Hétfő
Mivel ma délutánra voltam beosztva, ráértem 9-kor felkelni. Nagy ráérősen elmentem bevásárolni. A prizmában már alakul a karácsonyi hangulat. Egyre több dolgot lehet venni az ünnepekre. Bevásároltam a hétre szükséges dolgokból és haza bicikliztem. De majdnem visszafelé gurult a bicajom, mert olyan erős cél fújt… és még az eső is szembe fújt. Szóval nagyon pompás idő volt.
11-ig szenvedtem a célkitűzések megírásával, ugyanis Pirkko bejelentkezett mára, hogy meg akar látogatni az osztályon. Ebédidőben pedig áttekertem az iskolába. A konyhás néni szeret engem, mindig mosolyog rám és mindig részletesen elmondja mi a menü, pedig már néhányszor mondtam, neki, hogy nem értek finnül. De olyan lelkesen magyaráz, hogy mindig csendesen meghallgatom. Ma ismét krumpli volt az ebéd virslis mártással és valami leveles tésztás zöldséges akármivel. Amíg nem adnak paradicsom szószos ebédet, addig bármit megeszek.
Ebéd után még volt időm, hogy olvasgassak kicsit. Neki álltam Charlotte Bronte: Jane Eyre regényének. Talán még belefér az itt létembe.
2-re átballagtam a kórházba. Automatikusan mentem a harmadik emeletre. Pirkko R. már várt, hogy megmondja, ma a második emeleten leszünk, mert ott is van 3 szoba, ami a sebészethez tartozik. Átvettük a stafétát. 6 betegünk volt a szinten . A 10-es szobában egy 40-es éveiben járó asszony, nőgyógyászati műtéttel. A 11-es szobában 4 férfi, 60, 67, 70, 76 évesek. A 12-es szobában pedig egy 80 éves bácsi feküdt. A férfiak mind valamilyen húgyúti műtéten estek át.
Meg kell említenem, hogy a 11-es szobába öröm volt bemenni, mert a bácsiknak olyan jó kedvük volt, egyfolytában viccelődtek és ugratták egymást, pedig kettőjüket közülük 3 körül hoztam le egy másik nővérrel a műtét utáni őrzőből. Tehát frissen voltak műtve, de nagyon jó kedvükben voltak. Pirkko nem győzte fordítgatni a beszólásokat. Mindegyik bácsi üdvözölt Finnországban és kívánták, hogy érezzem itt jól magam. Kis kedvesek. Aztán az egyik frissen műtött bácsinak csörgött a telefonja, hozzátartozó érdeklődött, hogy van. Ő pedig megmondta, hogy, nagyon jól érzi magát, mert ahányszor megnyomja az ágya melletti piros gombot, mindig jönnek a csinos nővérek és tejesítik a kívánságát, úgyhogy nem akar haza menni. Ilyen jó itt a kórházban.
Tevékenységeim között ma a gyógyszer szétosztás volt és meg tanultam infúziót cserélni, vérnyomást mértem műtét után és beírtam a számítógépbe az adatokat. Valamint segítettem tologatni a betegeket ágyastól. Tudjátok ti, milyen nehéz kormányozni egy gurulós ágyat. Kormányoztam már néhány dolgot. Az ágy nem a könnyű dolgok közé tartozik.
Pirkko is megérkezett fél 6-kor és kifaggatott az eddigi élményeimről és hogy miket csinálok és mit tanultam eddig. Úgy tűnt elégedett velem. Másik Pirkko is elégedett velem. Jövő héten újra jön látogatóba. De minek? Szemmel vagyok tartva rendesen…
Holt időkben, amikor épp nem volt dolgunk Pirkko R.-val beszélgettem. Megtanítottam néhány magyar kifejezésre, azt mondta holnap reggel majd magyarul fog köszönni. Kérdezgetett a gyakori magyar nevekről és a házasság utáni nevekről, hogy hogy alakulnak. Kérdezte anyukám leánykori nevét és sehogy sem fért a fejébe, hogy lehet, hogy ugyan az volt a család neve, mint apunak és ugyan az a neve, mint nekem. Annál meg végképp csodálkozott, hogy a papának is, apának is és az öcsémnek is ugyan az a neve. Beszélgettünk a vallásokról, karácsonyról, a Balatonról és még egy csomó mindenről. Javamra legyen írva, viszonylag jól el tudtam neki magyarázni a dolgokat angolul.
Elméletileg fél 10ig lettem volna ma, de az éjszakai nővér 9re jött, mert fél órájuk van, míg átbeszélik a napi eseményeket. De ezt nekem már nem kellett végig hallgatnom, úgyhogy 9-kor eljöhettem. Azt kell, hogy mondjam, sokkal gyorsabban telt az idő, mint képzeltem. Nem érzem magam nagyon fáradtnak. A héten még szerdán és csütörtökön leszek délutános, remélem hasonlóan jó lesz. Holnap 7-re kell mennem reggel, úgyhogy most szaladok aludni, mert már negyed 11 és még sehol sem tartok a lefekvés előtti teendőimben. Puszi Nektek!