Vasárnap
Köszönöm annak a kedves ismerősömnek, aki hajnali 5-kor (nálatok 4) hívott, hogy eszébe jutotottam, bárki volt is az!
Ennek ellenére virágos kedvvel ébredtem 8 órakor, és napocska is besütött az ablakomon. 7 fok volt, de késöbb 14 lett. 10 óráig elszórakoztattam magam, majd kitaláltam, hogy elmegyek ismét világot látni. Már a kabát is rajtam volt, a sálamat kötöttem, mikor jött Pavla, hogy elkérje a bicajomat. Mondtam, hogy épp kirándulni megyek, szóval nekem is kell...Szegény kicsit csalódott volt... Első utam a kórház parkba vezetett, mert volt nálam 2 zsemle, a parkban meg voltak/vannak kacsák. De nem akármilyen kacsák. Szelidített vérbeli kaja kunyeráló kacsák. Még le sem támasztottam a bicajomat, már körbe vettek és kunyeráltak. Egy teljes zsemlét elcsipegettem nekik. Tóbiás, a legéhesebb, majdnem a cipőmön totyogott, annyira kért enni. Ott volt a tegnapi kacsám is, akit kinéztem, megismertem, mert világosabb a tolla a többinél. De volt sok fiatal kacsa is, akiket az idősek nem hagytak érvényesülni...Hát én rendet tettem. Az kapott enni, aki nem volt erőszakos. Mire eltépkedtem az első zsemlét, megjöttek a kerekes székes nénik és bácsik és a kacsák átpártoltak oda. Jól van - gondoltam - majd hazafelé visszajövök.
Elindultam az óvároson keresztül, hogy majd csak kilyukadok valahol. Útközben Pavla mellett mentem el, ő is kirándult (gyalog).
Haha, a kis csatorna mellett megtaláltam a piacot. Hát ezt nem hagyhattam ki. Leraktam a bicajomat és belevetettem magam a tömegbe. Most pont a kampány időszak folyik, és minden második ember meg akart győzni, hogy kire szavazzak, meg kérték az aláírásomat stb., mire közöltem, hogy azt sem értem mit mond... ezt eljátszottam úgy háromszor. A negyedik alkalommal egy bácsi lépett hozzám és egy szál napraforgót adott nekem. Neki is volt papír a kezében, de itt gyorsan közöltem, hogy én nem helyi erő vagyok. Azért csak tartsam meg a virágot és üdvözöl Raumában. Virággal a kezemben sétálgattam és fényképezgettem, ahol volt képem, de néhány helyen olyan furán néztek rám, úgyhogy ott nem kattintgattam.
Volt egy stand, ahol pálcikára húzott almát mártogattak csokiba és cukorkával díszítették. Képzeld Julcsi, elrontották azokat a finom almákat! Máshol vadvirágok és szárított virágok voltak. Ebből készítettek asztaldíszeket, dekorációkat. Itt Janka és Kriszti Ti jutottatok eszembe.
Aztán fa fotelek láttán Anyu, Te jutottál eszembe, mert ilyen pihenő fotelt tuti vennék Neked, ha nem lenne korlátozva a csomag mennyiség és nagyság.
Láttam mézes standot is. Kóstoltam több fajtát, de Laci, a tietek a legjobb! Itt is sütöttek lazacot és kisméretű halacskát, de most nem ettem semmit. Visszamentem a bicajomhoz és irány a tenger. (gondoltam én) Kimentem a tengerpartra, de arra a részre ahol a sok hajó, meg daru, meg minden ipari cucc állt, szóval nem az a hely volt, amit én elképzeltem aznapra. Sebaj majd végig megyek a lezárt part mentén és kilyukadok oda, ahol már nincsenek hajók. Aha... Nem volt tovább út, csak lezárt magán terület és valami nagy gyár féleség... Irány a másik irány! Végig bicajoztam egy hosszú, nagyon hosszú bicaj úton, erdők mellett, hát mondom, majd csak kilyukadok valahol. Egy elágazásnál 2 út volt előttem, melyiken induljak dilemma kapott el. Balra! Mentem, mentem, zsákutca. Vissza, másik út! Külvárosi részre értem, erdő, ház, erdő, ház. De itt már volt utca név, be tudtam tájolni magam a térképen. Előtte csak mentem érzés szerint. Háhá! Megtaláltam a tengert, nem volt tőlem messze. Egy camping mellet volt egy kis öböl. Sikerült is néhány képet készítenem, de aztán lemerült a fényképező. Ez jel! Haza kell menni. Térkép szerint választottam haza utat, gyorsan haza is értem volna, deeee.... Volt még egy zsemlém. Hát azért csak elkanyarodtam a kacsás parkba etetni. Leültem egy padra, még elő se vettem a kaját, már ott voltak az éhes kacsa csőrök... Imádtam őket! Jött egy apuka a kislányával, hoztak kenyeret, leültek mellém ők is etetni. Itt már voltak új éhes csőrök is. Fekete varjú félék, nagy kerek szemmel. Az volt a vicces, hogy vegyültek a kacsák között és hogy dobtam a darabkát feléjük, 2-3 kacsa oda vette magát, a fekete madárnak meg mindig fel kellett ugrania, mert elveszett volna a többiek alatt. Micsoda elnyomás...
Haza jöttem és kitaláltam, hogy tojásos lecsót készítek magamnak. De itt csak kaliforniai paprikát lehet kapni... Hát nem olyan volt mint a hazai...
Közben e-mailt kaptam Pirrko-tól. Hétfőn 8-től megyek a várandós/csecsemő klinikára. Nagyon várom már, hogy kiderüljön, mit is fogok csinálni 5 héten keresztül. Amúgy hétfőre választhattam volna másik programot is, mert Minna megy vissza Poriba órát tartani a többi nővér cserediáknak (ti úgy ismeritek őket, hogy az angol és ír barátosnőim), de úgy gondoltam, kihagyom ezt az izgalmas találkozást és nem ülök még egy hosszú és unalmas napot az iskola padban. Amúgy sem értem mindig, miről is beszélnek, mert szörnyű az angoljuk... Pavla bezzeg bevállalta. Én nem bánom, ha nem kell mennem.
Délután elmentem a konditerembe kicsit aktívabban mozogni, nehogy az legyen, ha visszamegyek a táncosok közé, ne tudjak megmozdulni. Rekordot döntöttem a taposó gépen... Nem kis munkámba került, de megcsináltam!
Mai megjegyzések:
- Arany szabály: soha nem dobunk ki kenyeret, oda adjuk Tóbiás és társainak
- A térképet érdemes indulás előtt megnézni...
- Van egy 8-as az első kerekemben, élvezetes a gurulás
- Fel kell tölteni a fényképezőt, mielőtt a tengerpartra megyek...
- Apa! Olvasom a Monte Cristo Grófját! Nagyon jóóóóó!