Kedd
Azzal fogadott a blogom, hogy túlléptem a megengedett 1 G tárhelyet és ha nem engedem be a reklámokat az oldalamra, akkor megszüntetik az egészet. Nem tudtam belépni. Szóval engedélyeztem, így ha láttok valami reklám féleséget, akkor ez amiatt van....
A mai napomat nem is tudom, hol kezdjem. Borzasztóan fáradt vagyok, lassan jár az agyam... Ma volt az International Day...
Reggel 8.30kor volt gyülekező a Business Kar épületének ebédlőjében, Raumában. Poriból busszal hozták át a népet, vagyis minden cserediákot mindkét karról. Az egészségügyiről és az üzletiről. Több, mint 40 országból gyűltünk össze. Együtt reggeliztünk. Evés közben magyar szavakra lettem figyelmes. A hátam mögött 3 magyar fiú beszélgetett. Hát bekapcsolódtam. Nem számítottak rám, nagyon meglepődtek, de azért örültek. Csaba, Balázs és Viktor. Poriban laknak és üzleti karra járnak. Otthon Pest mellett élnek és ez előtt nem ismerték egymást, pedig egy egyetemre járnak.
9 órától betereltek minket egy nagy előadóba és 11ig ki sem engedtek. Mindenféle bemutatót, meg előadást láttunk, hallottam. Biztos nagyon élveztem is volna, ha nem tör rám a felismerés úgy fél 10 körül, hogy kint hagytam az egyik táskámat a suli előtt a bicajom kosarában. Kimenni nem nagyon tudtam, mert középen ültem és nagyon folyt az előadás, nem akartam bunkó lenni. Csak reménykedtem, hogy még ott találom. És ott volt. Magyarországon azért nem mertem volna bízni ebben...
Ebédet az újdonsült magyar ismerőseimmel költöttem el és közben a kiadásokról beszélgettünk, ami kicsit eltért egymástól. Pl.:
- Az ő kolijuk Poriban 225 euró/ hónap, és még nem jó a netük. Az enyém 80/ hónap és van netem. Igaz mobil, de van.
- Én kaptam Bicajt a sulitól, nekik venni kellett.
- Ők majd 3 euróért esznek a menzán, én 2,10-ért.
- Ők maguknak fizették a repjegyet, egyenlőre csak ide több, mint 40.000 Ft-ért. Nekem a suli állta, oda-vissza volt 70-000 Ft.
Tovább nem folytattam, mert a rosszullét kerülgette őket. Áttértünk a kaja témára. Nekik is a jó kis pörkölt hiányzik és a levesek. A finnek nem nagyon esznek levest. Szó esett arról is. hogy a jövő heti International Café-n, amikor hazait kell főzni, együtt főzzünk, de kiderült, hogy nem együtt tartja a 2 kar. Nem baj, hátha át tudunk nézni egymáshoz.
12-kor a nagy társaság buszra szállt és kivittek minket a raumai tengerpartra. Jajj, annyira szép hely volt, hogy el se tudom mondani. teszek fel róla képet.
Először nemzetiség szerint kellett csapatokat akotni. Na most bajban lettem volna, ha nem találkozok a fiúkkal. De így szuper volt. Minden csapatnak kellett egy kérdést felírni egy papírra, ami az országára vonatkozik. A mi kérdésünk: Ki volt az a személy, aki feltalálta a C-vitamint?
Aztán újabb feladatként, hajszín szerint kellet sorba állni az egész bandának. A legszőkébb volt elől. Viszonylag az elején álltam, utánam még jó hosszan állt a sor. A legvégén voltak a dél-kóreai fiúk és az egy szem kínai srác. Akkor beosztottak minket csapatokba, ahogy álltunk a sorban, szakaszonként. A második csapatba kerültem. Aztán még vegyesebb csapatot akartak csinálni, úgyhogy minden csapatból kiszólítottak egy-egy embert újabb csapat összeállításához. Hát a 2-es csapatból nekem kellett menni. Meg is ijedtem az új csapattagod láttán, mert a legharsányabb, legmacsóbb, magamutógatós fiúbandába kerültem egy szem lányként. Húha... Elnyomás alatt leszek-gondoltam. Aztán beosztották a tutor studenteket is (ők a helyi legénység-finnek). Kaptunk még 2 lányt és egy fiút. Szuper, 3-an voltunk lányok. Megnyugodtam. Az egész azért kellett, mert akadály versenyt csináltak nekünk. Volt 6 állomás, menetlevél, térkép.
