Csütörtök
Mai napomat 4 részre osztanám.
Első rész: sikerült fél 9-kor felébrednem és sikerült fél 10-ig visszaaludnom. A reggeli bokros teendőimet elhúztam háromnegyed 11-ig, amikor is kidugtam az orrom a szobámból és összetalálkoztam a morcos takarító nénivel. Hogy mi lehet mindig a baja…
Elmentem a suliba ebédelni. A konyhás néni pont ellenkezője a takarító néninek. Műtős zöld ruhát visel, hajhálót, (bár elég sok haja kilóg alóla, szerintem semmi értelme nincsen így), és olyan cicás szemüveg kerete van. Tök aranyosan néz ki és mindig mosolyog. Álltam a menzán a sorban, mire odajön hozzám és valamit mond. Visszamondtam neki, hogy nem beszélek finnül, csak angolul. Erre mintha elszégyellte volna magát. Vagy nem tudom, olyan fura lett, de ari.
Ebédre főtt krumpli volt (itt mindig egészben tálalják a krumplit, kivéve a krumpli pürénél), hozzá valami sárga szószos csirkekockás valami. Gyanítom currys csirke, de igazából nem tudom, mit ettem. És lehetett hozzá venni valami fasírozott szerű akármit, nem ismertem fel, hogy mit. Mindezek mellé a szokásos saláta kupac és most volt nyers karfiol is, amit lehetett hozzá enni. És még valami, amit megkóstoltam. Lila káposztának tűnt és benne gyümölcs kockák. Felismertem az almát, a narancsot és az ananászt is, csak éppen a lila káposzta volt gyanús. Szerintem nem is az volt. Hanem fehér káposzta és valami boros vagy ecetes valamibe volt áztatva. Megmernék rá esküdni, hogy boros volt. Az nem csúszott annyira. A felsoroltakhoz hozzá jött még a vajas barna kenyér és a tej is.
Mikor már minden a tányéromon volt, akartam fizetni, de a konyhás néni mutogatott, hogy nem jó a bankkártya leolvasó. Azt mondta, holnap hozzam az ebéd árát. Mondtam, jó. Leültem és eszembe jutott, hogy van nálam dugi készpénz valahol mélyen a táskámban. Visszaballagtam a nénihez és fizettem. Holnap úgysem jöttem volna, mert más programom lesz.
Második rész: teli pocival ücsörögtem a szobámban és gondolkodtam, miért is hívatott Minna az irodájába. Nem jöttem rá. Idő volt, menni kellett hozzá. Ballagtam vissza az iskolába, fel a legfelső emeletre. A folyosón összetalálkoztam Minnával. Meglepődött, hogy lát, bár nem tudom miért, hiszen ő hívott magához. Leültünk az irodájában és beszélgettünk. Elmeséltem neki a Szentpétervári eseményeket. Mondta, hogy ő is a tavasszal volt először ott. Kérdezte, van e valami különös kívánságom. Nem volt. Mondta, hogy jövő héttől üzleti úton lesz, nem tudom keresni, de kereshetem Pirkkot. Nem gond, ezt már megbeszéltem Pirkkoval. Hétfőn kezdek a sebészeten. Állítólag ott is Pirkkonak hívják majd a mentoromat. Legalább ezt meg tudom már jegyezni.
Megbeszéltük még azt is, hogy haza utazásom előtt 2 nappal mikor menjek el hozzá elintézni a papírjaimat és megkapni az úti laput a lábamra. És mondta, hogy szerinte nyugodtan megbeszélhetem a gyakszi helyen, hogy utolsó nap már ne kelljen bemennem, dolgozni. Meg is fogom beszélni!
Végezetül annyit mondott még, hogy nagyon jól nézek ki, jó a kisugárzásom és csak úgy ragyogok. Teljesen felfrissül tőlem. Nem tudom, miért mondta ezeket, nekem szimplán csak jó kedvem volt. Most már neki is. Szóval így képzeljetek el mára engem. Ragyogok.
Harmadik rész: holnap reggel megyek a srácokhoz Poriba, este lesz valami buli, ráadásul jön az egyik legény tesója látogatóba, ott a helyem. Ezért elmentem venni egy kis gyümölcsöt, hogy ne üres kézzel menjek. Eddig se azzal mentem, általában mindig vittem nekik csokit, de nem lehet mindig csokit enni. Most mandarint kapnak. Amúgy is, ha én nem veszek/viszek nekik gyümölcsöt, fix, hogy maguktól nem vesznek.
Negyedik rész: a mai nap tényleg nagyon mehetnékem volt. Itt sem tartanak Mindenszentek ünnepét, csak Halloweent, én meg nem tartok Halloweent, de Mindenszentek ünnepét igen, ezért kiballagtam délután a temetőbe. Csak úgy egy kicsit sétálni… annyi gyertya égett, mint minden este. Nem tudom, otthon milyen gyakran gyújtanak gyertyát, ha nincs ilyen ünnep, de itt rendszeresen látok égő mécsest esténként. Elnézelődtem ismét, nézegettem a sírokat az égő gyertyákat és mécseseket. Idén sem tudtam otthon lenni… sajnálom.
Már sötét volt, mikor hazafelé ballagtam. És akkor jutott eszembe, hogy mához egy hónapra megyek haza! Remélem vártok már!
Nem tudom, mikor jövök vissza a fiúktól szombaton vagy vasárnap, de majd visszamenőleg úgyis leírok mindent, ami történt.