Csütörtök
Ma új osztályra küldtek, hogy nézzem meg azt is. Azt mondták, biztos izgalmas lesz. Hát 3 dolgot leszámítva nem volt az.
Ennek az osztálynak a lényege az egynapos műtétek lebonyolításának háttér munkája. Vagyis reggel bejön a beteg, elfoglalja az ágyát, felveszi a kórházi ruhákat, kikérdezik az adatait és a fontosabb dolgokat, jön az orvos, megnézi a műteni való részt, majd lábon lemegy a beteg a műtőbe és vagy helyi érzéstelenítéssel, vagy altatással megműtik.
A mai tanárom Tita volt, és a 3-as kórterem volt az övé. Reggel fél 8-ra megjöttek a betegek. 3 nő, 3 féle műtét. Az elsőnek a tenyerével volt valami gond, a másodiknak a lábfején volt csont kinövés, a harmadiknak a vállában volt csont kinövés.
És ebből 2 műtéten bent voltam. Na ezekről mesélek kicsit. A tenyeres műtét kb. 15 percig tartott. Felvágta a doki, valamit metszegetett benne, mutogatott is nekem valamit, de nem nagyon tudtam mit is kell nézni, annyira érdekes volt a tenyér belülről, hogy nem láttam, mit mutat konkrétan. Olyan hangja van az emberi szövetek vágásának, mintha szalvétát vágnánk ollóval. Aztán összevarrta. Épp, hogy befejezte az orvos a műtétet, az asszisztens átkísértem a 2-es számú műtőbe.
A vállas eset már nagyobb horderejű volt. Mire beléptem, a beteg már el volt altatva és már majdnem elő volt készítve a műtétre. Megjött az orvos, elfoglalta a helyét, engem meg oda állítottak a válla fölé, és mindent tökéletesen jól láttam. Itt már durvább dolgok történtek. Felnyitotta a szöveteket a csontig, majd előkerült a kalapács és a véső is. A csontkinövést eltűntette, majd megreszelte. Hát érdekes volt látni. Mint egy szobrász, aki alakítja a csontot. Aztán összevarrta szövet típus szintenként.
Hát nem tudtam úgy leírni, ahogy mindezt megéltem, mert az ennél sokkal izgibb volt, de körvonalazódhatott, miket is láttam.
Aztán visszakerültek a betegek a reggeli szobába és vártuk, hogy jobban legyenek. A tenyeres nő a műtét után 2 órával már haza is mehetett. Az altatott betegek elég rosszul voltak ébredés után, még akkor is ott voltak, mikor 3-kor eljöttem. De 10-től 3-ig nem nagyon csináltam mást, mint vérnyomást mértem és megtanultam speciálisan kivenni a kanült. Majd ültem egész végig és bámultam a beteg légzés figyelőjét. Tita addig írta a papír munkát. Semmit nem tenni sokkal fárasztóbb, mint egész nap aktívan tevékenykedni. Szörnyű volt.
De holnaptól szerencsére megyek vissza a szeretett sebészeti osztályra. Egészen 2-ig, mert aztán indul a buszom Poriba, Poriból a Tamperébe, Tamperében átszállás másik vonatra, ami Ouluban köt ki. Állítólag fél 12-re érünk oda, és akkor az még nem Lapföld. Oda csak szombaton megyünk át, és reményeimhez híven találkozok a Mikulással. Vagy legalább is látom. Vasárnap pedig Oulut fedezzük fel.
Nem tudom, mikor írok legközelebb a blogomra, mert hétfőn délelőtt érek vissza Raumába és 1-re megyek a kórházba dolgozni estig. És másnap megint 1-re, de gondolom, délelőtt pihenek… Majd valamikor kerítek időt a beszámolóra, csak ne essetek pánikba, ha véletlenül nem az utazás után közvetlenül. Hát ennyi mára… Puszi a Balatonosoknak!