Csapat tagok (kb-ra írom a nevüket, mert nem tudom, hogy írják): Valid- Németországból jött, de eredetileg egyiptomi, magas, erős göndör fekete haja van, a csapat nagy hangja és szóvívője, az orosz fiú nevét nem tudtam megjegyezni, de egy alacsony, szőke tüsi hajú, divatmániás elég okos gyerek, Roberto- olasz macsó, izompóló, feszülős pulcsi, széles hát, tipikus olasz arc, Demien, tipikus francia kinézettel, divat szerinti cipő és kabát, bajusz, tüsi haj, nem sokat beszélt, Lauren- magas szőke, kék szemú finnsrác, elég értelmes beszélgető partner, Laura- alacsony festett vörös, kék szemű kicsit telt, alacsony finn leányzó, kicsit tudálékosnak tűnt nekem, a másik finn lány nevét nem tudom, középmagas, szőke, kék szemű értelmes csaj.
Irány az első állomás: Jenga építés. az számított, hány új szintet tudunk felrakni egymásra. nekünk 10-et sikerült. Az elég jónak számított.
Második állomás: egy kötél volt kifüggesztve 2 fa közé, a legrövidebb időn belül kell mindenkinek átjutni a kötél másik oldalán. Valid hamar átdobta az orosz srácot, majd engem is felkapott, átadott a túloldalra. Majd kitalálták, hogy összeállnak, és egymás hátán átmásznak. Na hát ez nem jött össze, úgyhogy Valid először átdobálta a Ladies-eket. A vörös finn csajt nem nagyon bírta el, elestek. Nem győzött bocsánatot kérni. Aztán átdobált szépen sorban mindenkit. Majd ketten Lauren-nel átugrottak (amilyen magasak). Elég gyorsan a túloldalt volt mindenki.
Harmadik állomás: meagodd távolságról kellett betobálni 2 ping-pong labdát vízes poharakba. Elég jónak bizonyultam ebben a feladatban, többször is beletaláltam. meg a többi tag is.
Negyedik feladat: bekötötték a szemünket, kivéve Validét, és kézen fogva bevezettek minket egy erdős-bokros részre, ahol különbözö tárgyak voltak elrejtve földön, fán, bokron. Valid pedig irányított minket, merre találjuk őket.
Ötöfik állomás: teszt-kérdések Finnországról. Az orosz fiú nagyon tudta, na meg azért mi is néhányat.
Hatodik állomás: Lufi átfújása A-ból B-be. Meglepően jól ment!
Mire mindenki végzett a feladatokkal a füvön gyülekeztünk. A csapatok kaptak egy terítőnyi anyagot és egy ollót és ruhát kellett készíteni valakire. Mi az orosz srácot öltöztettük fel, a képeken látszik hogyan. Nagyon kreatívak voltunk, akárcsak a többi csapat. Képek ismét megmutatják.
Aztán 1 óra szaunázásra alkalmas időt kaptunk, illetve vacsi a helyszínen. Nem mentem szaunázni, tudom, azt mondjátok ezt kihagyni, de nem mentem. Már a fejem is fájt kicsit, meg egyetlen porcikám sem kívánta, talán majd legközelebb. Beszélgettem a többiekkel és ettünk.
Az eredmény hirdetésen nagy-nagy meglepi: mi voltunk a győztes csapat. Kaptam valami könyvet, aminek annyira nem örültem, pedig szép is, jó is, de jajj a csomagom, még nehezebb lett haza... De azért büszke voltam.
Nem tudom, mondtam e korábban, hogy felajánlotta Wille, hogy van 2 jegye az esti hoki meccsre, ami 18:30kor kezdődik. Mire elidnultunk a partról, elmúlt 6 óra és Wille közölte, hogy nincsenek nála a jegyek, szóval még csak késve sem értünk volna oda, mert minket a busz Rauma egyik végében tett le, a hoki pálya meg a másik végében van, szóval, nagyon elkéstünk volna. Így nem is mentünk, hanem haza felé vettük az irányt. Akkor elkezdett esni az eső és még most is szakad. Nem kicsit eláztunk a bicajon.
És most lassan ledőlök, mert még mindig fáj a fejem és ültő helyemben el tudnék aludni. Pedig holnap gyakorlat.
Megjegyzések mára:
- Otthon is megy az Angry Birds őrület? Lassan kiakadok a mérges madarak látványától. Rosszab, mint a Hello Kitty...
- Nem voltam ma Tóbiásnál, ezért holnap dupla adag kenyeret viszek.
- Ma elég sok embernek megadtam az e-mail címem, építem a kapcsolatokat Anya!!!!!!