Vasárnap
Egész nap esett. Pedig ma meg akartam nézni azt a tavat, amit kinéztem a térképen... Nem tudtam...
Mit csinálhat ilyenkor az ember? Hát takarít! Előbányásztam a porszívót és alaposan kipórszívóztam. Mostam, teregettem és ebédet készítettem. Mintha csak otthon lettem volna. Bár közel nem volt olyan érzésem. Egyedül voltam az egész lakóotthonban. Mindenki haza ment.
De kedves Bátyám, azért mégis csak kicsit otthon lehettem én is a jóvoltadból. Telefonon skypeoltunk és körbevitt a házban. Megnézhettem a szobám, a ház többi részét, az állataimat. Nagyon jó érzés volt, csak megint előjött a hiányérzetem. Hogy ezen túljussak megnéztem az eddig suliban vett anyagokat. Egyböl elmúlt a hiányérzet... Elkezdtem írni a rövidebb jegyzeteket, a hosszabakat nem, mert egyrészt nincs annyi papírom, másrészt ha vennék is, lezuhan a repülő a csomagjaimtól. Szóval írtam a sok okosságot, amiből majd tutin le fogok vizsgázni (nem tudom mikor és hogyan),...mikor újabb hívás skype-on.
A CSALÁD! Majdnem mindenki bent ült a nappaliban és én is ott lehettem a telefonon! Jajj de jó volt. Még több ilyet Tamás! Jó volt Titeket együtt látni!
Ma be akartam hatolni az iskolába, mert van hozzá kulcsom, (illetve lett volna, csak Pavla tegnap elkérte), de ma nem tudtam visszakérni, mert találtam itthon, szeintem elment a cseh barátnőjéhez Poriba. Semmi garázdálkodás nem történt az iskolában. Majd holnap reggel bemegyek és leadom a nyomtatni való képeket, amikből posztert készítek az országomról.
Nagyon izgulok a holnap miatt. Holnap, igaz kevés ember előtt, de lejátszom a nehezen összerakott előadásomat Magyarországról. Bár Minna ott lesz kihúz a csávából, ha olyat kérdeznek, amit nem értek...