem első látásra! Az átlaghoz képest csoda szép! Mellékelem a képet!
Irány a tudatlanság, csak mentem a többiek után! Körbebicajoztuk egész Raumát és a város szélén egy kis házikónál parkoltunk le! A teraszon már vártak minket és rögtön beinvitáltak. Egy 2 személyes kis apartmanba jöttünk a francia cserediákok szállására. Már volt itt 3 lány és 3 fiú, majd mi 4-en (Pavla, Noora, Wille és én), majd érkezett néhány német srác, egy olasz srác, egy másik francia fiú és egy finn leányzó. Ebben a 2 személyes apartmanban összezsúfolódtunk azt hiszem 15-en. Szóval mozdulni csak annyit tudtunk egymástól, hogy körbe adtuk a finn vodkás üveget, és átnyújtottuk egymásnak a sört meg a csipszet! Anya ne aggódj! Nem ittam sokat!!! De attól sokkal jobban ment az angol...Annyi mindenkivel elbeszélgettem, hogy magam is meglepődtem...Nagyon kommunikatívnak bizonyult mindenki...
Vicces része volt számomra az estének, mikor azt beszéltük, ki kivel megy haza. Mármint bicajjal. Mert itt általában minden bicajnak van csomagtartója, és egy bicajra 2 főt számoltunk ugye. Mintha csak autóval lennénk. De nem jött ki, mert akik egy irányba mentünk haza, 9-en voltunk 4 bicajra...Szóval sétáltunk...Mellém szegődött az egyik francia fiú és beszélgetni kezdtük. Azt kell, hogy mondjam, nehezített pálya volt számomra, mert ő sem volt túl jó angolból, ráadásul erős francia akcentussal beszélt...Hát mire megértettük egymást...De kitárgyaltunk számos témát útközben, úgyhogy nem volt rossz, csak nehéz volt...Megálltunk a Domino nightclub előtt, mert többen kitalálták, hogy menjünk be...Őrültek! Mi inkább a haza utat választottuk, de mire ezt megtárgyaltuk 9en, sokáig tartott, szóval volt időm körül nézni. A club előtt egy limuzin állt, muszáj volt lefényképeznem... Tuti valami Very Important Person V.I.P. emberke volt bent. A bejárat előtt sok fiatal állt, akiken lehetett szörnyúlködni, hogy néztek ki. Néhányan, mintha mindent magukra aggadtak volna, tollak a párnából a hajba, gumi csizma, elegáns csini ruci torna csukettával... Csak pislogtam...
Végre elindultunk haza, a bicaj út mellett megláttunk egy rókát. Kb. 2. 85 m-re állt tőlünk és ő is megleődött és mi is. Nem futott el azonnal, szemügyre tudtuk venni. Hát még nem is láttam szabadon ilyen közelről élő rókát. És ez nem csúnya róka volt, hanem szép pofájú. Futott mellettünk a bicajúton, nem tudott bebújni a kerítésen, csak a bokrok alá. Akartam képet csinálni, de csak a világító szeme látszik minden képen sajnos.
És haza értem és mire megérítam a blogot fél 3 lett!
Megjegyzések mára:
- mint megtudtam, Pavla és rajtam kívül csak orvosok és nővérek laknak ebben az épületben, de létezésükről csak a hűtőben lévő érvényes szavatosságú kaja árulkodik, mert még nem találkoztam senkivel...
- ezek a finnek nem csak a pohár tej előtt isznak meg egy pohár vizet, hanem a tea előtt is vízet isznak...Miért???
- a finn vodka valóban finom, nem csak legenda...
- láttunk egy plakátot egy eltűnt macskáról, szóval ezek szerint van macskájuk csak rejtegetik őket
- a legtöbb alkoholos üdítő alkohol tartalma 4,5% és 4,7% között van, szóval a nem sör pártiak is jól járhatnak az itteni üccsivel
- Finnország kincse a Kiss alkoholos üdítő, iszonyat finom (kép mellékelve)