Szerda
Reggel a tanácstalanság arca lehettem volna, mert nem tudtam, jön-e értem Pirkko, vagy nem. Azt beszéltük hétfőn, küld nekem e-mailt, hogy mikor és hol találkozzunk ma reggel, mert új helyre kísér, de nem küldött. Mellékesen megjegyzem ugyan az az épület 2. emelet lett az új gyakorló helyem, ahova végül is egyedül mentem el bicajjal.
Új oktatóm Anju lett, egy 50, inkább 60 felé járó "védőnő". A következő 2 hétben az ő szárnyai alatt leszek.
Annyiban különbözött a mai helyem a hétfőitől, hogy hétfőn a földszinten várandós gondozás és újszülött baba gondozása a feladatkör. Itt fent pedig a 3-4 hetes korú babákat gondozása egészen 7 éves korig. Nem csak védőnők, hanem gyerek orvosok is vannak a központban, elég sokan.
Úgy kell elképzelni a helyet, hogy felmegyünk a lépcsőn és két oldalt vannak az irodák, középen pedig egy nagy játszóház. A gyerekek érdekében kis kapun keresztül lehet a lépcsőtől az irodák elé belépni. Nagyon klasszul meg van csinálva.
Anju irodájában töltöttem a napot. Jöttek a páciensek. Vagyis 2. Először egy 1,5 év körüli kislány, aki eredetileg lengyel volt, de itt él a család Finnországban. Mondta is az apuka, hogy kicsit keveri a gyerek a nyelveket. csodálkozik? Apuka egyébként egész jól beszélt angolul. Rám nézve is jó volt, mert értettem az egész gondozási folyamatot. Súlyt mértünk, hosszt mértünk, fej körfogatot mértünk és tanács adás volt. Nem rossz kezdet, még nekem is ment.
Aztán egy Elias nevű 8 hónapos kisfiú jött az anyukájával. A ksifiú refluxos, speciális étrenden van ezen kívül hiperaktív is. Ez meg is mutatkozott, mert egy percig sem állt meg, izgett-mozgott. Én is tartottam a kezemben, míg anyukát Anju megmérte és ellátta tanácsokkal, ugyanis 142,3 kg-jával kell kezdeni valamit az egészsége érdekében. De ezt mind finnül beszélték meg, addig én Elias-t szórakoztattam.
Ennyi páciens volt bejegyezve már, és állítólag holnap sem lesz nehéz nap. Negyed 2-kor el jöhettem. Az ajtóból kilépve találtam 20 eurót. Vajon kire ütött ez a gyerek??? Anyu????
Haza érve az az e-mail fogadott Minnától, hogy a Soteekkinek szüksége van a bicajomra, ami eredetileg az övék, és vissza kéne adnom. Pápá piros pegazus, holnap leadlak és gyalog mwgyek minden hova... Amúgy reggel nagyon kellemetlen bicajozni, mert úgy fúj a szél, ráadásul a nyereg mindig vizes és átáztatja a nadrágomat. Ennyi kellemetlenséget úszok meg a jövőben. Na de azért még elvittem egy utolsó körre. Elmentünk meglátogatni a kacsákat, vittem 3 szelet kenyeret. Tóbiás és egyik nagyon jó haverja megcsipkedték a nadrágomat és minden áron a cipőfűzőmet akarták. Nem kapták meg... Elneveztem még egy kacsát, az összes közül a legvilágosabb leányzót, mert őt megismerem. Ő lett Jusztina. Ne kérdezzétek miért pont ezt a nevet kapta, ránéztem és ez jött a számra.
Ma ismét kiderült, milyen kicsi a világ. Néhányan ismerhetitek a Fejes Noémit Siófokról. Tavaly kint volt Spanyolországban Erasmussal és most kiderült, hogy Wille-el együtt, akivel nap mint nap beszélgetek és közös programokban veszünk részt itt Finnországban. Szóval van egy közös ismerősünk.
Megjegyzések:
- A boltban láttam egy kisfiút, aki nem tudta, melyik Angry Birds plüss madarat válassza - az élet problémái...
- Az enyém is az...az isteni Frazer 200g csokiról a kevésbé isteni, de mégis finom Panda 130g csokira váltottam. Nem bírja a pénztárcám a Frazert... - ez a mai bánatom. Bár abból a 20-asból elláthatnám magam... De nem, gondolnom kell a fenekemre....
- Hú ma olyan élet volt a (már nem nevezném kolinak) lakó otthonomban, hogy csuda. Haza érve vagy 15 aerobic szerkóban nyomuló nénit láttam a lépcsőházban...Szerintem lépcsőztek bemelegítés képpen, majd tuti a konditerembe mentek. Mondjuk ennyien nem férnek be oda... Mind mosolygott rám, úgyhogy ha hatalomra jutnak a palotában, akkor engem szeretni fognak.