Hétfő
Hétfő- 1. nap gyakorlat. Izgatott is voltam miatta, nem tudtam mire számítsak. Pirkko jött értem háromnegyed 8ra a koli elé és elvitt a várandósgondozó klinikára.
Kicsit várnunk kellett, mert még nem jött meg az újdonsült oktatóm, úgyhogy körülnézhettem. Egy nagy teremben ültünk, körben irodák és különböző helyiségek. A nagy teremben középen egy nagy kerek asztal, körülötte fotelek, a fal mellett is fotelek és sok-sok gyerek játék. Tetszett a hely!
Aztán megérkezett akire vártunk, Ritva, ő lett az oktatóm mára. Kinézettre tisztára a zamárdi védőnő, Vali néni, akinél volltam és leszek is még gyakorlaton. Még a haja formája és színe is hasonlít.
Megmutatta nekem a szobákat, mind-mind valamelyik kolléganő szobája. Illetve volt egy közös helyiség, ahol a vizelet vizsgálat, vérvétel, vérnyomás, súly mérés történt. A vizsgáló asztalok a szobákban voltak. És volt egy orvosi vizsgáló szoba, ahol ultrahangot is csináltak. Az itt dolgozók mind az otthoni védőnőnek felelnek meg, csak itt máshogy hívják őket. Nekik is vannak körzeteik, csak ők központilag dolgoznak a városban, és ide jönnek be a várandósok. Otthon látogatást csak egyszer tesznek, mikor megszületett a baba és haza adták.
Az volt a rendszer, hogy aki bejött a terhesgondozóba, levette a cipőjét az ajtónál lévő szekrényre rakta és utána zokniban közlekedett. Jó kis gumiszőnyeg volt mindenhol, nem lehetett probléma. Persze az ott dolgozóknak is (nekem is) benti papucsunk volt. Itt jegyzem meg, hogy csak úgy világított a fehér kórházas pacskerom a többi fekete vagy sötét papucs mellett.
Szóval bejött a várandós és leült a közös helyiségbe. Majd amelyik (nevezzük őket védőnőnek) védőnőhöz tartozott, az foglalkozott vele. Elöször mindig a rutin vizsgálatok történtek. Kedves védőnő hallgató barátnőim, Ti nagyon tudjátok mik azok. (Vizelet, súly, vérnyomás) Ha kellett labor is, akkor vérvétel és Hgb szint mérés is itt történt. Aztán a kedves páciens átment a védőnője irodájába és ott folytatták a beszélgetést. Megírták a kiskönyvet, gépre vitték az adatokat, tanácsadás folyt, és általában a baba szívhangját is meghallgatták. Mindezen történéseknek tanuja voltam. Mértem vérnyomást, vizsgáltam vizeletet, persze tesztcsíkkal. A kedvenc pillanatom amikor anyuka meghallotta a baba szívverését. Majdnem mindnek könnyek csillogtak a szemükben. Ritva megkérdezte, tudom-e hogy keressük a punctum maximumot (az a pont, ahol legjobban halljuk a gyerek szívét). Mondtam, hogy elméletben tudom, de nem tapogattam még várandós pocit. Azt mondta, majd megtanítja. Jupppiiii! Már megérte ide eljönni. Otthon az eddig gyakorlatokon ez fel sem merült. Ha majd csak ezután fog, akkor meg már tudni fogom. (remélem) Mértünk symphisis-fundus távolságot is.
Mindezekből sokat értettem, mert nagyon sok várandós külföldi volt. Ma megfordult nálunk észt, német, francia és vietnámi anyuka is. És mindegyikkel angolul beszélt Ritva. Ha meg finn volt bent, akkor fordított nekem, amikor tudott.
Volt 20 éves pocakos anyukánk is, volt hosszú szőke raszta hajú anyukánk is, volt pocakos köldök piercinges tetkós anyukánk is (itt azért szóltunk, hogy ideje kivenni az ékszert), volt olyan anyukánk, aki nem mert belenézni a szemünkbe és csigatempóban halkan beszélt. Szóval színes volt a paletta.
Kisbabát is láttam, méghozzá francia apukája volt és vietnámi anyukája. És a baba kb 1-2 hetes lehetett, még nagyon pici. Apuka olyan büszkén vetkőztette le és bontotta ki a pelusból, míg anyuka beszélgetet, hogy öröm volt nézni.
Ebédre a magammal vitt szendvicset ettem és valamelyik védőnő sütött almás-túrós pitét, azt majszoltuk a konyhának kialakított szobában. Mindenki nagyon kedves volt velem. Ritvával beszélgettem a legtöbbet, elmondta, hol van a legjobb cukrászda és hova érdems ellátogatni még.
Azt is megtudtam tőle, hogy szerdán az emeleti részlegen leszek, ami valami család gondozó vagy mi, nem nagyon értettem, és másnak a gondjaira leszek bízva, valamint a kövi 2 hétben is, de az utolsó két hetet ebből a gyakorlós blokkból vele töltöm majd. (és akkor remélem megtanulom kitapintani a baba helyzetét pocakon belül)
4 óra elmúlt, mikor eljöttem a központból. Utam az óvároson keresztül vezetett haza. Szeretek arra sétálni egy csomó klassz épület, benne klassz boltok és szebbnél szebb portékák. Kriszti! Megtaláltam a boltod! Imádnád! Mondjuk a többi táncos lány is :) Szóval elnézelődtem. De nem teljesen haza mentem. Előbb ellátogattam Tóbiáshoz és a kacsa sereghez. Úgy rohantak ki a vízből, mikor meglátták, hogy van nálam kenyér... Körbevettek ismét! Tóbiás, a legbátrabb kacsa, megint csak kicsivel kerülte el, hogy a lábamon totyogjon át, annyira küzdött a kajáért. Majd legközelebb lefényképezem.
Mai megjegyzések:
- Szeretem a finn pitét!
- Vennem kell csokit, mert elfogyott!
- Elfelejtettem pénteken leírni, hogy a hoki meccsen láttam egy kisbabát is, és baba rózsaszín zajvédő fülhallgató volt a fülén, úgy aludt. Azt hittem rosszul látok. És nem! Apuka elvitte a meccsre a gyereket!