Szerda
Azt hiszem, ma rövid leszek, mert este 10 óra, most értem haza és holnap mégis 7-re kell mennem. És az álom manó sürget.
A délelőttömről nem tudom sok izgalmas dolgot mesélni. Az ebéd sem volt rendkívüli, csak spagetti salátával.
2-re mentem dolgozni. A nővérváltásos értekezleten 4-en voltunk jelen és mindenki beszélt angolul, ezért angolul tartották miattam, hogy én is tudjak jegyzetelni. És hasznos volt. Teljesen képben voltam a betegeket illetően. Elmondhatom, ma lekapcsolható oldalkocsi voltam. Egyedül csináltam egy csomó dolgot, csak utasítani kellett. Ilyenek voltak a műtét utáni injekciók, az inzulin injekciók, a vérnyomás mérések, az infúziós palack cserék, a trombózis gátló harisnyahúzások, a jegelések, az ágy igazítások. Többre most nem emlékszem… Néhány véres jelenetnek is aktív résztvevője voltam. Ilyen volt az ér katéter kivétel. Ma 4 is jutott ránk. Ebból egynél asszisztáltam és megfigyeltem, 3-at pedig én csináltam egyedül. Roppant büszke voltam magamra és Pirrko R. is rám, mert egyből ráéreztem és a betegek sem panaszkodtak, hogy fájt volna. 2-őt lábból és egyet derékból vettem ki. Ez egyébként arról szól, hogy műtétnél bevezetnek a műtött részhez egy katétert, hogy elvezesse a vért, ami a műtött területen felgyülemlik. És ez oda van varrva a beteghez. Szóval steril eszközökkel kellett dolgoznom, csipesszel és speciális késsel (az olyan volt, mint egy szike, csak görbe volt a csúcsa). És a kötözést is én végeztem. Tudom, ez sok mindenkinek nem érdekes újság, de én akkor is olyan büszke voltam magamra, hogy már ilyet is tudok.
Az 1-es kórterembe 3 férfiból 2 tudott angolul, így tudtam velük kommunikálni, megértettem mit akarnak. A 2-es kórterembe 5 néni volt, egyik sem tudott angolul, de mindegyik jól volt tájékoztatva rólam, hogy ki vagyok és tudták a nevemet is, amit előszeretettel mondogattak, mikor hívtak és mutogatták, hogy mit szeretnének.
Annyit szaladgáltam ma, de ezzel együtt nagyon sok új dolgot is tanultam. Mindig volt mit tenni 8 órán keresztül. Néha volt egy kis szünetünk, amikor kávé mellett tortát ettünk. Ritvának unokája született és ezért sütött egy tortát a szint dolgozóinak. New York-i sajttorta volt a neve. Még soha életemben nem ettem ilyet, de nagyon finom volt!
Holnap a 4. emeletre kell mennem 7 órára. Nem nagyon tudom, mit fogok ott látni, de majd holnap elmesélem. Csók a Családnak!