Szomba-Vasárnap
Nem tudom mi történt velem péntekről szombatra virradó éjjel, de azt hiszem éjjel kiakasztottam az állkapcsomat (megint), mert reggel, alig tudtam összezárni a számat, annyira fájt az ízület. Szerintem gyulladásba is jött, mert egész nap szenvedtem tőle, rágni nem nagyon tudtam, sőt, ha lehajoltam, a nyomás különbséget is megéreztem. Ettől meg elkezdett fájni a fejem. Szóval borzalom volt… Későbbiekben vettem be gyulladáscsökkentő fájdalom csillapítót, azzal túléltem a napot. Erre Anya csak ennyit mondanál: selejtes vagyok!
Ettől függetlenül elmentem szombat délelőtt Poriba boldogítani a fiúkat. 12-re értem oda, de nem azért, mert hagytam őket aludni hétvégén, hanem mert előtte csak a 10-es lett volna, azt meg korainak ítéltem. Apropó! Helyesbítést kell írnom, mert a Csaba kiakadt, hogy azt írtam az egyik bejegyzésembe, hogy 11-ig alszanak. Ő ezt kikérte magának, ő csak 9-ig! Szóval nem szabad egy kalap alá vennem mind hármukat, mert kikapok.
Délutánunk a fájdalmamat leszámítva jól telt. Tepsis csodát készítettünk ebédre, (kb. 4 órára). Ez annyiban merült ki, hogy tepsibe egybe raktunk krumpli karikákat, hagyma karikákat, szalonna csíkokat, magyar paprikás kolbász karikákat és répa hasábokat. Nyakon öntöttük olajjal és valami grill fűszerkeverékkel és be a sütőbe. Még jó, hogy 2 tepsivel csináltunk, mert hamar elfogyott az első adag. Tényleg jól sikerült. Újabb konyhai attrakciónk este 9-kor került porondra. Palacsintát sütöttünk. Bevallom, eddig még soha nem kevertem be palacsinta tésztát, mindig csak anyu odatolta elém, hogy süssem ki, de most meg tanultam jó tésztát csinálni és lett belőle sok-sok palacsinta, amit Csabi sütött ki. És nem ragadt oda és nem szakadt szét.
Ezek a fiúk képtelenek korán lefeküdni, úgyhogy 11 órakor berendeztük a konyhába a mozi termet és megnéztük a TED című filmet. Nem tudom, látta e már valaki közületek, de nekem nagyon nem tetszett. Csalódás volt.
Másnapra annyi palacsinta hozzávaló maradt, hogy a legjobbnak láttuk megint azt csinálni. Fő a változatosság! Ismét bekevertem a tésztát, Csabi ismét kisütötte. Majd haza akartam jönni a 2-es busszal, de nem hagyták. Már régóta kérték, hogy vágjam le a hajukat géppel, és mára ígértek neki egy hajvágót. De azt bizony nem kaptuk meg kora délután, így le kellett velük ülnöm és megnéztünk még egy filmet, de az sem hatott meg túlságosan. Aztán megjött a hajvágó is, de csak egy fajta méret volt rajta és azt csak a Balázs vállalta be. Olyan szépen megkopasztottam. Látszott, hogy már nem először csináltam.
Végül háromnegyed 6-kormind 3 fiú kikísért a buszmegállóba. De úgy szakadt az eső megint… bőrig áztam. Volt nálam ernyő, de szélben az sem működik. Ilyen ez a finnországi ősz. Állandóan esik…
Holnap délutános vagyok a kórházban, este fél 10-10 között fogok haza érni. Nem ígérem, hogy írok a blogomra, max pótolom kedden.
Anya! Fejlődik a főző tudományom, remélem büszke vagy Rám!