Péntek-Szombat
Pénteken, rendes munkáshoz illően elmentem dolgozni a kórházba. De nem sok teendőm volt, mert megint 8 nővér volt bent és 4 tanuló és nem sok beteg. Szóval sokat ültem, míg a többiek papír munkát csináltak. Aztán dél körül el is jöttem onnan, mert, még nem volt becsomagolva a bőröndöm. Elköszöntem mindenkitől, Jaana, még meg is ölelt. Azt vettem észre, hogy a finnek nem pusziszkodnak, csak megölelil egymást.
Ebédre elmentem utoljára még az iskolába. Karácsonyi díszbe volt már öltöztetve az ebédlő. Gyertyák, dekorációk. Jól nézett ki. A konyhás nénik pedig igen csak kedvezni akartak az aznapi ebéddel. Mikor mosolyogva felemelte a fedőt az ételről, legörbült a szám... Tejberízst csináltak és hozzá valami szilvás öntetet. A baj az, hogy én még a szagát sem bírom a tejberízsnek. Lehet, látta ezt az érzést rajtam a konyhás néni, mert aztán hamar visszatette a fedőt és felemelte a másiklábasról is. Abban már krumplis-répás leves volt darált hússal. Az éppen megfelelt nekem. Így zajlott az utolsó ebédem kiválasztása.
Aztán haza ballagtam és becsomagoltam, majd visszavittem a suliba a mobil internet rendszert és visszakaptam érte a pénzt.Tehát a külvilággal már nem tudtam kapcsolatot tartani.
3 órakor találkoztam Roosaval és elmentünk a kedvenc kávézónkba a Saliba. Odafelé már szakadt a hó és mikor 2 órával később kijöttünk már hóvihar volt. Alig tudtam haza jutni. -5 fok volt, de a szél is nagyon erősen fújt és a hó is szakadt. Tiszta vörös volt az arcom, mire hazaértem. Forrófürdőt vettem és bebújtam az ágyamba. Fél 7 volt és nekem sikerült elaludnom.
Másnap 8-kor kelltem fel. Még egyszer lemértem a csomagjaimat, összszedtem a magam és elmentem Minnáékhoz, hogy visszaadjam a mérleget és az ágynemüket, amiket még Poriból kaptam az ideérkezésünkkor. Minna nem volt otthon, csak az ajtaja elé tettem le a szatyrokat. Alig vártam már hogy 10 óra legyen és mehessek a buszhoz. Csakhogy ez nem bizonyult olyan könnyű feladatnak. A nagy bőrönd 22 kg-os volt, a kézi nagytáska 11kg-os és a kistáskám sem sikerült könnyűre. De azért eljutottam valahogy a buszmegállóba. Szerencsére már nem esett a hó, viszont -6 fok volt. A buszos bácsi segített betenni a nagytáskát a betenni a busz aljába, majd irány Huittinen. Ott átszálltam egy másik buszra, ami elvileg elvitt volna engem Helsinkibe. Csakhogy félúton Helsinki és Rauma között lerobbant a busz... Igen, Finnországban is történnek ilyesmik a nagy hideg miatt. Forssa előtt 10 km-re ott álltunk és vártuk a felmető buszt. Aztán egyszercsak csodával határos módon ismét elindult. Ezek után minden piros lámpa után együtt örültünk, hogy megy a busz.
Forssaban azért buszt cseréltünk és folytattuk utunkat Helsinkibe. Szerencsére az utastársam beszélt angolul, én meg megkértem, hogy közvetítsen nekem, mikor mit mond a sofőr. Helsinkiben ismét át kellett szállni egy olyan buszra, ami kivitt a reptérre. De szerencsésen eljutottam a Terminal 2-re. Egy darabig csak nézelődtem, hogy mi hogyan működik. Aztán megkörnyékeztem egy automatát, ahol magamnak kellett becsekkolni. Egy ott dolgozó kínai lányt megkértem, hogy segítsen, mert elég bonyolultnak tűnt a dolog, aztán kiderült, hogy mégsem volt annyira vészes a dolog. beolvasta az útlevelemet, aztán megjelent a képernyőn a nevem és a járat számom és kijött a csomagomra való szalag. Azt felragasztottuk a nagytáskára és most már be tudtam adni a csomagot a megfelelő kapunál levő szalagra. Ott egyeztettem az ott ülő nővel, hogy budapest és már mehetett is a csomag. Nem néztek semmilyen súlyt. Ezért méricskéltem én annyit?
Az átvilágításnál természetesen újra besípoltam, pedig tényleg minden fémet levettem magamról, dehát ez már megszokott volt. Ismét áttapogattak előlről, hátulról, de tiszta voltam, mehettem.
31D kaputól indult a gépbe való beszállás. Most egészen kicsi géppel repültem. Minden szürke volt bent és fehér, de elég modern volt. Kaptunk currys csirkés salátát és gyümölcslevet, valamint teát. Tehát nem éheztem, mire haza értem. Az repülés során többször kerültünk légörvénybe. Az kicsit ijesztő volt . És landolás alatt kigyulladtak az EXIT lámpák. Akkor kicsit megijedtem, hogy vajon ez normális dolog-e. De az volt.
18.46-kor landolt a gépünk. Egyből a hépből az épületbe szálltunk egy folyosón keresztül. A csomagomat viszonylag hamar megkaptam. Szereztem egy csomaghordozó kocsit és indultam kifelé, ahol már várt rám a családom. Ismét bvelük! Haza érkeztem!!!!!
Ez volt 3 hónap finnországi kaladozásom utolsó fontos eseménye. Köszönöm mindenkinek, aki követte életem ezen szakaszát. Köszönöm a leveleket és üzeneteket, amiket ez idő alatt kaptam Tőletek. Nagyon hiányoztatok, de szép lassan most már mindenkivel fogok tudni találkozni.
Azért azt már tudom, hogy mindenütt jó, de legjobb OTTHON!!!!
https://picasaweb.google.com/104137216656395482547/2012December2